repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for 'Katalán körút – 2006' Category

Búcsú Barcelonától

Jun 24th, 2006 by krisz | Comments Off

Reggel korán keltünk, hogy még indulás előtt egy kisebb sétát tehessünk Barcelona strandján a Barcelonata-n. Odafelé metróval mentünk és a parton, a korai időpont ellenére, már tömeg volt. De nem ám napfürdőzők voltak ott, hanem a tegnap estéről ottmaradt ifjúság pihente ki magát. A part egyébként bokáig szemetes volt, pont a bulinak köszönhetően. A városi köztisztaság emberei azért igyekeztek, már jó pár szakaszon teljesen átszitálták a partot. Út közben is igen sok utcán alvó fiatallal találkoztunk, akik szintén a buliból maradtak ott, ahol az álomosság érte őket.

A partról libegővel szerettünk volna visszajutni a hotelbe, de sajnos az első járat túl későn ment ahhoz, hogy megvárjuk. Így innen gyalog mentünk végig a kikötő mentén, majd ücsörögtünk egy kicsit parton és elbúcsúztunk a várostól.

Összepakoltunk és busszal (3,75€ a jegy és 30 perc az út) kimentünk a reptérre, ahonnan sima utunk volt hazáig.

Barcelona

Jun 23rd, 2006 by krisz | Comments Off

Utolsó teljes napunkra ébredtünk, de látnivalóból még akadt bőven. Ma a Mountjuic hegy felé vettük az utat, ezúttal nem metróval, hanem fogaskerekűvel. Kár, hogy csak 5 perc a teljes út. Innen a Miró múzeumot céloztuk meg, mert egy kis kultúra nem árt, és úgyis olyan érdekeseket lehet ott látni. Arno Fabre installációNem csalódtunk, a múzeum tényleg szuper volt. Bár be kell vallanunk, nem a Miró kiállítás képei, szőnyegei, szobrai és grafikái fogott meg minket, hanem egy időszaki kiállítás: Arno Fabre – Dropper01 kiállítása. Ez is olyan dolog, amit nehéz leírni, mert ez audio-vizuális élmény! De próbáljuk meg: Képzelj el egy teljesen sötét szobát, aminek közepében 8 féle tárgy-csoport van elhelyezve kör alakban és mindegyik meg van világítva reflektorral. A legegyszerűbb dolgokból van összeállítva egy-egy ilyen tárgycsoport: cserepekből, kifeszített bőrből, lécekből…stb. A kiállítás lényege, hogy mindegyik tárgyra vizet csepegtetnek, vagy csorgatnak (előre programozott szerkezet által) és a tárgyak pedig ki vannak hangosítva. Ebből az egészből pedig egy csodás muzsika jön ki. Fantasztikus, ahogy ott bolyong az ember a sötétben és hallja a víz cseppenését a különböző felületeken! Kipróbáltuk, nem csalás, nem ámítás, tényleg azt hallod, ami ott zajlik, nem magnóból játsszák be az egészet.

A múzeum után átsétáltunk a Jardnis de Laribal-on, ami egy botanikus kertszerűség, szépen gondozott parkkal és pár szoborral, tele lugasokkal. A kert végéből eljutottunk a Palaulet Albéniz katedrálishoz és a Katalán Nemzeti Galériához. Egyiket sem néztük meg belülről, a Miró múzeum pont elég volt kulturális élménynek mára, azonban innen szép kilátás nyílt ismét a városra. Üldögéltünk egy picit itt, majd lesétáltunk a Galéria előtti lépcsősoron, ami végig szökőkutakkal van övezve. (nyáron heti egyszer fény- és hangjátékkal kedveskednek itt a turistáknak) Innen továbbmentünk a Spanyol faluba, de itt is csak külső szemlélők voltunk, mert nem volt se kedvünk, se „keretünk” már újabb belépőre költeni, és megnézni valamit, amit a turistáknak csináltak.

Este Szent Johanna napját ünnepelte az egész város, így egy picit mi is kint bolyongtunk az ünneplő tömegben. Hamar meguntuk, mert egyrészt sokan voltak, és Barcelona nem a közbiztonságáról híres, másrészt túl sokan petárdáztak, néhányan szemtelen módon a turisták közé dobáltak azokat. Hajnalig ment amúgy a durrogtatás és a tűzijáték.

Ismét Barcelonában

Jun 22nd, 2006 by krisz | 2

Reggel ismét útnak indultunk, ezúttal utunk végéhez közeledvén vissza Barcelonába. Korán keltünk, mert délre kellett visszaérnünk a kocsival a kölcsönzőbe, és nem tudtuk, hogy milyen forgalom fogad minket a városban. Mint utólag kiderült, jól tettük, hogy ráhagytunk bőven az érkezésre, mert útközben többször futottunk bele útlezárásokba építkezések miatt. (hihetetlen, de Katalóniában tényleg mindenhol építkeznek!)

Gyorsan leadtuk a csomagokat a szállodába, majd elmentünk a pályaudvarra leadni a kocsit is. (szerencsére nem kellett visszavinni a reptérre) Minden simán ment, papír aláír, kocsi kulcs visszaad, és már mehettünk is. Barcelonába már nem kell kocsi, bőven jó, sőt jobb is tömegközlekedéssel menni mindenhova! (a metró légkondicionált)

Egy rövid pihenő után, és egy szobacserét követően (nem működött a légkondi) ellátogattunk a Park Güell-be, ami szintén egy Gaudi „képződmény”. (Varcarca megálló) A park előtt meg kell mászni egy hosszú lépcsősort, átvergődni néhány utcai áruson, és máris „oldalba találjuk” a Park Güell-t, ahonnan csodás kilátás nyílik Barcelonára. Innen leereszkedve jutunk el a Park Güell építményeihez. (a legtöbben a főbejárat felől jönnek, azonnal a Park kiépített részébe jutva, de mi inkább oldalról jöttünk, így a parkosított részben is barangoltunk egy kicsit) Nem igazán lehet élethűen leírni a Park Güell-t, látni kell! Színpompás, ötletes, újszerű, és persze nagyon plasztikus minden. A parkban található a Güell múzeum, ahova már előre volt jegyünk, amit a Sagrada Familiában váltottunk. Ebben a múzeumban számos Gaudi által tervezett bútor és használati tárgy van kiállítva, érdemes mindenképpen szétnézni benne és körülötte is. Körülötte ugyanis kovácsoltvas kapukat és kerítéseket találunk, amit szintén a mester tervezett.

A park után lemetróztunk a La Rambla másik végéhez, a Catalunya megállóhoz, majd végigsétálunk a széles bevásárló utcán. Részenként más portékákat kínáltak az árusok: virágos standok, szuveníresek, állatkereskedések. Igen, ez utóbbiban görénykéket is leltünk, meg szimpla tyúkokat is. A La Rambla felénél található Barcelona legnagyobb piaccsarnoka is, természetesen ide is bekukkantottunk. A csarnok elejében csak olyan holmikat kínálnak, és persze olyan áron is, ami a turistáknak szól. Ahogy egyre beljebb merészkedik az ember, úgy csökkennek az árak is és válik normális piaccá a csarnok.

Tarragona

Jun 21st, 2006 by krisz | Comments Off

A mai napon tovább folytattuk a város felfedezését, úgyhogy reggeli után a piacra mentünk el. Szerintem a legjobb dolog egy idegen helyen megnézni a piacot, főleg, ha azt nem a turistáknak „találták ki”. Itt sem csalódtunk ebben, kellemes kis helyi piac fogadott minket, tele mindenféle portékát kínáló árusokkal. A zöldségesnél az alábbi érdekességekre bukkantam: lapos őszibarack, mint egy diszkosz, zöld paradicsom, világos brokkoli, mini körte. Húsáruból meg kell különböztetni a tengeri dolgokat, ezerféle hal, egyben vagy filézve, és ugyanennyi rák (6-10 € kilója) és kagyló (5-8€/kg), meg csigafélék (2-3€/kg). Lábas jószágból leginkább marha és bárány volt túlnyomó többségben, de több helyen is láttam egész, nyúzott nyulat is és igen népszerűek voltak az előre pácolt húst, húspogácsát és saslikféleségeket kínáló standok is.

A piac után a kikötő felé vettük az irányt, ahol megnéztük a nagy teherhajókat, majd pedig innen a tengerpart felé sétáltunk, ahol a jó időben már napoztak páran. Mi is gyorsan lerúgtuk a szandálokat és megáztattuk a lábunkat a tengerben. (ennyi elég is volt, még mindig hüsi) Végigsétáltunk a part mentén, majd félúton visszafordultunk, elég volt ennyi séta. Nagy hátránya ugyanis Tarragonának, hogy a tengerpart mellett, ami igen hosszú, közvetlenül a vasút húzódik (több sávos), majd egy beton fal és a sziklák széle. Így a tengerpartra csak egy-egy ki- és bevezető út van, az elején és a végén, mi pedig ezt már nem akartuk végigsétálni, elfáradtunk és megéheztünk. (élelmiszerbolt = mircadó, supermerkat)

Este, most már kocsival, mert kimerített minket a nap, lementünk Tarragona másik kikötőjébe is, ami a halászati központ is egyben. Itt találtunk egy nagy épületet, ahol a hal-aukciókat szokták tartani minden nap (nem nyilvános sajnos). Körülötte pedig ott volt a kikötő, mindenféle méretű halászhajóval, lentebb pedig hajó-régiségekkel. Bóklásztunk itt is jó adagot, közben kerestük a vacsinak való helyet. Nem volt nehéz jót találni, mivel végig éttermek vannak. Az egyik autentikus helyre (kerti asztalok és székek, semmi vasalt abrosz mint máshol, vagy kiöltözött pincérek) be is ültünk, miután megpillantottuk az egyik kihozott rák-tálat. Mi is olyat rendeltünk, tengergyümölcsei ezerrel: 35-40 cm-es vastál, tele mindenféle ismeretlen rákkal, homárral, kagylóval, és csigával, mindez fehérboros-fokhagymás lében úsztatva. Köretnek lazán csak kenyér. Ezzel a tállal mi váltunk vendégcsalogatóvá, aki csak meglátta azonnal beült egy vacsira. (nem bírtuk elpusztítani az egészet, hajj, pedig hogy rákészültünk…)

További képek itt!

Érkezés Tarragonába

Jun 20th, 2006 by krisz | Comments Off

Mivel Lleida nevezetességei kimerültek a tegnapi sétánk során, reggel igen gyorsan el is húztuk a csíkot onnan, és kocsikáztunk tovább Tarragona felé. Ez egy tengerparti városka, ami a halászatáról híres. A hotel meglelése itt se volt egyszerű, de addigra már kiforrott technikánk volt: be az első szállóba térképért és útbaigazításért.

A szálló kicsit kintebb esett a központtól, de sebaj, a fél óra séta egészséges amúgy is! A város nevezetessége a kikötőn kívül, hogy szintén van egy óvárosa, szűk utakkal, katedrálisokkal és régészeti emlékekkel (pl. korinthoszi oszlopok és amfiteátrum), úgyhogy mi is errefelé vettük az irányt. Útközben végighaladtunk a bevásárló utcán (La Rambla itt is), ami város méretéhez képest igencsak szélesre sikeredett, és a vége egy szakadékban végződött a tengerparton. Volt egy kis hangulata az biztos! Az óvárosban ráleltünk egy bájos kis térre, amit egyik oldalról a régészeti múzeum ölelt körbe, másik oldaláról pedig kis tavernák. Gyorsan be is ültünk az egyikbe egy finom ebédre. Nem bántuk meg, hatalmas tál paellát kaptunk, tele mindenféle ismeretlen rákkal és kagylóval. Nem hiába, ez kikötőváros, itt nem spórolnak a tenger gyümölcseivel!

Ezt a kulináris élményt le kellett mozognunk, úgyhogy megtekintettük az Egyházmegyei múzeumot, ami Tarragona legnagyobb katedrálisában kapott helyet. De tényleg a legnagyobb és kételkedem, hogy nemcsak Tarragonában, hanem Katalóniában is. Ekkora katedrálist én még nem láttam soha. Egy-egy termében más-más téma volt kiállítva pl.: szőnyegek, festett üvegek, ereklyék..stb. Több órás sétánkba tellett bejárni az egészet, és a végén a katedrális belső rózsakertjében pihentünk egy keveset.

Lleida

Jun 19th, 2006 by krisz | Comments Off

Szomorúan búcsúztunk Gironától, mert a szívünkbe zártuk ezt a bájos kis várost, de utunk folytatódott tovább, ezúttal Lleida felé. Először északnak indultunk, de pár kilométer után elbizonytalanodtunk, pedig a térkép szerint jófelé mentünk. Mi azonban inkább visszafordultunk és rábíztuk sorsunkat és utunkat az útjelző táblákra. Nem bántuk meg, kalandos kis út volt! Kicsit még nehezítettük azzal is a dolgot, hogy nem akartunk autópályázni (itt autopista a neve), mert akkor a nagy sebességben lemarad az ember a táj szépségeiről. Így apró, kanyargós utakon kocsikáztunk, majd a térkép szerint Vic-nél kinéztünk egy jó kis kilátót. Néhány kilométernyi kerülő volt csupán, hegymenetben, egy nyomtávos úton, de sebaj, a kilátásért mindent! Azonban nemcsak hogy a kilátó, de még egy fia jó kilátás se akart meglenni. A következő kis faluban a benzinkutas bácsit meg is kérdeztük, persze kézzel-lábbal magyarázva, hogy vajon merre vétettük el az irányt. Sajnos, szerinte a környéken egy jó kilátás sincsen, szóval nem tudta, hogy mi mit is keresünk és a térkép mit jelölhet, mert ő az elmúlt jó pár évben még nem találkozott vele. Mindegy, kilátó nincs, kaland volt. (és végre azt is megtudtuk, miért integet minden szembejövő: mi lámpával közlekedtünk, ahogy Magyarországon szokás. Itt azonban nem szokás, sőt, kifejezetten szólnak is, hogy ne használd nappal)

Innen egyébként sima utunk volt Lleidáig, ahol a szállást is viszonylag egyszerűen megleltük. (csak egy másik hotelben kellett megkérdezni a helyes irányt) A város fő nevezetességével, a várral, már a bevezető úton is „találkoztunk”, mivel egy dombtetőn áll. A mai szállásunk egyébként igen modern volt, néztük is, hogy hogyan fér ez bele a ***-ba, sehogy, ****-os volt. Gyors pihenés után itt is a portás segítségét kértük, hogy mit érdemes megtekinteni, mivel az egész katalán útra egy barcelonás könyvvel készültünk csak. Előkerült a város térképe a pult alól, és vártuk a nagy magyarázatot. Erre két dolgot említett csak: 3 km-nyi bevásárló utcát és a várat. Hmmm, ez érdekes, ennyi?!

Azért igyekeztünk kihozni a városból a maximumot, úgyhogy természetesen nem a bevásárló utca mentén indultunk el a várat felfedezni. Egy idő után már bántuk is ezt a döntést, mert olyan óvárosi részbe keveredtünk, ahol komolyan kezdtünk félni, fényes nappal. Tiszta gettó volt, lepusztultság mindenfelé és koszos, lerongyolt, rosszarcú afrikai bevándorlók az utcán. Lépteinket szaporáztuk és az értékeinket is takargattuk inkább. Szerencsére épségben felértünk a dombtetőre, ahol a vár fogadott minket. Egy átkozott lélek nem volt arra, pedig vagy kétszer akkora vár volt, mint a Budai Vár. Persze a vár maga zárva volt, renoválták ezt is…A kilátás azért szép volt a városra, csak a város nem nyerte el a tetszésünket. Visszafelé megnéztük még a híres 3-kmnyi bevásárló utcát, semmi extra, ugyanazok a butikok, mint Pesten, csak mi nem a bevásárlós fajta turisták vagyunk.

Girona környéke

Jun 18th, 2006 by krisz | Comments Off

Előző esti „finom” vacsorát kárpótolta a szálló reggelije, ahol megismerkedhettünk az igazi spanyol konyhával is: sonkák, tortillák, kolbászok vártak „elpusztításra”, a kávé mellé pedig finom sütemények jártak. Ilyen bőséges reggeli után jobb lett volna kicsit visszadőlni az ágyba, de mi inkább útnak indultunk Palamos irányába. Az utat itt is két dolog nehezítette (úgy tűnik a 2-es a bűvös szám Katalóniában): rengeteg körforgalom van, és ez okot ad az eltévedésre, és a települések neve sokszor 2-3 szóból áll, de a táblán már csak rövidítve vannak kiírva. Így néha csak tippeltük, hogy merre is járhatunk. Ennek ellenére ráleltünk a kikötővárosra, Palamosra. A parton sokan voltak, mivel hétvége volt, a tengerben viszont annál kevesebben. Úgy tűnt, hűvös lehet még, ezért nem fürödnek az emberek. Innen Tossa de Mar felé kanyarodtunk, egy kis kitérővel. (eltévedtünk) A táj egyébként igen kettős volt: sok helyen és nagy területen kiégett füvek voltak, az út másik oldalán meg zöldellő erdő.

Tossa de Mar tipikus Costa Brava-i üdülőfalu. A tengerpart közelében csak szállósorokat lehet találni, a homokos tengerparton közvetlenül pedig hosszú vendéglősort. A part itt is tele volt napfürdőzőkkel, de minket inkább a kis hegyen álló várrom és a világítótorony érdekelt. Érdemes volt ide felsétálni, mert csodálatos kilátás nyílt az öbölre és a tengerre.
A fürdőzést egyébként kihagytuk, bármennyire is ez a Costa Brava, nekünk (és több turistának is) hűvös volt még a tenger.

A kellemes kirándulás után visszatértünk Gironába, ahol a medencében azért megmártóztunk még egyet a vacsora előtt. Este ismét az óvárosba tértünk be, ezúttal egy Tapas bárba. A tapas szó falatkát jelent, és ennek megfelelően többféle falatkát tálaltak fel nekünk vacsorára: paradicsomos pirított kenyér + szalámik, sonkák, felvágottak, ecetes tintahalkarikák, csípős sült csirke szárnyak, tonhalas saláta, burgonyakrokett és a végére egy limochellós krémkehely. Bár soknak hangzik, de mindegyikből tényleg egy pár falat volt csak, úgyhogy pont jó volt minden. Errefelé egyébként igen jellemzőek ezek a tapas bárok, feltétlenül térjünk be egybe!

További képek itt!

Érkezés Gironába

Jun 17th, 2006 by krisz | Comments Off

Reggel a szálloda portását kérdezgettük afelől, hogy itt Katalóniában, hogyan is működik az autópálya, mikor, hol kell jegyet/matricát váltani rá. Számunkra is meglepő volt, mert azt válaszolta, Katalóniában nincs is autópálya! Ennek ellenére Barcelonát elhagyva ráleltünk a Gironába vezető autópályára, ahol kapus rendszer fogadott minket. Váltottunk jegyet, majd autóztunk 100 km-t Gironáig. (5,40€ volt az autópálya díja + 1,25€ Barcelona elhagyásának díja)

Az út kellemesen telt, hegyvidék között kanyarogtunk, majd ráleltünk Gironára. Ott tudatosult bennünk, hogy a szállásunknak csak a nevét és címét tudjuk. Aztán hamar megnyugodtunk, mert igen jó turisztikai táblákra leltünk, amelyek végig mutatták az utat a szálláshoz. Egy bájos kis ***-os szálló fogadott minket, medencével, free nettel és kellemes szobával, segítőkész személyzettel. Gyorsan kaptunk is egy térképet a városról és egy gyors „ezt feltétlen nézzék meg” előadást a portástól.

Mivel a szállás a városon kívülre esett, ezért beautókáztunk a legközelebbi parkolóig és onnan gyalogosan indultunk felfedezni a környéket. Girona legnagyobb nevezetessége az óváros, ahol nemcsak hangulatos kis szűk utcákat, hanem hatalmas katedrálisokat is lehet találni. Ezen kívül aranyos kis boltokra is leltünk: édességes üzlet, antikvárium, zöldséges, ahol mézédes, roppanós sötétvörös cseresznyéből be is vásároltunk. Ezt későbbi utunk során még emlegettük párszor, olyan finom volt! Kis mászkálás után elfáradva tértünk vissza a szállásra, ahol azonnal birtokba vettük a hőségben a medencét.

Este visszatértünk az óvárosba vacsorázni. Ez nem ment túl könnyen, mert pár taverna után úgy tűnt, a helyiek csak édességet, szendvicset vagy salátát esznek, mi pedig egy kellemes meleg ételre készültünk. A másik probléma, amivel szembetaláltuk magunkat, hogy errefelé már csak spanyolul és franciául értenek. Az angollal nem sokra mentünk itt, de igyekeztünk a gesztusnyelvet pontosan használni. 6-8 étterem kínálatának megtekintése után, végre ráakadtunk a megfelelő helyre, de sajnos itt a külcsín nagyobb volt a belbecsnél. Mindegy, legalább nem éhesen tértünk vissza a szállóba.

Barcelona

Jun 16th, 2006 by krisz | Comments Off

Az építkezés csak nem olyan jó móka, mert korán kezdik, így mi is korán keltünk. De nem baj, első nap, szóval energia még van dögivel, amire még a finom svédasztalos reggelivel is rátettünk egy lapáttal.

Casa BattlóA mai napra a „Gaudi házakat” vettüink célba. Megközelítésük nem bonyolult, mert igen jó metróhálózattal rendelkezik Barcelona. 5 fővonala van, ebből kettő pont a szállásunk közelében robog el. (10-es gyűjtő 6,5€) Első körben az Casa Amatler-t és a Casa Battló-t látogattuk meg, ezek egymás mellett álló lakóépületek. Mindkettő csodálatos, a Casa Battlót belülről is szemügyre vettük. Fantasztikus, hogy nincs egy derékszög az egész épületben, minden olyan plasztikus. Feltétlen érdemes szétnézni benne, egy órás séta az egész, mert nem semmi építészeti megoldásokat lehet felfedezni, amelyek még most is nagyon „divatosak” lennének. (16,5€ a belépő)

Sagrada Familia üvegablakaEgy gyors nyári zápor után átmetróztunk Barcelona legnagyobb nevezetességéhez a Sagrada Familia-hoz. Itt kombinált jegyet vettünk, amivel mind a templomot, mind a Park Güellben található múzeumot is megtekinthetjük majd. (9€) Azt hiszem, erre a templomra méltán büszke lehet a város. Félelmetes abba belegondolni, hogy milyen tervei voltak Gaudinak ezzel az organikus épülettel, amelynek tervezését és kivitelezését 1883-ban kezdte meg. A mai napig építik, adományokból, és még mindig nincsen kész. Sőt, nagy része még hiányzik a templomnak! (mindenhol állványok és daruk vannak) A tervezők és kivitelezők próbálják kitalálni Gaudi terveit, mivel igen kevés tervrajz és makett maradt sértetlenül egy anarchista támadás után. Ennek ellenére fantasztikus, amit eddig véghezvittek ezen az épületen. Pár órás séta után is lehet még új részleteket felfedezni rajta.

A templom két tornya is látogatható lifttel és gyalog, lépcsősoron, de mi ezt kihagytuk. Egyrészt már meleg volt és hosszú sor volt, és éhesek is voltunk. A templom alatt egyébként egy hatalmas kiállító terem található, amelyben Gaudi egyéb épületterveit és inspirációit lehet megtekinteni. Egy fényképkiállítás is látható az egyik teremben, ahol a Sagrada Familia építésének elmúlt 120 évét lehet nyomon követni. Gaudi sírja és emlékhelye is itt található.

Késő délután még lesétáltunk a szállásunkról a kikötőbe, ahol megnéztük Kolombusz szobrát. A szóbeszéd szerint ujja pont Amerika felé mutat, de ez nem igaz, sajnos nem arra van Amerika. Péntek este lévén a La Rambla megtelt emberekkel és mutatványosokkal. Volt közöttük egy-két igazán figyelemreméltó is. Keresgéltük még egy kicsit a Palau Güell-t, ami szintén egy Gaudi épület, de miután többször elmentük mellette, rájöttünk, egy felállványozott épület az, éppen tatarozták.

Általánosságban egyébként elmondhatjuk, hogy meleg, párás idővel fogadott minket a város, szennyezettsége, mint Pestnek, és mindenfelé építkezések vannak. Toronydarusként itt tuti meg lehet élni!

További képek itt!

Érkezés Barcelonába

Jun 15th, 2006 by krisz | Comments Off

Az egyik kisebb utazási irodának a kínálatában megtetszett a Katalónia Fly & drive út. Mintha nekünk írták volna: repülés Barcelonába (oda-vissza persze), bérelt kocsi a reptéren, 10 napos körút, előre foglalt közepes-olcsó szállások, és út közben, amit az utazó kíván, ott megáll és megnézi.

Ennek keretében délután startoltunk a Ferihegy 1-ről fapadossal Barcelonába. Az út zökkenőmentes volt és az előre lefoglalt bérelt autó is várt már minket a katalán reptéren. (egy kis légkondis Renault Clió) Onnan beautóztunk a városba és igyekeztünk meglelni a szállásunkat. Ez nem ment túl könnyen, még térképpel a kezünkben sem, de végül csak ráleltünk a helyes irányra. A szálláson azonban két bibi is fogadott minket: a szállás díja nem tartalmazza a parkolási díjat és a szoba egy építkezésre néz. De hát mit várjunk egy **-os szállástól…Sebaj, úgyis csak aludni járunk majd ide, kibírjuk!

A szállás elfoglalása után el is szaladtunk felfedezni kicsit a környékünket. A La Ramblától nem messze volt a laktunk, ami Barcelona egyik híres bevásárló utcája. Régebben folyó folyt itt, ezért két szélen szép fás sétány található napjainkban. Vacsi: természetesen sangria és paella!