repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for 'Párizs – 2006' Category

Búcsú Párizstól

Jul 2nd, 2006 by krisz | Comments Off

Reggel Teki, valami „isteni sugallatra” leellenőrizte telefonon az emailjeit. Mint kiderült, nagyon is jól tette, ugyanis értesítést kaptunk, hogy a London-Budapest járatunkat törölte a légitársaság, át kell foglalnunk azokat.

Ezért reggeli után a nyakunkba vettük a várost és kerestünk egy net-kávézót, ahol mindezt megtehetjük. Igen ám, de vasárnap lévén ez nem ment egyszerűen, sőt sehogy se ment, mert minden zárva volt. Nem baj, nem idegeskedtünk, majd Londonból újra megpróbáljuk a dolgot, az esti indulásig meg felfedezzük még Párizs eddig kihagyott emlékműveit. (már amire még jutott idő)

A Concorde teret vettük célba, ahol készítettünk pár vicces, turistás fotót az Eiffel toronyról és magunkról, majd innen átsétáltunk a d’Orange múzeumhoz, ahol impresszionista kiállítás volt. Sajnos a múzeum csak 12:45-kor nyitott, nekünk meg addig még bőven volt időnk. Úgy gondoltuk, addig sétálgatunk a környéken, a téren és a Szajna parton, aztán majd nyitásra visszatérünk a múzeumhoz. Rosszul gondoltuk, ugyanis nyitáskor már hatalmas tömött sorok kígyóztak a múzeum előtt…Mi pedig nem arról vagyunk híresek, hogy ilyen sorokat kiálljunk (csak nagyon néha), így ez a kiállítás kimaradt a párizsi utunkból. Sebaj, helyette akkor menjünk a Louvre-ba! Ez optimista gondolat volt, ugyanis mikor odaértünk, akkor ott is szokatlanul hosszú sorok fogadtak minket. Kiderült, hogy minden hónap első vasárnapján ingyenes a belépés a múzeumba. Hát, így maradt ki Párizs tárlatai az életünkből.

Helyette tovább sétáltunk a Szajna partján, ahol végig kirakodóvásár volt. Könyvek, régiségek, fényképek és különböző szuvenírek vártak a sétáló emberkékre. Visszatértünk a Notre Dame-hoz is, és ezúttal körbejártuk belülről is. Hatalmas tér fogadott minket, festett üvegablakokkal és díszes csillárokkal. Ezzel a látvánnyal intettünk búcsút Párizsnak és indultunk útnak London felé repülővel.

További képek itt!

Montmartre-i séták

Jul 1st, 2006 by krisz | Comments Off

Ez a nap kicsit döcögősen indult, ugyanis a gyógyszerek annyira erősnek bizonyultak, hogy teljesen földhöz vágtak. Ennek ellenére délután megint koptattuk a cipőink talpát és nagyokat sétáltunk, ezúttal Montmartre utcáin. Montmartre „tetején” egy hófehér bazilika, a Sacré-Coeur áll. Fogaskerekűvel is fel lehet menni a bazilikához, ám aki egy kicsit is fittnek érzi magát, az inkább a lépcsősoron menjen fel. Nem nagy kaptató, és gyönyörű kilátás nyílik Párizsra a lépcsőkről. A bazilikának gyönyörű festett üvegablakai vannak, már csak ezért is megéri eljönni ide a kilátás mellett.

Út közben egyébként nem árt észnél lenni. Mindenféle emberke karkötőt akar nekünk készíteni, persze jó pénzért, pár sarokkal arrébb pedig portrérajzolók csimpaszkodnak rá a turistákra.

A Montmartre utcái nagyon kis hangulatosak, el lehet bennük barangolni pár órát, és minden sarok tartogat valami kis meglepetést számunkra. Vagy egy érdekes házikót, vagy egy aranyos kertet, vagy szép kis terecskét. A fő téren igen sok turista található, de a környező utcácskák szinte kihaltak, és nekünk jobban is tetszettek. A bazilikától alig pár sarokra egy kis szőlőültetvényre is leltünk, amit minden évben, október első hétvégéjén, leszüretelnek és a nedűt a helyi idősek megsegítésére árulják.

Este Brazil-Francia focimeccs (VB) volt, ezért a város legtöbb étterme és kávézója tömve volt, mindenki izgatottan várta a meccset. A franciák nyertek, úgyhogy hajnalig ment a tűkölés és az ünneplés.

Orvosi ellátás francia módra

Jun 30th, 2006 by krisz | Comments Off

Mivel sem a fülfájás, sem a láz nem akart elmúlni, gondoltuk itt az ideje egy szakvéleményt is kérni a dologról. Optimistán fel is hívtuk az útikönyvben szereplő számot, amelyet betegség esetén kell tárcsázni. (francia szám volt) Itt a „Do you speak English?” kérdésünk után le is csapták a telefont azonnal. Nagy segítség volt, köszönjük az útikönyv szerkesztőinek!

Azonban egy ilyen incidens után sem torpantunk meg, visszamentünk az első nap „látogatott” patikába és ott kértünk segítséget. Útba is igazítottak minket egy rendelőintézetbe, ami csak pár sarokra volt, és sztereotípiacáfolás 2.0: itt is beszéltek angolul mind az asszisztensek, mind az orvosok, akikkel találkoztunk. (az meg már csak mellékes, hogy teljesen új, jól felszerelt rendelőintézet volt) Először egy általános orvos vizsgált meg és megállapította tényleg csúnyán gyulladt a fülem, majd szakorvoshoz irányított. Egy-két óra várakozás után a fül-orrgégész is megvizsgált (aki mókásan lelkes volt, hogy angolul beszélhetett) Ő is megállapította, hogy ez bizony csúnya, antibiotikum kúrát és pár fülcseppet írt elő. Mindenki nagyon kedves volt és érdeklődő, az árszabás sem hasraütés szerűen ment, hanem ki volt függesztve mindenhova az ár-tábla. (vizitdíj 20€ + szakorvosi vizitdíj 30€ + gyógyszerek 57€) Még szerencse, hogy az utazás előtt kiváltottuk az Eu-s Tb kártyákat is, majd hazaérkezés után bele lehet vágni a visszaigénylési procedúrába.

A gyógyszerek jó erősnek bizonyultak, talpra állított, úgyhogy délután a Diadalívhez látogattunk el először. A metró pont ott teszi le az embert, szóval nem kellett sokat keresni. Itt is fotóztunk egy párat, megnéztük a talpazatán a történelmi képeket, majd elmetróztunk a Tuileriák kertjébe (tetőcserepet jelent). Keresztülsétáltunk rajta, hatalmas négyzetesre nyírt pázsitok és virágágyások között barangoltunk, árnyékos fák alatt andalogtunk, és csodáltuk a petangot játszó embereket. Az egyik szökőkútnál gyerekek játszottak bérelhető vitorlásaikkal, valahogy bájos volt az egész hely. Nyarat köszöntvén, a kert egyik oldalában végig vidámpark volt, ide is betértünk és megpróbáltunk „kidobni” egy nagy Spongebob figurát, sajnos sikertelenül.

A kert végében elértünk a Louvre-hoz is. A kultúra iránt szomjazóknak biztos furcsa lesz, de csak kívülről néztük meg az épületet, nekünk most ennyi is elég volt. Azért pár hasznos információ azoknak, akiket a tárlatok is érdekelnek: kedden zárva, pénteken 10-ig nyitva, amúgy meg csak 6-ig. Belépő 8,50€, 6 után 6€, a hírességek előtt meg órás araszolás várható.

Keresztülsétáltunk a Louvre udvarán is és egy kis gyalogos hídhoz értünk, ahol emberek piknikeztek. Apró kis lepedőkön mindenféle íncsiklandozó ételek sorakoztak, és 4-8 fős társaságok heveredtek köréjük. Mintha egy parkba csöppentünk volna, de mindez egy fapallós Szajna-hídon volt. Érdekes hangulata volt a dolognak!

További képek itt!

Szajna szigetek

Jun 29th, 2006 by krisz | Comments Off

Ma a kis Szajna szigetekre látogattunk el. Először a St. Chapelle kápolnához érkeztünk, amelyet teljesen körbeölel egy bírósági épület, ezért belépéskor szigorú ellenőrzés van. A herce-hurcáért azonban kárpótolja a látogatót a gótikus kápolna látványa. Arról vált híressé, azon kívül, hogy nem mai darab (a XIII. században épült), hogy 1500 nm-nyi festett üvegablaka van. Csodálatos látvány, ahogy ezeken az üvegablakokon árad be a fény a sötét kápolnába. Az útikönyv szerint az üvegablakokból kiolvasható a legtöbb bibliai jelenet. (belépő 6,50€)

A kápolna után átsétáltunk a Notre Dame-hoz. Először kívülről vettük alaposan szemügyre, majd bemerészkedtünk a csarnokába is (nincs belépő). Sajnos mivel ájulás határán voltam, csak pár percet tartózkodtunk bent, de ígéretet tettünk magunknak, hogy még ide visszatérünk. A friss levegőn jobban lettem, így körbejártuk a Notre Dame-ot. Mögötte egy aranyos kis kertre bukkantunk, amiben mókás, négyzetesre nyírt fák álltak. Pihentünk egy kicsit az árnyékukban, majd felfedeztünk a környéket. Aranyos, szűk utcákra leltünk, és teljesen kihaltak voltak, annak ellenére, hogy alig pár saroknyira voltak a nyüzsgő Notre Dame-tól.

Látogatóban Az öreg hölgynél

Jun 28th, 2006 by krisz | Comments Off

Előző nap még nem tudtuk, de most már egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy ez a fülgyulladás rányomja bélyegét egész utunkra. Nem csüggedünk, mindenfélével kúrálom magam és igyekszem hamar talpra állni, mert az csak nem járja, hogy a szerelem városában én az ágyat nyomjam holmi láz és fülfájás miatt!

Így délután el is indultunk a város felfedezésére és persze azonnal a legkedveltebb turistacélpont felé utaztunk mi is: Az öreg hölgyhöz, azaz az Eiffel toronyhoz. Hamar ízelítőt kaptunk a párizsi metróközlekedésből is és ámultunk, hogy mennyire jól szervezett. Zónás kialakítás van, és egy zónán belül csak egy jegyet kell használni, bármennyiszer is szállunk át.

A tornyot már a metróból megpillantottuk és izgatottan vártuk, hogy odaérjünk. Útközben mindenféle árus kínálta portékáját, páran kicsit agresszívabban a kelleténél. Taktika: nem szabad még csak rájuk se nézni, akkor békén hagyják az embert.

Pár utcányi séta után a lábunk előtt hevert az Eiffel torony és mögötte egy hatalmas park. A torony tetejébe lifttel lehet felmenni, persze a várakozás a liftre egy óra legalább. Mi ezt a mókát kihagytuk, mert sem kedvünk nem volt ennyit sorba állni, sem az állapotom nem volt megfelelő ahhoz, hogy mókázzak a torony tetejében. Ehelyett bóklásztunk egy kicsit, megnéztük magunknak jól a tornyot minden irányból, kicsit megpihentünk a parkjában, majd visszatértünk a hotelba.

Eiffel torony kipipálva, ha a betegség miatt csak ennyit látok Párizsból, már akkor is megérte eljönni ide!

További képek itt!

Érkezés Párizsba

Jun 27th, 2006 by krisz | Comments Off

Pár nap pihenő után folytattuk utunkat Európában. Ezúttal Párizs felé vettük az irányt, ahová már előre foglaltunk szállást és repülőjegyeket.

Hajnalban indultunk, és ez a tény rányomta bélyegét az első napunkra. Fáradtak voltunk és nyűgösek, úgy hogy érkezés után, no meg egy kis kóválygást követően, mert nem tudtuk merre is van a helyes irány, elfoglaltuk a szállást és pihentünk délután.

Első látásra megkedveltük Párizst, mert ismét egy fejlett tömegközlekedésű városba csöppentünk. 14 metróvonal és 5 HÉV jellegű vonal van, szóval Párizsra is igaz az a tény, hogy amit nem tudsz elérni tömegközlekedéssel, az nincs is! (10-es gyűjtőjegy 9,40€) Ráadásul felkészülten várják a turistákat, mert a nagyobb metróállomásokon információs pulttal segítenek az eltévedt utazókon.

Este teszteltük még azt a sztereotípiát is, hogy a franciák nem beszélnek nyelveket: Betértünk egy patikába segítséget kérni, mert valami nyavalya kezdett kialakulni a fülemben. Sikerrel jártunk, a patikus azonnal tudott ajánlani cseppeket, és mindezt angolul tette!