repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for 'Ausztrál körút – 2001' Category

Utazás haza

Mar 8th, 2001 by krisz | Comments Off

Reggel kimentünk a reptérre, ahol várakoztunk egy kicsit. Aztán cserélgettük a jegyet, hogy egymás mellett ülhessünk végre. Késõbb beszálltunk a gépbe és kiderült, hogy nem egy British gép visz vissza minket, hanem a Quantas egyik gépe. Ezzel csak az volt a baj, hogy közös kivetítõje volt, nem úgy mint ideúton. A szervízmegálló Bangkokban volt, melynek reptere rettentõen zsúfolt, olyan mintha az ember egy szûk utcába kerülne, ahol két oldalt bazárosok vannak, nagy neonreklámokkal.

Sydney, going home

Mar 7th, 2001 by krisz | Comments Off

Arra keltünk, hogy bontják a közeli utca burkolatát. A csapat megint kettévált, és mindenki ment a maga útjára. Apuék felültek az egyik Explorer buszra és körbejárták a várost és környékét.
Mi pedig kimentünk a Darling Harbour-ba, hogy Béla is láthassa nappal, hiszen mikor elõször itt jártunk õnem tudott jönni, mert beteg volt. Megnéztük együtt a Aquariumot, és így másodjára is nagyon jó volt. Vettünk jegyet az Imaxbe, ahol majd a 3D-s T- rexet nézhetjük meg. Utána betértünk egy 4 szintes Dymocks könyvesboltba, ahol jól eltöltöttük az idõt, ugyanis rengeteg jó könyv volt itt és vásároltunk is belõle. Az ebédet a Central Plazaban tudtuk le, ahol szintén az alsó szinten lehet étkezni, és mindenféle nép jellegzetes étkeit meg lehet találni. Utána visszamentünk az Imaxhez, hogy megnézzük a filmet, ami nagyon jó volt. Nem sokan voltunk, így simán sikerült középre ülni. A látvány fantasztikus volt és élethû. Utána volt egy kis szédülés, meg rosszullét a szemüveg és a látvány miatt.
Este együtt elmentünk a német sörözõbe, ahol kiderült, hogy van egy magyar származású pincér is. Aztán összepakoltunk és elbúcsúztunk Ausztráliától.

Sydney

Byron Bay – Sydney

Mar 6th, 2001 by krisz | Comments Off

Kelés után nekivágtunk az útnak Sydney felé az autópályán. Végig hatalmas esõ volt, néha akkora, hogy le kellett húzódni az út szélére, mert nem láttunk semmit. Izgalmas volt.
Beérkeztünk a városba és különös látvány fogadott minket. Úgy tûnt, mintha a Harbour Bridge a város közepére lenne építve csak úgy, mivel a víz nem látszott. Átautóztunk rajta, szép volt a látvány a hídról, bár gyorsan átsuhantunk.
Kimentünk a reptérre leadni a kocsit, aztán vissza a városba egy backpack szállásra. Szép kis koliszerû volt, igaz, amikor odamentünk még csak egy szobát tudtak adni, mert a másik nem volt kitakarítva.
Vacsorára egy közeli étterembe mentünk el, hatalmas giant crab-et enni. Ez olyan kerek rák, ami több kilós is lehet. Az íze finom volt, de izmos dolog feltörni, volt szenvedés vele.
Utána sétáltunk egyet a városban, és a szálláson szobát cseréltünk, mert nem lehetett bezárni az ajtaját belülrõl.

Byron Bay – Water World

Mar 5th, 2001 by krisz | Comments Off

Reggel sajnos rossz volt az idõ, esett meg fújt a szél erõsen. Délben elindultunk a Gold Coast-i Water World-be, ahol volt mindenféle csúszda. Volt ilyen családi 6 személyes csónak, amivel egy nagy csúszdán lehetett lemenni, meg tandemes csúszda is, sötétben és éles kanyarokkal, megtévesztõ világító nyilakkal, hason csúszás szõnyegen, fenéken csúszás mindenféle tempóban, hullámmedence, de az olyan volt, hogy kiborult az ember a gumiból, meg fémpályás vízisikló is.
Este nagy vihar volt.

Byron Bay forever

Mar 4th, 2001 by krisz | Comments Off

A házinénink felhívta figyelmet arra, hogy itt a városban vasárnaponként nagy piac van, amire érdemes kimenni. Megfogadtuk a tanácsát. Parkolót nehezen leltünk, de azért sikerült. A piac egy nagy réten volt, szép standok voltak felhúzva. Volt mindenféle áru. Ruha, gyümölcs, használati tárgy, dísztárgy és egyéb bazár. Voltak zenészek és mutatványosok is. Sõt volt masszírozó sátor is, meg helyben facsart gyümölcslevek, pl cukornádlé, meg minden jó. Nagyon szép volt és igényesen megcsinálva, szép vásári forgatag, meg miden (T25) .

Vásár

A bazározás után ellátogattunk a Fruit Land-be, ahol traktoros vontatóval vittek minket körbe. Sokféle gyümölcsöt termesztenek itt, amit a kijáratnál lévõ árusnál meg is lehet vásárolni. Volt gyümölcsbemutató és kóstoló is. Sok érdekes gyümölcsöt láttunk, volt olyan almaszerûség, aminek sárgadinnye íze van, meg rothadt krumpli kinézetû gyümölcs aminek meg csoki íze van /chocolate fruit/ , meg rágógumi ízû gyümölcs is volt, aminek érdekessége hogy több kilósra is megnõhet. /jack fruit/. Meg volt csónakázás a tóban, kacsa etetés, kisvonatozás a réten, állatsimogatás.
A gyümölcsösnél bevásároltunk, vettünk makadám diót, ami az egyik legkeményebb diófajta, meg chocolate fruitot nyalókának lefagyasztva, meg körte ízû almát. :)
Mikor visszaértünk Byron Bay-re már készülõdött egy kisebb vihar. Hatalmas nagy hullámok voltak, meg szörfösök mindenfelé. Mi leültünk nézni õket, és egyszer csak elmosott minket a víz, mert annyira kicsapott a hullám. :)

Teki comment 25: Nekem tetszett nagyon a piac, régi stílusban ment az egész, viszont tele fiatalokkal.

Byron Bay még mindig

Mar 3rd, 2001 by krisz | Comments Off

Hólyagos arccal és karokkal ébredtem, ami rettentõen rossz látvány és fáj is egy kicsit. Nagyon elszontyolodtam, hiszen ilyet még nem éltem át. Kivertem a hisztit is miatta, bár ezért csak én vagyok a felelõs, hogy leégtem. Tanultam belõle. A hasam is tiszta sebes lett a szörfözéstõl, de ez nem fájt, csak nem volt szép látvány. Egyszóval kellemes volt reggel tükörbe nézni. :)

Gold Coast

Az esõ esett, egész nap, de nem volt hideg, sõt egészen kellemes volt így az idõ. Aludni is lehetett szépen, mert a meleg nem ûzött ki minket a szobából. A csapat kettévált, apuék mentek felfedezni a Gold Coast-ot, a Surfers Paradise-t és a Warner Bros Movie World-öt, mi pedig maradtunk otthon.
Kimostunk, sétáltunk, nézelõdtünk, saliztunk és elvoltunk.
Este “olasz” étterem, de az inkább konzervkaja volt, és pocsék ízû…

Byron Bay

Mar 2nd, 2001 by krisz | Comments Off

Alvás végre addig volt, ameddig bírtuk, igaz apuék szorgosak voltak és elmentek napfelkeltét fényképezni.
Reggeli után beacheltünk egy nagyot, aztán kitaláltuk, hogy itt az ideje megismerkedni a szörffel is. Apuval elindultunk megkeresni a kölcsönzõt és némi kérdezõsködés után meg is leltük a boltot. Oda gyorsan eltrappoltunk, csak úgy byronbay-esen, mezítláb :), ami izgi volt, mert már így reggel is jó meleg volt az aszfalt. Béreltünk gyorsan 3 bodydesket, ami olyan mint a szörfdeszka, csak pehelybõl készül és hasalni kell rajta, nem állni. El is szórakoztunk rajta egy jó kis idõt, élveztük, ahogy sikerült meghasalni a nagy hullámokat és a parta kiszáguldani vele. A hasunk kidörzsölõdött a homoktól és sótól, világossá vált, hogy miért szokás szörfös ruhát hordani. A naptejet is elfelejtettük felkenni, annyira elmerültünk a mókában, így egyenes következmény volt, hogy leégtünk szépen. A deszkákat sajnos vissza kellett vinni egy idõ után, de a beachelés nem maradt abba, hiszen klassz hullámok voltak.
Életemben elõször végre sikerült áfonyát ennem, amire már annyira vágytam. Nagyon fini kis gyümölcs. Este a család fõzött, így megspóroltunk egy éttermet.
Tusolás után derült ki igazán, hogy mennyire égtünk le, hát nagyon. Rettentõen. Vettünk gyorsan pár hûsítõ gélt, mivel nekünk csak fújós égés utáni kenõcsünk volt, az meg nem volt jó arcra.

Apollo Bay – Melbourne

Feb 28th, 2001 by krisz | Comments Off

Ébredés után átmentünk az információs központba, ahol szívesen segítettek nekünk szállást foglalni Melbourne-ben elõre. Utána összepakoltunk és mentünk tovább a Great Ocean Roadon, ami végig a part mentén megy. Így alkalmunk volt ismét szörfösöket látni, amint éppen küzdöttek a nagy hullámok ellen. Itt is voltak szép sziklák a vízben, szóval szerintem a 12 apostol ügyet csak a turisták kedvéért túlozták el, hiszen ezen az úton több jó szikla is volt, sõt meg merem mondani, hogy némelyik szebb is volt, mint a 12 apostol.
Lett még egy rendõrségi incidensünk. 60 helyett 70-el mentünk, de egy figyelmeztetéssel elengedett minket.
Aztán összeakadtunk egy nagy kenguruval is, aki így napközben arra gondolt, hogy kiül az út közepére, és akkor ott jó neki. Alig akart elmenni onnan, úgy kellett ledudálni az útról.
Megérkeztünk Melbourne-be, a szállást is megleltük viszonylag könnyen. Ott derült ki, hogy szerencsénk volt, hogy foglaltunk elõre szállást, mert másnap az Ausztrál Forma 1 Nagydíj kezdõdött és a város teljesen tele volt emberekkel. Igaz, csak erre az estére volt nekünk is szabad szoba. Itt eldöntöttük, hogy akkor nem érdemes maradni, mert sehol nem volt szállás másnapra, még a hostelokban sem, így menni kell tovább. Tasmania lett volna a cél, de láttuk eddigi tévézéseink során, hogy ott most egyfolytában esik és 20 fok körüli a hõmérséklet. Ezt ennek tudatában leszavaztuk és eldöntöttük, hogy visszamegyünk Byron Bay-re, mégpedig úgy, hogy elrepülünk Brisbane-be és onnan kocsival le Byron-ig.

Melbourne I. Melbourne II. Melbourne III.

Visszavittük a kocsit és a mellettük lévõ Ansett kirendeltségben lefoglaltuk a jegyeket másnapra. Utána gyalogosan felfedeztük a várost. Megnéztük a St. Paul`s Cathedral-t, a Victoria parkot, a Culture Centert és sétáló utcát, amit hatalmas nagy bevásárlóházak szegélyeztek. A hotel portása felhívta a figyelmünket arra, hogy nem messze van egy jó magyar étterem is, ha vágyunk már hazai ízekre is, de mi nem kerestük fel ezt. Az utcán voltak utcai zenészek, bádog szobrok, kutya és emberi alakban, egy csepp kinézetû fal, amin folyt le a víz, egy híd melyet marokkó pálcikák szegélyeztek, és egy több színben játszó torony is, ami a kulturcenter teteje volt. A folyóban, ami a várost kettészeli kenusok edzettek és versenyeztek, a partján az egyik oldalon végig vendéglõk voltak, a másik oldalon a pályaudvar, egyetem és egyéb épület. Melbourne-nek egészen európai a hangulata, bizonyára a régi stílusban épített házak miatt van. A folyót több híd is keresztezi, van egy, amelyen csak a gyalogosok közlekedhetnek, és ennek egész érdekes alakja van.
Este, sötétedés után ugyanezeket a helyeket jártuk végig, és készítettünk sok szép képet. Betértünk egy szûk kis utcácskába is, ahol végig gyertyafényes teraszos vendéglõk voltak. Egészen hangulatos volt.

Mt. Gambier -Apollo Bay

Feb 27th, 2001 by krisz | Comments Off

Felkelés és reggeli után a város nevezetessége a Blue Lake megtekintése volt a soron. A város külterületén található egy hegy tetején.
Egymás mellett két tó van, a nagyobbik a Blue Lake. Arról híres, hogy bizonyos évszakokban a tó színe egészen kék lesz, de nem ám ilyen átlátszó kék, hanem teljesen kék az egész. Szerencsénk volt, mivel pont jó évszakban mentünk, így láthattuk kék pompájában a tavat. A mellette lévõ kisebb tó pedig zöld színû, az is egészen zöld. Mindkettõ színét valamilyen kémiai folyamatokkal magyarázzák. Van a tavak mellett egy kis kilátó is, ahova érdemes felmenni, hiszen innen belátni az egész környéket és egyben a két tavat is.

Blue Lake 12 Apostol London Bridge

Innen irány Melbourne, végig a tengerpart mentén. Az elsõ megálló Warnnambool-nál volt, szép kis város egy domboldalon. A tengerpart mellett aranyos lekerített játszótér a gyerekeknek, ahol mindenféle volt, még labirintus is. Egy út vezetett le a két beachre, melyet legfõképpen csak a kikötõ választott el. Mi a kisebbet szemeltük ki magunknak, mert ez tûnt rendezettebbnek. Itt csak páran fürödtek, igaz hûvös is volt a víz és a szél is hidegen fújt. A partot szélfogó kövek övezték, mely mellé behúzódva már egész kellemes volt az idõ. A vízben volt egy kisebb szikla is, melyre ki lehetett mászni, de óvatosnak kellett lenni, mivel a hullámok nagyok voltak. Volt egy kis „tavacska” is ebben az öbölben, ami egészen sekély volt, így meleg is, itt a kisebb gyermekek játszadoztak. A kikötõt, mely elválasztotta a két partot egymástól számos jachtklub övezte. Voltak is emberkék, aki vitték, vontatták le a vízre a cuccukat.
A fürdõzés után egy kisvárosban megint megálltunk, ahol volt Cheeseland. Az egyik oldalán a útnak a tejfeldolgozó üzem volt, a másikon pedig egy árusító hely, ahol nemcsak venni lehetett sajtokat, hanem meg is lehetett kóstolni azokat. Ezen kívül még volt többféle boruk is. Egészen különleges kis sajtokat árultak, vettünk is kétfélét, az egyik diós volt, de nekem túlságosan zsíros.
Sajtkajolás után az utunk egyenesen az óceánpartra vezetett, mivel ezen a vidéken nagyon szép kõképzõdmények találhatóak a vízben. Az elsõ kilátó egy hatalmas nagy szikláról volt, melyrõl több kisszikla leszakadt. Közöttük apró öblök voltak, melyeket nem lehet bejárni, mert mindenfelé sziklák övezik. A hullámok is szép nagyok voltak itt. A kilátó két részbõl állott, az öbölnek a két különbözõ oldalán voltak. A második megálló a London Bridge-nél volt. Ez is egy kõképzõdmény, ami egy híd alakot formál, mert a sziklába vájódott két alagút is. A London Bridge 1990-ben leszakadt az elsõ lyuk felett, szerencsére nem történt tragédia, de két turista a vízben maradt sziklatömbön rekedt pár órára, míg a helikopteres mentés meg nem érkezett. Azóta természetesen nem járható a képzõdmény, viszont három kilátót is építettek ki hozzá, és a többi kõképzõdmény által közrefogott szép beach köré. Itt is hatalmas nagy hullámok verték a partot.
A harmadik megálló a Loch and George volt, ahol egy hajó süllyedt el a század elején, mert sziklára futott. A roncs nem látható a vízben, csak egy réztábla számol be róla. Itt is voltak kis öblök, az egyikben fürödtek is, bár ez is nehezen volt megközelíthetõ. A negyedik megálló egy egyszerûbb kilátó volt, egy közeli városra nézett és egy folyóra, ami a város mellett haladt el. Az ötödik kilátó már a híres 12 apostol sziklánál volt, ide egész kis üzletet építenek fel köré. Gondolom rendes kis turistacsalogató hely lesz belõle. A 12 apostolt egy kiugró sziklapárkányról lehet megnézni, mi igaz csak 10-et számoltunk össze, de bizonyára takarják egymást, azért nem volt meg mind egy helyrõl. Sokan voltak, és mindenki a naplementét várta, így mi ezt leszavaztuk és mentünk tovább Apollo Bay felé.
Az út nem volt hosszú, csak le-fel kellett menni a hegyen és szép kanyarok is voltak. Egy helyen megálltunk mi is naplementét fényképezni, mert innen is csodás volt a kilátás. A mellettünk lévõ sziklahasadéknál egy pár madár fészkelt, az egyik vadászott is. Felszállt a levegõbe és olyan volt mintha egy helyben maradt volna. Vagyis nemcsak olyan volt, mert tényleg egy helyben lebegett, ügyesen kihasználta légáramlatokat. És amikor észrevett valamit, lecsapott, de aztán megint visszaemelkedett és nézelõdött tovább.
Aztán végül megérkeztünk Apollo Bay-be, ahol leltünk is szállást, igaz, sajnos itt is minden 8-kor zárt, mert nem volt szezon. A város közvetlenül a parton terül el, szép egyenes vonalban, nem nagy kiterjedéssel.

Victor Harbour – Mt. Gambier

Feb 26th, 2001 by krisz | Comments Off

Kelés után elindultunk felfedezni a tengerpartot. Victor Harbour-rõl tudni kell, hogy a tavaszi idõszakban a bálnák itt szoktak idõzni a partoknál, felúsznak a délebbi tengerekrõl ide. Mivel mi ugye nyár végén voltunk ott, természetesen helyi idõszerint, így semmi esélyünk nem volt látni ilyen szép nagy állatot. Viszont fantasztikus fotókat lehet megtekinteni a különbözõboltokban, ahol büszkék arra az eladók, hogy õk ilyen látvánnyal is rendelkeznek. A város fõterét is ehhez a látványossághoz igazították, mivel egy bálnafark alakú szökõkút díszíti. A tengerpartja kissé hínáros és enyhén szellõs. A város nagyon szép, tiszta, hangulatos, és egészen kisvárosi, nem sok emberrel.
Elsõ élményünk az itteni Wendy`s-zel az volt, hogy megkóstoltuk a fagyijukat is. Egy gömb ára elsõre soknak tûnt, de úgy voltunk vele, hogy ennyit azért megengedhetünk magunknak. Így rögtön mindenkinek kettõvel kértünk. Láttuk az eladó kanalát, és úgy hittük, hogy simán befér a fagyi, hisz olyan kis kanál volt. Akkor döbbentünk meg igazán, amikor láttuk, hogy nem az itthoni szokás szerint szedi a fagyit. Fogta a kanalat és jó nagy gombócot kuporgatott össze, ami az itthoninak a kétszerese volt. Így mi magyarán fejenként kb 4 gombóc fagyit rendeltünk tõle. Természetesen lehet kérni gyerekadagot is, az az itthoni mérce szerinti normál gombócnak felel meg. :)
A fagyiélmény után továbbautóztunk a déli part mentén és nemsokára elértük Middleton-t. Itt egy szép nagy szörfparadicsomot lehet megtekinteni. A tengerpartot egyáltalán nem takarítják, ami nem azt jelenti hogy szemetes, mert egyáltalán nem az. A part tele van mindenféle tengeri maradvánnyal, kagylókkal, amik lepke alakúak, rákollókkal, szivacsokkal, korallal, néhány helyen halmaradványokkal és hínárral. Ebbõl kifolyólag sok sirály is tanyázik itt, ami igazán hangulatossá teszi a partot. Hullámtörõnem sok van építve, ezért is annyira kedvelt a szörfösök körében ez a hely.
Innen is továbbmentünk miután sikerült jó szörfös képeket készíteni. Út közben kerestük a fürdésre alkalmas tengerpartokat. Egy szakaszon azonban csak sóstókat láttunk, melyek fehér és rózsaszín színben pompáznak. Ezek közül több is villanypásztorral van védve, de akadt olyan is, amelyet meg lehetett nézni közelrõl is.
Aztán elértünk egy folyót, de mi errõl nem sokat tudtunk ám. Egyszer csak azt vettük észre, hogy egy kisebb város közepén az autók megálltak elõttünk. Azt hittük, hogy egy vasút lehet elõttünk, melyen pont most megy át egy vonat. Az út végét nem láttuk, mert lejtett, ezért nem gondoltunk másra. Azonban amikor zöld utat kaptunk, akkor derült csak ki, hogy nem is vasútról, hanem egy kompról van szó. Azért rendesen megdöbbentünk. :) A komp free volt, itthon ilyen nem is fordulhatna elõ.
A következõváros Kingstonvolt, amit már jó elõre lehetett látni, mivel egy hatalmas nagy lobster van az út mellett. A tengerpartja szép, csak szeles szintén, viszont egy szép füves sáv szegélyezi és utána van a fehérhomok. A víz kissé hûvös volt, de mivel már délen voltunk, ezért nem is vártunk mást.
Utána Robe várost értük el, ahol szintén a tengerpartot néztük meg. Itt egészen sekély volt a víz, ebbõl kifolyólag viszont hidegebb is volt, mint az elõzõhelyen. A sok tengerparti les után úgy döntöttünk, hogy az estét Mount Gambier-ben töltjük. Azonban mielõtt elértük volna a várost egy rendõr megállított minket. Gyorsan hajtottunk, 110 helyett 128-al mentünk. Rendes ember volt, megkérdezett minket, hogy hogy tetszik az ország, merre jártunk már és egyéb ilyen formaságok. A büntetés 121 $ lett, de bevallotta, hogy nem hisz abban, hogy kiküldenék, mivel túl messze vagyunk ettõl az országtól. / Megjegyzem nem elég messze, mert kiküldték :) /. Az is aggasztotta, hogy a magyar nemzetközi jogsit nem tudta értelmezni, mivel annak okos mód csak az elsõoldalát töltötte ki a hivatal, ami magyarul van. Az összes idegen nyelvi oldalt viszont üresen hagyták. :) Arról nem is beszélve, hogy milyen szép kis papírformátumú igazolványt adnak ki.
Az utat hatalmas nagy fenyõgazdaságok szegélyezték, de érdekes módon nem úgy, mint itthon. Itt minden kitermelt területet rögtön be is ültettek, így nem lehetett nagy hézagokat látni a gazdaságban. Az elsõwombatos crossin` táblát is itt láttam. :)
Mt. Gambier aranyos hely, könnyû tájékozódni, mivel a fõútja teljesen egyenes, melyet pár ponton egy-egy körforgalom tör meg. Gyorsan kerestünk egy szállást, mely még a város elején volt. Egy kisebb panzióra leltünk, ahol készségesek voltak megint a háziak és bemelegítették nekünk a sütõt, míg mi elmentünk megvenni a BBQ alapanyagait.