repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for 'Dél Gippsland – 2007. Ápr.' Category

Dél Gippsland – 4. nap

May 5th, 2007 by krisz | Comments Off

Elérkeztünk húsvéti kirándulásunk utolsó napjához is. Reggel összepakoltunk és elbúcsúztunk a jó kis nyugodt helytől, a friss levegőtől, sok csicsergő papagájtól, és a ház alá fészkelt állatkától, amit minden este hallottunk, ahogy sír egy kicsit az anyja után. (egyszer sem sikerült látnunk, vagy kiderítenünk hogy mi volt az)

Útközben megálltunk Toora-ban megnézni a szélerőműveket, szám szerint 12-en vannak. A faremerek nem nagyon szeretik a szélmalmokat én meg nem értem, hogy miért. Nem hangos, a teheneket szemmel láthatólag nem is zavarta, ott legelésztek alattuk békésen, a tájat nem csúfítja ez a 12 szélerőmű, sőt egy kicsit talán fel is dobja a környéket, van mit fotózni. :)

Az erőművek után Lang-Lang falucska felé vettük az irányt. Itt ugyanis rodeó volt meghírdetve, és gondoltuk ha már itt járunk, akkor megnézzük mi is ez igazából. Hatalmas élménybe botlottunk! Nem akármilyen kis falusi vigadalom volt ez, hanem a Lang-Lang-i 64. évenkénti rodeó és furgon show! Hangulatra olyan volt a rendezvény, mint egy nagy majális. Tele emberekkel, a karámon kívül körben étel- és ruhaárusok voltak. A furgonok (ute) a karámtól nem messze voltak szépen sorbarendezve. Mindegyiknek volt valami különleges dísze, amit meg lehetett csodálni, sőt ha akartunk még a büszke tulajjal is lehetett beszélgetni a járgányokról.

No de ez még csak a körítés volt, alig érkezésünk után negyedórával megkezdődött a felvezető show, magasugrás kutyák számára. Hihetetlen mekkora magasságot voltak képesek átugrani, míg végül a nyertes eb egy dingó keverék lett. Ezután következett a rodeó: először zászlókkal vonultak fel a lovasok, a rendezvényt a mellrák ellen ajánlva. Utána pedig jött a rodeó rész, azaz melyik legény tud tovább a megvadult lovon maradni. Nagyon érdekes volt, sose láttunk még ilyet, főleg nem ilyen közelről. A karám szélén álltunk, a por a szemünkbe szállt, de pont ez adta a hangulatát az egész shownak. A befejező szám (számunkra, mert a show egész estig tartott) borjúlasszózás volt. Ez is pont olyan volt mint a filmeken!

Az egész nagyon jó hangulatban telt el, az idő is csodálatos volt hozzá. Mindenki cowboysapkát viselt, meg csizmát, farmert és kockásinget. Egészen kiríttunk, hogy nem vagyunk odavalósiak. A rodeóról azt gondolnánk, hogy férfi dolog, ezért a nézelődők inkább közülük kerülnek ki, de ez tévedés. Lányok is ugyanolyan sokan voltak kint a shown és bizony kiöltöztek ők is a rodeóra, ing+farmer+kalap kombinációban!

További képek a galériában.

Dél Gippsland – 3. nap

May 3rd, 2007 by krisz | Comments Off

A reggelt Foster-ben kezdtük, ahol Húsvéti Vásár volt. Nem is akármilyen, hanem igazi falusi vásár, tele házi készítésű dolgokkal és házi ételekkel. Csak hogy párat megemlítsek a portékák közül: lekvárok, bábok, kerámiák, szőttesek…stb. (érdemes a gallériában szétnézni!) Nagyon jól éreztük magunkat, mindent jól megnéztünk, és örültünk, hogy erre a vásárra mind az infóközpont, mind a házinénik felhívta a figyelmet.

A következő állomásunk és egyben nagy kirándulási kiindulópontunk a Wilsons Promontory volt.  Ez egy nemzeti park, ahova a belépő kocsinként 10$ és a park bejáratától kb 30 km-re kezdődnek a parkolók és a túraútvonalak. Mivel szép időnk volt, ezért körözgettünk mi is párat a parkolóban, mire találtunk helyet. Amúgy a park híres kempingező hely is, és meg kell hogy mondjam a nyár elmúltával is tele volt! Egészen meglepő számomra, de eddig bármerre is jártunk mindig tele találtuk a kempingeket, sátrazókkal és lakókocsisokkal is. Egyesek egészen felcuccolják a kocsit, még játékasztalt is hoznak maguknak, a BBQ sütőről nem is beszélve, és így ruccannak le a hosszú hétvégékre kikapcsolódni.

Wilsons Promontory amúgy természeti szépségein és kikapcsolódási lehetőségein kívül még arról híres, hogy itt található Ausztrália legdélebbi pontja, már ami a szigetet illeti. Sajnos ezt a pontot csak gyalogosan lehet elérni és egy napi sétába kerül, egy ottalvással a végén a kempingben, úgyhogy mi ezt most kihagytuk. De azért felhúztuk a bakancsokat és nekivágtunk mi is az utunknak. Átkeltünk a Tidal folyón és kisétáltunk a Pillar Pointra, ami kb egy óra közepesen könnyű séta után értünk el. Erről a pontról egész sokat lehet látni a szigetből, érdemes ide elsétálni. A folyótorkolatra is egészen szép kilátás nyílt innen, kár hogy a folyó nem túl bővizü ezen a ponton már, de érdekes megfigyelni a természeti képződményeket, ahol a folyó eléri a tengert. Az utat természetesen visszafele is megtettük, beiktattunk egy kis ebédet is a bisztróban, majd nekivágtunk a következő célnak: Norman Point-nak.

 

A túra első fele egy leégett erdőrészen vezetett át, egészen holdbéli volt a táj, de pár színes papagáj feldobta azért a fekete erdő látványát. Utána a bozótoson mentünk keresztül, ahol is neszezés hallottunk az egyik bokor mögül. Mivel nem vagyunk ijedősek, ezért megálltunk és megvártuk mi bújik ki a bokorból. És egy wombat volt az! :) (videó lentebb a nagy találkozásról) Az állatka se volt szívbajos éppen, kijött a bokrok közül, megszaglászott minket majd ment is tovább az útjára. Nem igen törődött velünk, mi meg csak ámultunk, hogy így jött és ment. A vicces az egészben, hogy éppen a túra alatt beszéltünk arról, hogy milyen ausztrál állatokat láttunk már ittlétünk alatt a vadonban és rájöttünk, hogy wombatot még nem. Így teljesüljön minden kívánságunk ám! (telhetetlen vagyok, kívántam is gyorsan még egyet, még egy állatot amit látni szeretnék egyszer itt a természetben vagy akár állatkertben is) Ez a kis találkozás feltöltött minket annyira, hogy megtegyük az út további részét Norman Point felé, ami kb 1,5 órára volt a bisztrótól, egy irányba. Visszafelé szaporáztuk is már a lépteinket, mert kezdett a nap lemenni a tengerbe. Kicsit rövidítettünk is, keresztülvágtunk a nagy tengerparton, Norman beach-en és csak néztük, hogyan változik a táj színe és hangulata a lemenő nap fényében. Fáradtan és vigyorgó arccal tértünk vissza szállásunkra.

További képek a galériában.

Dél Gippsland – 2. nap

May 2nd, 2007 by krisz | Comments Off

Reggelire frissen sült croissant-okat reggeliztünk, persze a teraszon elfogyasztva, közben bambulva a gyülekező kakadu sereget a szemközti fán, és a gyülekező golfosokat a pályán. Így feltöltődve vágtunk neki az aznapi felfedezni valóknak. Először Yarram városka felé mentünk, ahol húsvéti felvonulás volt. Mivel csak akkor kezdődött mikor odaértünk, ezért csak fél pillantást vetettünk a forgatagra és mentünk is tovább, nem akartunk hosszan elidőzni itt. A Tarra Bulga Nemzeti parkot néztük ki célnak és egy kis kirándulási lehetőségnek is. Az utunk oda a Tarra Valley úton vezetett, ami egy kis betonozott hegyi út, tele kacskaringókkal és csodaszép esőerdővel kétoldalt.

Első stoppunk a Tarra Bulga Visitor Center volt, ahol szétnéztünk hogy mit is lehet errefelé látni. A központ nagyon bájos: túraútvonal tanácsadás, a park múltját bemutató kiállítás, gyerekek számára természettudományi foglalkoztató sarok is akadt. Innena függőhíd csak 1,2 km, majd újabb 1,5 vissza a Visitor Center-hez egy másik útvonalon. Még a fűggőhíd felé vezető úton érdekes hangokat hallottunk, ráadásul egész közel az ösvényhez. Füleltünk tehát tovább csendben, míg végül felfedeztük a páfrányok között megbújó Lyre bird párt. Erről készítettük a lentebbi videót is. A madárból nem láttunk mi se sokkal többet, csak pár faroktollat.

A függőhídhoz vezető séta után a Tarra Valley piknikezőnél álltunk meg, ahol megint egy rövid sétával az erdőben elértük a Cyathea vízesést. Leírás alapján nagyobb attrakcióra számítottunk, de biztos az általános vízhiány miatt nem volt olyan nagyon érdekes és nagy a vízesés.  Hazafelé menet még megálltunk megnézni a Tarra vízesést is, ami azért kárpótolt minket.

Útközben elsuhantunk két vicces postaláda mellett is, már sajnálom, hogy nem álltunk meg fotót is készíteni róla: az egyik egy buxusbokorból volt kivágva, a másik pedig egy mikrósütő volt. (itt jellemző hogy egy alacsony póznán áll a ház előtt a postaláda)

Mielőtt még befejeztük volna ezt a napot elugrottunk megnézni az Agnes vízesést is, ami arról híres, hogy Ausztrália legmagasabb (59m) egybefüggő vízesése. A vízhiány erre a vízesésre is rányomja azért a bélyegét, bár azért jóval szebb volt, mint a Cyathea. Az odavezető út is aranyos, kétoldalt a domboldalakon tehenek és birkák legeltek, úgy néztek ki mint apró pamacsok a zöld tájon.

További képek a galériában.

Dél Gippsland – 1. nap

Apr 29th, 2007 by krisz | Comments Off

Mivel itt a Húsvét 4 napos ünnep (a Nagypéntek is szabadnap) ezért az emberek már jó előre megtervezik ezt a hétvégét. Szokásunktól eltérően mi is előre gondolkodtunk és még a húsvét előtti hétfőn nekiálltunk szállást vadászni a “cél-állomáson”. Felhívtuk a legközelebbi és legnagyobb túristaközpontot és megkértük őket, hogy javasoljanak valamit. Hamar lett is szállás, annak ellenére, hogy a környék igen kedvelt utazási célpont.
Péntek reggel összepakoltunk és nekivágtunk az útnak, ami pontosan 188 km a lakásunktól a cél-állomásig,  Welshpool-ig. Az úton tempósan tudtunk haladni, csak egy helyen volt feltorlódás, így közel két óra alatt elértünk Korumburra-át. Persze autópályán még gyorsabb a haladás, de mi ha tehetjük és van időnk, akkor inkább főutakon megyünk, hogy lássunk is valamit a tájból és a kis városokból. Szóval megálltunk kinyújtózni és információt gyűjteni a Korumburra-i infóközpontban. Kaptunk is sok segítséget, túrákra és látnivalókra nézve, és egy listát a környék húsvéti vásárairól és egyéb rendezvényeiről is.

Ez után az utunk már közvetlenül a Welshpool-i szállásunkhoz vezetett, ami egy szép golfpálya melletti különálló házikót jelentett. A kulcs az asztalon várt minket, pár kedves hot cross bun-nal körbevéve.  Kipakolás után elszaladtunk Port Welshpoolba, ami a legközelebbi halászfalucska. Itt szerettünk volna ebédelni egyet, de sajnos egy pizzáson kívül nem találtunk nyitva semmit. A kikötő hangulatáért azonban mégis megérte eljönni ide, meg a szép kis parit házikók megnézéséért.
A sikertelen ebéd-vadászat után Fosterbe hajtottunk, ahol a benzinkutastól kértünk tanácsot, hogy hol érdemes étkezni. Mivel munkaszüneti nap volt, ezért Fosterben is csak az egyik hotel étterme volt nyitva. A kínálatot nézve sajnos semmi sem volt elég meggyőző ahhoz, hogy beüljünk enni, így inkább bevásároltunk a szomszédos boltban és megsütöttük a szálláshoz tartozó BBQ sütőn.
Este hihetetlen nyugalom és csend szállt a környékre. Végre hasznosítani tudtuk a csillagászati könyvünket is, és megkémleltük jól a déli félteke égboltját, megkeresve a Dél Keresztjét is.

További képek a galériában.