repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for 'D.I.Y.' Category

Kertfelújítás

Jan 31st, 2011 by krisz | 6

Lakásfelújításunk végére hagytuk az előkert és a hátsó kert feltuningolását, mivel ez volt a legkevésbé fontos terület a házban ill. körülötte. Azért persze az évek során kertészkedtünk kicsit, nemcsak azért mert ez valamiféle hobbija Krisztinek, hanem azért is, hogy rendben tartsuk a “portát”. A végleges formáját azonban csak tavaly nyáron nyerte el a kert, és persze azóta is kicsit alakítgatunk rajta, a klímát nem bíró növényeket cserélgetjük, illetve mindig van mit tenni kint. (Kriszti ezt továbbra sem bánja)

Kezdjük akkor az előkerttel, így nézett ki 2007 novemberében amikor beköltöztünk:

Így pedig 2008-ban, miután a kefevirág (bottlebrush) bokrot megmetszettük alaposan, és az előző tulaj által ültetett, de a kulcsátadásakor már csontszáraz sövényt kiszedtük. A virágágyást kicsit megemeltük, és feltöltöttük kb 2 köbméter termőfölddel, ami igazi áldás volt a későbbi növényeknek a nálunk található homokos talaj után.

Ezzel a kinézettel csak egy darabig voltunk elégedettek, 2010-ben kicsit alakítottunk még a virágágyás elrendezésén, illetve be kellett látnunk, hogy néhány növényválasztásunk nem volt éppen szerencsés. Így nézett ki 2010-ben az előkert, illetve így néz ki most is, középen egynyári növényekkel, kakukkfű szegéllyel és a szépen összenőtt sövénnyel:

Hogy meddig marad ez a kinézet nem tudjuk, Krisztinek máris további tervei vannak, valahogy még mindig nem teljesen elégedett az előkert megjelenésével. :)

A hátsó kertet két részletben újítottuk fel. A deck (fa terasz) pont kettéosztja a hátsó területet, így ennek megfelelően két funkciót is akartunk itt kialakítani. A nagyobb részen arra törekedtünk, hogy egy minden igényünket kielégítő kertet hozzunk létre, amiben szívesen tartózkodunk kint, de ugyanakkor van hely mindenféle szabadidős tevékenységre is. A másik részen viszont egyfajta díszkertet igyekeztünk kialakítani, mivel az a terület eleve olyan kieső volt.

A hátsó kert 2007 novemberében (ez a nagyobb terület):

A kert sarkában lévő virágágyás a beköltözés utáni években egy kisebb konyhakertnek adott otthont, amit aztán 2009-ben megszüntettünk és lebetonoztunk. Egyrészt azért, mert a nyári szárazságban túl sok öntözést kívántak a növények (és ugye vízkorlátozás is volt), másrészt pedig sehogy se tudtunk mit kezdeni ennyi “zöldterülettel”.

Sokat gondolkoztunk azon, mi legyen ennek a területnek a burkolásával. Mivel eleve beton borította a területet, amit nem kívántunk felveretni, így sok megoldás nem jutott eszünkben: Lefesthetjük, akkor szép színe lesz, de attól még az beton marad, leburkolhatjuk, az csinosabb lenne, de attól az még hidegburkolat lesz, vagy pedig kipróbálhatjuk az errefelé oly divatos műfüvet és azzal burkoljuk le az egész területet. Barátainknál már bizonyított a műfű és nekünk is tetszik igazából, így ezzel a burkolási lehetőséggel gondolkoztunk tovább.

Nem akartuk az egész területet azonban igazi növények nélkül hagyni, és mivel időközben egy kisebb esővíztartályra is szert tettünk, úgy gondoltuk néhány növénynek otthont adhatna ez a terület. Végül több megoldás közül amellett döntöttünk, hogy a kerítés mentén virágládákat építünk.

Persze előbb lefestettük a kerítést a ládák mögött, hogy megfelelő kontrasztot adjanak a növekvő sövénynek majd, illetve egy kisebb területet leburkoltunk járólappal, amin majd a bbq sütő fog állni:

Ezután jöhetett a műfű letétele és az utolsó simítások, mint a vízmelegítő és az esővíztartály elfedése:

A szófa felé azóta egy kinyitható gazebót is vettünk, így a nyári hőség elől van hova menekülni. A műfű remekül bevált nálunk is, hangulatos lett általa a kert. Persze nagyon nagy forróságban felmelegszik mint a homok, de igazából nyáron csak 11-3 között süti közvetlenül a nap, amikor amúgy se tartózkodnánk kint az erős sugárzás miatt.

Végül pedig a díszkert kialakítása következett, ami így nézett ki 2008-ban, miután a területet megtisztítottuk a kiszáradt növényektől és feltöltöttük kevés termőfölddel:

Valahogy itt sem voltunk elégedettek a betonnal, olyan rideg volt, viszont itt sem akartuk felveretni, így újabb megoldást ötöltünk ki. Fa járólapokat tettünk le, amik illeszkednek a deck megjelenéséhez, a közöket pedig kaviccsal töltöttük ki. Egy kicsit meg akartuk törni az egyenes járófelületet így a vízvezeték köré egy kisebb sziklakertet hoztunk létre:

A kertet pedig igyekeztünk megtölteni elegánsan pár növénnyel, amik bírják a helyi klímát. Ez igazából folyamatos próbálkozás, de úgy tűnik most 2011-re mintha beállt volna a kert. Ilyen lett végül:

Az idei nyárra pedig egy igazi feladatunk maradt csak hátra, mégpedig a deck árnyékolásának a megoldása, mivel oda egésznap süt a nap. A sok megoldás közül végül egy automata árnyékoló mellett döntöttünk:

További képeket a felújításról a Gallériában találtok!

Hálószobafestés

Apr 27th, 2009 by krisz | 21

Az egész házban egy nagyon szép, halvány sárga szín, magnólia szín uralkodik a falakon. Így “örököltük” vételkor, de nekünk is tetszik a színválasztás, jobb, mintha minden fal fehér lenne. Ráadásul teljesen új volt a festés amikor beköltöztünk, így nem is állt szándékunkban hozzányúlni.
Azonban ahogy telt-múlt az idő valahogy csak új színek után vágyakoztunk és úgy döntöttünk, hogy a hálószobánkat kicsit kuckósabbra, kicsit romantikusabbra, kicsit személyesebbre szabjuk át. A színválasztás nem volt egyszerű, mert a bútoraink vöröses árnyalatúak és a festményünk is, viszont az egyik falat is valami vörösesre akartuk festeni, de persze azt se akartuk hogy üsse egymást a két szín. Nagyjából 4 színminta felkenése után azonban megtaláltuk azt a kombinációt ami nekünk leginkább tetszett: világos egérszürke és mély rozsdavörös.

Emlékeztetőül, hogy hogyan nézett ki a hálószoba amikor beköltöztünk.

Első lépésként leragasztottunk a szegélyeket és a kereteket, majd középre húztunk minden bútort és letakartuk őket fóliával. Először a szürke színt festettük fel, két rétegben, ami eleinte nagyon lilásnak hatott, de amint kiszáradt már jól látszott hogy határozottan szürke.

haloszoba1

Másnap következett a második szín, a vörös felfestése szintén két rétegben, mert addigra már teljesen megszáradt a szürke, így a sarkokat egyenesen le tudtuk festeni.

haloszoba2Igazából a festés nem volt nagy dolog, 2 nap alatt megvolt úgy, hogy teljesen ki is száradtak a falak és kiszellőzött a szoba is, így vissza tudtunk bele költözni. Igen ám, de a festéssel nálunk nem ért véget a dekoráció, ugyanis kitaláltuk, hogy a nagy vörös felületet jó lenne valami motívummal megtörni. Innen pedig egyenes út vezetett az ebayre, ahol már korábban nézegettük a falmatricák lehetőségét. Gyorsan rendeltünk is egyet, ami aztán egy héten belül meg is érkezett Kínából. Azalatt az egy hét alatt pedig elkészültek az új függönyök és felkerült az új karnis is.

A matrica mellé használati utasítást is kaptunk, hogy hogyan kell felhelyezni. Egyszerűnek tünt mert azt írták, csak simítsuk a fóliát a motívumra, az így átragad rá, majd a fóliát simítsuk a falra és húzzuk le, így a matrica a falon marad. Ez így tényleg egyszerűnek hangzik, csakhogy a mi matricánk éppen két méter széles volt, tele apró részletekkel, így egy kicsit bírkózni kellett vele, hogy fentmaradjon a falon. Végülis 4 óra alatt felaplikáltuk és utólag azt kell hogy mondjuk, simán megérte a dolog!

haloszoba3

haloszoba4 haloszoba5

Egy kerítés meséje

Jan 16th, 2009 by krisz | 5

Történetünk még tavaly áprilisban kezdődött, amikor is hőseink, azaz mi, elhatározták, hogy ki kellene cserélni a kocsibeállónál és a hátsó kertben lévő kerítéseket, mert szegények már a harmincadik évük felé közelítettek és ez bizony már nagy kor egy kerítésnél. Hőseinknek először is jó alaposan körbe kellett járniuk a témát, mivel nem tudtak semmit se az ausztrál kerítésépítés szabályozásáról illetve annak tulajdonlásáról. Hamar kiderült, hogy itt bizony a kerítés senki tulajdona, annak kicserélése a szomszédok megegyezésén vagy meg nem egyezésén múlik csak. Ez nem jó hír, mert az említett kerítések kicseréléséhez 6 szomszéd beleegyezését kellett kérniük.

A kocsibeallónál lévő kerítéssel indult a történet mozgalmasabb része, ehhez csak 4 szomszéd hozzájárulása kellett. Ennek megszerzése nem tartott sok ideig igazából, mert a kerítés igencsak ingatag lábakon állt, vagy inkább már düledezett. Nah de jó munkást találni, aki a kerítést meg is csinálja, annál nehezebb volt. Bár tele vannak az újságok számtalan kerítéskészítő hírdetéssel, próbálja csak meg a szerencsétlen flótás hivogatni őket és kicsalni egy árajánlat-felmérésre. Próbálhatja, mert nagy részben két kimenetele volt egy ilyen telefonálásnak: 1, Majd visszahívnak egyeztetni, és természetesen ekkor hallunk utoljára az említett cégről, vagy 2, Holnap jönnek és felmérnek és adnak ajánlatot, és persze szerencsétlen flótásunk még csak a kertbe se mer kilépni kiteregetni a friss mosást, nehogy lekésse a soha meg nem érkező jómunkásembert. Ez elég elkeserítő tud lenni, mikor az ember már az újságból a 8. céget hívja fel és reménykedik, hogy hátha ma valaki megszánja, és hajlandó neki dolgozni jó pénzért. Láss csodát, végül egy hónapon belül sikerült két cégtől is bekérni árajánlatot, amivel a szomszédokat már lehetett bombázni. A kocsibeállónál lévő kerítés építése innentől sínen volt, leszámítva, hogy négy szomszéd aláírását megszerezni eltartott két hétig és a kerítéses cég is csak 6 hét múlvára tudott jönni, amikor is hőseink a jól megérdemelt nyaralásukon voltak. Ez nem is lett volna gond, csak természetesen a 4 szomszéd közül senki se figyelt a jómunkásemberekre, akik azért nem végeztek tökéletes munkát, de ne reklamáljunk, a kerítés még áll, félév után is. (és a kedves szomszédok se reklamáljanak, ha nem vették a fáradtságot odafigyelni, hogy mi történik)

Az izgalmak és a vicces részek csak ezután jöttek, amikor is a hátsó kertnél lévő kerítést is le szerették volna cserélni hőseink. Ehhez 3 szomszéduk beleegyezését kellett kérniük, amiből kettőt sikeresen meggyőztek még áprilisban. A harmadik viszont kijelentette, hogy neki sajnos most nincs rá pénze, mert hát ő szegény anya, aki egyedül neveli a gyereket meg bla-bla. Jólvan, van ilyen, megértjük, de mi legyen a kerítéssel akkor? Térjünk vissza rá fél év múlva, addigra összeszedi az árát a szegény anya a medencés házból, aki a kerítés történet közepén azért vett egy kocsit a fiának. Szépen eltelt a félév, türelemmel kivárták hőseink a kínálkozó alkalmat amikor is újra felhozhatták a kerítés témáját a szegény anyának. Nem kellett sokat várniuk, mivel a szegény anyának van történetesen egy igencsak sok felfedező kedvvel megáldott ölebe, aki rájött, hogy hőseinknél bizony lenne mit felfedeznie és ezért rendszeresen átjárt a kerítés alatt. Természetesen visszafelé ezt a trükköt a kutya nem tudta, így egy alkalommal amikor hőseink átadták a kutyát a szegény anyának megemlítették a kerítés témát. A szegény anya nem tudott mit tenni, mikor már heti kétszeri rendszerességgel vitték haza a kutyáját hőseink, belement abba, hogy cseréljék a kerítést.

Itt szépen véget is érhetne a történet, de nem fog. Ugyanis megint jómunkásembert kellett találniuk hőseinknek, mivel az áprilisi ajánlatok már lejártak. Újabb hivogatások indultak, és sajnos a visszajelzési tapasztalataik most sem tértek el a korábban tapasztaltaktól. De nagyjából 6 hét alatt azért sikerült ismét két céget is kicsalniuk, akik ajánlatot is adtak nekik. Ezzel szépen át is kopogtattak a szegény anyához, aki ekkor közölte, hogy azért ez kicsit húzós árak, ő is ismer valakit, azt is megkérdezné. Hőseinknek ekkor azért kicsit bepirosodott a fejük, mert ugye 6 hétig küzdöttek azzal, hogy találjanak megfelelő céget a munkára, mire a szegény anya csak úgy közli velük, hogy ő ismer is valakit. De úgy voltak vele, hogy egye fene a dolgot, csak valaki csinálja már meg a kerítést.

Az uj kerites! 
Az uj kerites!

Közben teltek múltak a hetek, míg egy szép reggelen arra keltek hőseink, hogy valaki motorosfűrésszel játszik a szomszédban. A dolog nem volt nekik gyanús, mivel előtte már voltak építési zajok a szomszédságban. Azonban a hang forrását hamar felfedezték, mégpedig a szegény anya kertjéből. Alanyunk ugyanis úgy gondolta, hogy költségcsökkentés címmel nekiáll kigyomlálni a kerítésre függeszkedő közel két méteres sövényt. Ezt ugye elég gyorsan elintézte a motoros fűrésszel a szegény anya, nem ügyelve arra sem, hogy az ócska, de álló kerítés tetejét szépen levágta. Hőseink szeme igencsak forgott az eredmény láttán, főleg ismerve a kerítésépítő cégek gyorsaságát.  Kicsit siratták a régi kerítést, ami nemcsak hogy ócska volt mostmár, hanem mellig érő, de mit volt mit tenniük a tettek mezejére léptek és tovább keresték a megfelelő céget aki minél hamarabb új kerítést tud nekik csinálni. Teltek
a napok, hőseink egyszer csak feladni látták a dolgot, amikor is bánatukat, hogy nem találnak céget a munkára, megosztották a szegény aszonnyal.  A szegény aszonynak itt ötlött eszébe, hogy bizony neki még mindig megvan az ismerőse, akit korábban is javasolt, majd két héttel később már nehéz esetnek minősített. Hőseink kétkedve, de belementek abba, hogy mégis ezzel a céggel csináltassák a szóban forgó kerítést, csak valaki csinálja már meg.

Egy szép nyári napon, azaz kereken két napja, hőseink arra ébredtek, hogy bontják a kerítést. Hinni se mertek a szemüknek, még akkor sem amikor 32 órával később egy tökéletes kerítéssel néztek szembe, olyannal, amiről tavaly április óta álmodoztak.

Itt a történet vége, szép álmokat.

Csip-csup dolgok a ház körül

Jan 10th, 2009 by krisz | 1

Történt pár apró dolog, átalakítás, karbantartás a ház körül, amik megérdemelnek egy posztot.

Először is itt a kert, amiről utoljára október végén írtam, hogy végre elkészült. Azóta többnyire mindenki szépen növögetett és már "arattunk" is.

kertpano

A paradicsomunk már akkora, hogy lassan engem is túlnő, úgyhogy alaposan meg kellett metszenem. Viszont nagyon finom termést hoz, már legalább egy tucat szemet leettünk róla, és a nagyobb termések is kezdenek beérni. Erre a gyöngyszemre meg különösképpen büszke vagyok, a tökéletes fürt:

pari

Az első eperszemek is most kezdtek el beérni. Itt az egyik legnagyobb példány, amit sajnos azonban pár nappal később valaki orvul lelegelt előlünk:

eperke

A fűszernövényeink is szépen bokrosodnak, a kicsit hűvösebb, de esős idő jót tett nekik. Szépen aratunk is belőlük, ami nem fogy el, az egyenesen megy a fagyasztóba, eltéve későbbre. Amire igazán büszke vagyok, hogy végül a padlizsánpalánták is erőre kaptak, és nekiálltak virágot hozni. Remélem termés is várható hamarosan:

aratas  eggplant

A kert mellett a nyári karbantartást is elvégeztük a házon kívül. A kerti bútorok megkapták a nekik járó lemosást, majd olajozást, ugyanígy a deck is megkapta a maga kezelését erre az évre (szintén lemosás és olajozás). Szemmel látható a különbség:

deck01  deck02

A házon belül is szorgoskodtunk egy kicsit, mert már elég régóta gondot okozott a ruháink tárolása. Ugyanis bár minden szobában beépített szekrényünk van, azok kialakítása mégse volt megfelelő a mi igényeinknek, mivel csak egy polcot és egy hosszú akasztós részt tartalmaz mindegyik. Így keresgettük egy ideig a megoldásokat, hogy hogyan tudnák mi magunk praktikusan átalakítani a szekrényeket, míg végül ráakadtunk a "best of" megoldásra:

gardrob-elotte  gardrob-utana

Szóval nem unatkozunk, egy ház mindig mozgásban tartja az embert. :)

Én kis kertész legény (leány) vagyok…

Oct 22nd, 2008 by krisz | 9

Amikor tavaly beköltöztünk az új házba már november közepe volt, azaz erősen közeledett a nyár. Akkor már tudtuk, hogy a költözés és kipakolás után alig 3 hetet leszünk az országban és elutazunk nyaralni-telelni Magyarországra. Így hamar letettünk arról, hogy a kerttel valamit is csináljunk, mert tudtuk, az út előtt már nem érdemes ültetni semmit se, az utazás után pedig már meleg nyár lesz, amikor a szárazság fog mindent kiírtani. Az előző tulaj amúgy ültetgetett ezt-azt a kertbe, de mivel egy hónap volt a papírmunka a vétel körül, és azalatt nem locsolta már senki se a kertet, így a legtöbb növény sajnos jól kiszáradt. Úgyhogy a kertépítési-szépítési projektet eltoltuk a legközelebbi tavaszra, azaz mostanra.Három kis kertünk van, ebből kettőt hoztunk most rendbe, mert a harmadikkal még várnunk kell, mivel a mellette lévő kerítést szeretnénk még cseréltetni, és nem akarjuk, hogy a már meglővé szép kertecskét összetapossák.

 kert04 kert05

Előtte képek

Az előkertről már beköltözéskor tudtuk, hogy a füves részeit nem érdmes megtartani, mivel ugyan szép zöld évente 4 hónapot, de a többi 8-ban sajnos teljesen kiszárad. (itt locsolási korlátozás van, aminek keretében a füvet tilos locsolni) Úgyhogy a fűnek mennie kellett. Mivel a kertek errefelé eléggé homokos talajúak, ezért gondoskodnunk kellett termőrétegről is, így a munkálatot azzal kezdtem, hogy feltöltöttem másfél köbméter termőfölddel a talajt és a növények még külön kaptak vízmegkötő kristályokat is, hogy maximálisan kihasználjuk a locsolásokat. A kerttervezés maga nem tartott túl sokáig, mivel elsődleges szempont volt, hogy a növények bírják a szárazságot, a reggeli tűző napot és illeszkedjenek a két szomszédunk kertjéhez is (muskátli, rózsa), hiszen egy kocsibejárón vannak. A kert sarkán álló bokrot viszont mindenképpen meg akartuk tartani, mert már méretes volt és szép piros virágot terem évente többször is. Csak hát eléggé el volt hanyagolva, de egy alapos metszéssel segítettem a megjelenésén.Íme, ilyen lett végül a kert, persze még kell jó pár hónap, mire minden kinövi magát a palántakorból és szépen bebokrosodik:

kert06 kert07

Utána képek

Konyhakert, termoreteggel A hátsó kiskerttel viszont egészen más terveim voltak. Már elég régóta kísérleteztem Budapesten is balkonládában nevelgetni egy kis veteményest, de valahogy a kísérlet sose volt sikeres, mindig kihaltak a növények egy idő után. (sötét volt nekik a hely) Most viszont itt volt újra az alkalom, hogy megpróbálkozzak ezzel-azzal. Persze itt is előbb termőréteget szórtam a növényeknek, mivel homokban kevesen maradtak volna meg. Utána jött egy kis szerves trágyázás, ahogy azt nagymamámtól láttam. Utána már csak kiválasztottam azokat a zöldségeket és fűszernövényeket, amiről úgy gondoltam, hogy szükségem lesz a konyhában és beültettem mindent szépen sorba palántaként. (egy két alapszabályt betartva, mint hogy a menta és a petrezselyem nem ültethető egymás mellé, vagy hogy a mentát érdemes ládába ültetni, mert gyorsan szaporodik, és hogy ültessünk violát a veteményesben, ami segít majd a beporzásnál…stb.) Később, amikor már a palánták kicsit megerősödtek, az egész konyhakert kapott egy réteg mulcsot, hogy megvédjem a gyökereket a kiszáradástól. Sajnos nem minden növény mutat ugyanolyan állapotot, pár nem igazán lett sikeres (pl: bazsalikom és padlizsán) De ezzel úgy vagyok, hogy első saját konyhakert, ki kell kísérletezni, hogy mi szereti az adott körülményeket és mi nem. No meg arra is még rá kell jöjjek, hogy mi rágta le a petrezselymemet két hét után. (amin szerencsére egy metszés segített és újra hajtásnak indult)

kert03

Kétféle paradicsom, bazsalikom, oregánó, petrezselyem, paprika, padlizsán, koriander, újhagyma, kakukkfű, rozmaring, menta és végül pár eperpalánta

Az új konyhánk III.

Feb 18th, 2008 by teki | 10

Először egy kis emlékeztető:

ok-01 ok-02

Sajnos sem munkafelület, sem pakolási kapacitásból nem volt túl nagy bőség.

S átalakítás után:

- először a szürke doboz. A régi konyhában a sarokban elég sok ketyere fel volt halmozva, kábelek is tartoznak hozzájuk (kv főző, tejhabosító, stb.), azt szerettük volna elrejteni.

k-01 k-02

- fiókokból jó sok lett, szeretjük is nagyon őket, mert teljes hosszban kijönnek, jó mélyek, meg lehet őket pakolni nagyon szépen. Kaptak egy kis extrát is, így az utolsó centimétereken már kis ketyere húzza be szép finoman őket.

k-07 k-08

k-09 k-10

- a fiókmániát kiterjesztettük a mosogatógépre is. Amellett, hogy nagyon kényelmes bele pakolni, meglepően csendes is (Fisher & Paykel).

k-11

- mivel aránylag kicsi a konyha, így a pakolást kis alapterületre kellett korlátozni, így a sarokba pantry (kamraszerűség) épült.

k-03 k-04

- mivel fiókunk akadt bőven, ezért a fűszerek sajátot kaptak.

k-05 

- a sütő és az elszívó nem igazán tartogat meglepetéseket, ügyesek és okosak, a főzőlap viszont el van forgatva 45 fokkal, és van benne egy wok-os égő.

k-06

S mivel a konyha téma már talán uncsi :), egy kis extra. Említettem, hogy megrendeltük az étkezőt is, ide is ért:

k-12 k-13

Az új konyhánk II.

Feb 15th, 2008 by teki | 6

Mikor december elején megtudtuk, hogy január 24.-én szállítják ki a konyhát kicsit elszontyolodtunk, mert az mégsem karácsony. Azonban visszaérvén magyarországi pihenőnkről, számoltunk egy kicsit, s hamar rájöttünk, hogy az igazábó nincs is olyan nagyon messze.

Karácsony után komoly leárazások szoktak lenni itt, így ha nem is a repülőről leszaállva, de amint lehetett megvásároltuk a műszaki cikkeket a konyhába, vagyis megrendeltük azokat, 2-3 hetes szállítási határidővel (újfent jól jött a csúszás). Már mindent kinéztünk előre, megvoltak a méretek is, szóval sok variálás nem volt. Előző este kinéztem az interneten mennyibe kerülnek ezek a dolgok, felírtam papírra, s a boltban mutattuk. Sikerült is ezzel a módszerrel komoly árengedményt kérni néhány dologra. (noh azért becsúszott egy ebédlőasztal is székekkel, szal agyon nem spóroltuk magunkat, de szép lassan haladunk a bútorokkal :)

Hétvégente a csempeboltokat jártuk, keresve a tökéletest (amit a legközelebbiben, a legelső próbálkozásra megleltünk, de persze akkor még nem tudtuk :). Ez sem ment sajna teljesen zökkenőmentesen, a közeli ünnepek miatt több hely még zárva volt. Berendeltük végülis a közeli boltban, ahol mikor sorra került a dolog, épp le volt 20%-al árazva, örültünk is nagyon.

január 18

Mivel kicsit aggódtunk már, hogy megérkeznek-e időre a műszaki dolgok rácsörögtem a Harvey Norman-ra. Mint kiderült pár napja már ott volt minden, csak valamiért elfelejtettek minket értesíteni. Gyorsan leszerveztük a szállítást 24.-ére, hogy a bútorokkal együtt érkezzenek.

január 19

Eljött az első munkás nap. – Itt most gyorsan köszönetet mondunk Lackának (a mester) és Barusnak a nagyon sok segítségért! Nélkülük ez a konyha sokkal nehézkesebben (és drágábban) jött volna létre. – A konyha kiszedése túl sok gondot nem, annál inkább több szemetet hozott. Felhalmoztuk szépen a garázsban, jórészét megtöltötte. Jó móka volt a rombolás, s utána a víz-gázszerelést is megejtettük (én csak mint segéd természetesen, de olyan szupi szerszámokat próbálhattam ki, hogy csak kopogott az állam, a csővágó szuperminiketyere a kedvencem azóta is :).

P1030639

január 24

Kriszti otthon maradt, s beengedte a konyhánkat hozó emberkéket. Pikk pakk bepakoltak, tele is lett az étkező. A villanyszerelő is beugrott, hogy a kábelezést megejtse. Néhány konnektor és a sütőnk új helyre költözött, így volt egy kis munkája. A műszaki dolgok is megjöttek, készen álltunk a nagy napra!

január 25

Otthon maradtam a beszerelésre, de reggel 9 körül hívott a project felelős Rod, hogy sajnos a szakink nagyapja elhunyt, nem tudott senkit felhajtani, így csúszunk újra. Hétfőre tettük át, ami szerencsére nemzeti ünnep, így nem kell szabit kivenni rá (persze a szakinak ez pech, de mindenki nem járhat jól).

január 28

Reggel 8 előtt 15 perccel már jött is Paul, s nekiállt a konyhaépítésnek. Szimpi, csendes dolgos srác volt, nem beszéddel töltötte el a napot, hanem megállás nélkül épített, így is eltartott neki délután 3-ig mire készt jelentett. Közben megjött a villanyszerelő is feltenni a konnektorokat s bekötni a tűzhelyet. (Krisztám időközben kerítést festett, én pedig takarítgattam az elfolyót, amibe ügyesen bele is léptem, de szerencsére nem lett semmi gond belőle, csak röhögtem magamon egyet, a villanyszerelőnek meg elállt a lélegzete egy pillanatra :). Egy apró baki volt csupán, a pantry ajtajának fele nem jött meg. Nem is értettük miért van az két darabból, de az ok egyszerű: dizájn!

Mivel aránylag korán végeztek a szerelők megcsörgettem Lackát raér-e, s már jött is! (Isten áldja a jó lelkét!) A vízvezetékszerelés nagyrészét megcsináltuk, betettük az összes műszaki dolgot, a konyha hirtelen kezdett ahhoz hasonlítani, amilyennek elképzeltük.

február 2

A falon kellett egy kicsit még ügyködni, a csempézés előtt betömni a réseket (voltak igazán nagy lyukak a gipszkarton falon), s szépen festéskészre csiszolni. Ezeket a dolgokat hétközben esténként megejtettük. Másodikán jött a csempézés nagy napja. Ettől nagyon tartottunk, mivel még sosem csináltunk, de mesterem most sem hagyott cserben. Bevásároltunk a Bunnings-ban (olyami mint otthon az Obi, elég komoly, egy házat simán fel lehet húzni csak a Bunnigsba járkálva :). A csempe alá egy cementlapot tettünk a gipszkartonra, mert az nem ázik át, s sima így könnyű rá csempézni. Sokkal simábban mentek a dolguk mint képzeltük. Az egyetlen gondot a csempe darabolása okozta. 30×30 centisek voltak a lapok, amit gyorsan fel lehet pakolni, de a kis négyzetek a mintában üvegből vannak. Féltünk, hogy törni fog vágás közben, mivel nem volt célszerszámunk, de sikerült aránylag jól megvágni őket végülis. Délutánra meg is lettünk.

Ezután még egy réteg festéket is felvittünk, mert bár tudtuk, hogy a fuga még piszkolni fogja a falat, de haladni akartunk.

február 3

A fugázás napja. Noh ez már csak azért volt izgalmas, mert mesterünk távollétében, önállóan kellett megoldani a feladatot :). Izgultunk, de sikerült, valóban nem volt túl nehéz. Utána újra festettünk, és még a közelben rendezett bbq-ra is sikerült eljutnunk (sajna már elég későn, így keveset tudtunk beszélgetni).

február 10

Már csak a szagelszívó hiányzott. Ez sem volt túl nehéz dolog, csak kellett egy nagy lyukat ütni a falon (kellett a nagy kalapács :), s szépen kivezetni a csövet. Hamár a szerszámok kéznél voltak gyorsan szét is vertük apróra a régi konyhánk berendezését, és elszállítottuk Lackáékhoz, akiktől a szemetesek vitték el.

közjáték

A régi konyha tartozékaitól nem is volt annyira egyszerű megszabadulni. Feltettem őket egy weblapra, hogy ingyen el lehet vinni. Jelentkeztek vagy 20-an, 1 ember jött el megnézni, de senki nem vitt el semmit. Gondoltam bizti a motiváció hiányzik, így feltettem árverésre mindent 1 dollárért, és bár bagóért, de gyorsan elvittek mindent, s nagyon hálásak voltak.

végjáték

Itt igazából véget is ér a történet, a konyha készen lett! Kriszti neki is állt azonnal takarítani s belakni. Nagyon szupi lett, tetszik nekünk s szeretjük!

 

ujk1 ujk2ujk3 border="0"/>ujk4ujk5

 

További képek a galériában. (még nincsenek feliratozva)

 

Egy kis érdekesség a türelmes olvasónak:

P1030629

Ez itt biza a falunk. Jobb alul s bal felül a fehér dolgok a gipszkarton, ami a ház belső falát alkotják. A bal oldalon látható fa és a keresztbemenő fém a ház váza. Az alufólia szerű dolog a hőszigetelés (igen, ennyi a hőszigetelés errefelé), s utána jön a tégla, ami a szimpla egyszerű ~10 centi vastag külső falunkat alkotja.

Az új konyhánk I.

Feb 13th, 2008 by teki | 3

Már mikor vettük a házat tudtuk, hogy a konyha használható ugyan, de nem az igazi. Amint Kriszti belakta, s nekiállt főzögetni, azonnal kiderült, hogy a helyzet roszabb mint gondoltuk. Bár a bútor és a berendezések elfogadható állapotban voltak, az elrendezés olyan szerencsétlen volt, hogy bárhogy pakolta Kriszti, nem lehetett praktikusan tárolni a kellékeket, márpedig a főzés élményén jelentősen ront, ha nem esik kézre semmi. Ezen felül még a hatalmas mosogatónak köszönhetően a munkafelület sem volt túl nagy.

konyha4

2007 november – december

Első körben szétnéztünk a piacon ki – mennyiért – milyen minőségű konyhát kínál. Elég sok helyet megnéztünk (voltunk az IKEAban is természetesen), s eközben lestük figyelmesen az ötleteket. Aránylag hamar összeállt a fejünkben mik is kellenének, s a kis helynek köszönhetően az elrendezés is adta magát. Van miből választani konyha témában, csak a minőségre kell odafigyelni. Azon nem szerettünk volna spórolni, mivel 5-10 évig szeretnénk legalább használni. Sok sok tétovázás után az egyik helyi lakberendezési áruház konyha részlege mellett tettük le a voksot . Az okok: karácsony előtti akció, jónak tűnő minőség, gyors szállítás.

Amint eldöntöttük a dolgot, pikk-pakk leszerveztek nekünk egy dizájnert, aki majd segít nekünk kitalálni mit is akarunk. A dizájner egy fiatal srác volt, érdekes jelenség. Kiritttyentette magát ahogy kell, nagyon modern (értsd: égnek álló :) frizura, kicsit a parfümtől meg is szédültünk, node meglássuk mit tud. Bevezetésnek elég sokat beszélt, meggyőzött róla, hogy ő ehhez nagyon ért és olyan konyhát tervez nekünk, ami minden szempontból tökéletes leszen. Ezek után nagynehezen sikerült kicsit megszakítani, és gyorsan elmondani mit szeretnénk. Sikeres volt a dolog, s úgy néz ki be is jött neki, mert azután visszamondta szépen a dolgot, hogy milyen nagyszerű lesz. Egyetlen módosítást javasolt, mégpedig, hogy a kis szigetünk alatt már ne legyen szekrény, mert az túlságosan zárttá tenné a konyhát. Mivel nagyon tetszett az ötlet, el is fogadtuk, s ő meg is rajzolta a terveket pikk-pakk. Ezek után az általa hozott mintákból kiválasztottuk az anyagokat. A munkalapot nem tudtuk eldönteni, hogy kő legyen-e vagy laminált, így mindkettőt felírta, hogy majd választunk. Azonnal össze is dobott nekünk egy árajánlatot, amit el is fogadtunk, s így az előleget már kérték is.

A dizájnerünk által készített rajz még nem műszaki rajz pontosságú volt, az csak az álmainkat rögzítette. A megvalósítás felé a következő lépcső Rodney volt, a szakifőnökünk. Ő a rajz alapján felmérte a helyiséget, bejelölte a konnektorokat, megnézte merre mennek a csövek-kábelek, mit hova kell kötni. Amint végzett azonnal adott is árajánlatot a munkaköltségekről. Minden opcionális: régi konyha bontása-elszállítása, konyhabeszerelés, villany-gáz-víz szerelés, … bármit tudott intézni. Noh itt már viszont néztük serényen min is lehetne spórolni, mert a munkának nagyon megkérik itt az árát. A kiszerelést meg tudjuk oldani, csak elszállítjuk valahol, van egy pompás vízvezetékszerelő barátunk, szal marad a villany és a beszerelés. IKEA-s bútorösszerakó korunkból tudjuk, hogy bár össze lehet rakni önerőből ügyesen a dolgokat, de azért az mindig jóval időigényesebb mint amilyennek látszik, szal azt is csinálja inkább más. Rod egyébként nagyon szimpi figura volt, még azon se nagyon csodálkozott, hogy nem tudtam beengedni a bejárati ajtón, mert épp akkor mondta fel benne a szolgálatot egy csavar, s akadt be az egész. Kifelé menet még segített is rendberakni. Felmerült újra a munkafelület kérdés, mert mint kiderült kedves tervezőnk az írta be, hogy azt mi szolgáltatjuk. Ráztuk is ám buksinkat, hogy nem-nem, lamináltat kérünk és csinálják csak!

Már csak egy lépés volt hátra, jóváhagyni a terveket. Azok el is készültek szépen lassan, módosítottunk rajta pár dolgot (lemondtuk a szekrényeket az egyik falról, pár szekrényből fiók lett), s el is fogadtuk. A tervek mentek is a gyártóhoz, s újabb kb. 1 hét múlva hívtak is a szállítási és a beszerelési dátumokkal. Az eredeti akció szerint karácsony előtt már meg kellett volna lennie a konyhánknak, de mi ugye decemberben utaztunk haza, így nem volt gond, hogy csúszott az egész januárra. A lényeg: gyártják a konyhánkat!

terv1 terv2