repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for 'Utibeszámolók' Category

Búcsú Londontól

Jul 7th, 2006 by krisz | Comments Off

Reggel korán elindultunk a Gatwick reptér felé, és jól is tettük, mert mindenhol tömeg volt. Ma van ugyanis a 7/7 áldozatainak a megemlékezése. (King’s Cross-on történt buszrobbantás) Ezért az egész város tele volt rendőrökkel, mindenki mindenkit szemmel tartott és teljesen belassult a tömegközlekedés is. Később, amikor már fél órája álltunk mi is sorba metrójegyért, kitalálták, hogy tehermentesíteni kellene az állomást, mert mégse jó az, ha sokan feltorlódnak egy helyen, ezért mindenkit beengedtek jegy nélkül, hogy majd a végállomáson fizessen. Igen, ez jó ötletnek tűnt, mindaddig, amíg meg nem érkeztünk a végállomásra és ott is hatalmas tömeg volt. Persze a metró belső oldalán nem volt senki a pénztárban, mivel mindenki a kinti tömeget szolgálta ki…No mindegy, egy kis trükkel és a peronőr rábeszélésével csak megoldottuk a dolgot és sikeresen elértük a vonatot a reptér felé.

A reptéren se ment minden simán, ugyanis kiderült, hogy a járatunkra túlfoglalás van. Nekünk csak annyi volt a szerencsénk, hogy mivel időben érkeztünk ezért még volt helyjegyünk, a később jövőknek már nem jutott és a reptéren tudták meg, hogy vigaszdíj ellenében (100Ł) csak másnap repülhetnek Budapestre. Volt is ebből kisebb kavarodás, mert egy lánybúcsúztató csapat tagjaiból páran lemaradtak a szerencsés „még aznap elutazó” táborból. Ment a variálás, a késés és várakozás, míg végül csak sikerült rábeszélniük pár utast, hogy menjenek ők a holnapi géppel inkább.

Buckingham palota és környéke

Jul 6th, 2006 by krisz | Comments Off

A mai napi cél az őrségváltás megtekintése volt a Buckingham palotánál. (11:30-tól) Jól időzítettünk pont elkaptuk az egész ceremóniát az elejétől a végéig. (út közben megvettük a Gatwick reptérre a vonatjegyeket) Persze több száz turistával összepréselődve vártuk az eseményt, de ennyi kis kellemetlenség belefér a látvány érdekében. Először csak a palota területén masíroznak a katonák, majd nagy csinnadratta közepett kijönnek a kapun kívülre is és elvonulnak.

Az őrségváltás után sétáltunk egy nagyot, míg elértük a Hyde parkot. A park alsó felén végigsétáltunk és fotóztunk sokat, mert olyan szép volt. Tele volt gondozott apró kertekkel, virágágyásokkal, nagy füves területekkel, árnyékot adó fákkal és pár emberrel, akik vagy csak pihentek egy kicsit, vagy éppen ebédelni ugrottak el a parkba. Több helyen is lehet bérelni nyugágyakat órára-fél napra, megvan ezeknek is a hangulatuk.

Megnéztük a Diana hercegnő tiszteletére állított „műfolyót”/vízesést, és a park sarkánál lévő Albert emlékművet is, majd továbbsétáltunk a Természettudományi múzeum felé. Út közben ráakadtunk egy természetfotó kiállításra is, úgyhogy oda is beugrottunk egy kicsit.

A múzeumban ért minket az első igazi meglepetés, az hogy ingyenes! Utána a múzeum mérete nyűgözött le minket, 5 szinten, végeláthatatlan hosszúságban. Kiállításait tekintve pedig olyan volt, mintha ötvözték volna Pesten a Jövő Házát, a Csodák Palotáját és a Közlekedési Múzeumot. Fantasztikus volt! Tele mindenféle kütyüvel, járművel, tudományos dologgal, interaktív játékkal. Gyerekkel szinte kötelező program ide ellátogatni, de mi felnőttek is zárásig maradtunk, annyira élveztük a helyet.

További képek itt!

A lusták napja

Jul 5th, 2006 by krisz | Comments Off

Egész nap esett az eső, ezért mi lusti napot tartottunk. Elvégre csak nyaralni vagyunk! A közeli boltokon és parkokon kívül nem is mentünk sehova, pihenéssel töltöttük a teljes napot.

A Towernál

Jul 4th, 2006 by krisz | Comments Off

Ma a Tower-hoz látogattunk el. Az odajutás nagyon egyszerű volt, mert a metró pont ott teszi le az embereket. A belépő itt is kicsit borsos (mint minden Londonban) 15Ł, de megéri bemenni. Hatalmas területen terül el a Tower és tele van látnivalókkal. Fél napot el lehet tölteni itt, sőt a gyerekeket még külön szórakoztatják korhű kosztümbe öltözött emberkék, vicces jeleneteket előadva a Tower tornyai között. A felnőtteket a Beefeaterek (a Tower testőrei) foglalják le különböző történetek és legendák mesélésével. A Towerben található az angol királyi családok koronázási ékszerei is. Mi először a régebbi koronákra bukkantunk rá, és kicsit csalódottak is voltunk, hogy csak ennyi lenne a nagy látványosság. Ugyanis itt leginkább koronavázak és foglalatok voltak kiállítva, egyikbe se volt már benne a kő, mert azokat vagy ellopták a századok során, vagy elárverezték. Aztán egy kis bolyongás után ráakadtunk az igazi korona ékszerekre is. Igazából el sem lehet téveszteni azokat, mert hatalmas páncélajtó rejti az egész kiállítótermet és itt található a legtöbb katona is a Toweren belül. Egy kis sorbaállás után, mialatt végignéztük II. Erzsébet királynő koronázási ceremóniáját kivetítőn (azt hiszem nem kis súlya lehet a koronaékszereknek) végre megpillantottuk mi is az ékszereket élőben. Egy üvegvitrinben vannak kiállítva, amely előtt mozgójárda van, hogy még véletlenül se torlódjon fel tömeg az ékszerek körül. Pompás koronák, jogarok és kardok sokaságát láttuk, majd különböző ezüst és arany étkészleteket is megcsodáltunk.

Az ékszerek után szerencsénk volt látni egy őrségváltást is a Towerban. Vicces jelent volt, mintha csak színházban lettünk volna, minden tökéletesen forgatókönyv szerint zajlott le. Mondjuk nem irigyeltük a katonákat, 30 fokban, teljes harcidíszben, medvekucsmában álltak mozdulatlanul a téren. Az őrségváltás után végre megpillantottuk a Tower híres hollóit is. Hatalmas madarak, összesen 6-an vannak, és saját testőrségük és személyzetük van. Nagyon vigyáznak rájuk, mert a legenda úgy tartja, ha a Towert elhagyják a hollók, akkor a monarchia összeomlik. A madárinfluenza idején el is zárták őket a látogatók elől.

A Towerben tett látogatásunkat egy hatalmas zápor-zivatar zárta, így visszatértünk a hotelba. Este újra visszalátogattunk a Towerhez, ugyanis James Brown koncert volt. Hallgattuk egy kicsit (kerítésen kívülről), majd átsétáltunk a kivilágított Tower Bridge-en és készítettünk pár éjszakai felvételt a városról.

További képek itt! 

Westminster és környéke

Jul 3rd, 2006 by krisz | Comments Off

A délelőttünk azzal telt, hogy próbáltuk megoldani a repülőjegyeket a hazaútra. A weblap csak nem akart működni, ezért telefonon próbálkoztunk. Ott persze össze-vissza „dobáltak” minket, hogy ki is az illetékes a dologban, míg végre megkaptuk a helyes számot. Itt csupán 25 perc várakoztatás után fel is vették a telefont, és végre sikerült az átfoglalás. Nagy szerencsénk volt egyébként, mert arra a járatra, amit kinéztünk, már csak 3 hely volt, ebből mi kettőt gyorsan be is foglaltunk. (mindezt szerencsére térítésmentesen hajtotta végre a légitársaság)

Délután lemetróztunk a Westminster apátsághoz, ahol először a Big Ben tornyát és a tradicionális öltözékű angol katonákat csodáltuk meg. Innen továbbsétálva jutottunk el a Parlamenthez, ahova nem lehetett bemenni szétnézni, mert éppen átépítés alatt volt a beléptető rendszerük, ezért naponta csak egy turnus látogathatja az épületet. A Parlament előtt továbbhaladva elértünk egy kis parkocskát, ami tele volt emberekkel. Mindenki a parkban ülve fogyasztotta el az ebédjét, vagy éppen pihent egyet ebéd helyett. Nagyon megtetszett nekünk ez az életmód, ez a fajta lazaság, úgyhogy ezt mi is többször kipróbáltuk londoni tartózkodásunk alatt. A Temzében egyébként furcsa járműre lettünk figyelmesek, amellyel később még többször összefutottunk: egy kétéltű jármű volt, ami mind vízen, mind szárazföldön körbejárta Londont, turistákkal a fedélzetén.

Kis bámészkodás után a parkból átsétáltunk a Westminster apátsághoz, ahol jó páran álltak sorba, hogy bejussanak a belsejébe. Mi nem csatlakoztunk hozzájuk, inkább megnéztük a mellette álló St. Margaret kápolnát, ami szintén nagyon szép és kellemes hűvös is volt, ezen a szokatlanul forró londoni napon.

A kis hűsölés után átsétáltunk a Westminster hídon a Temze másik oldalára, majd ott a parton elhaladtunk a Dali múzeum előtt. Egy érdekes „Dali elefánt” csalogatta a látogatókat a múzeumba, és mivel ez megtetszett nekünk, ezért mi is betértünk megtekinteni azt. Nem csalódtunk, fantasztikus dolgokat láttunk. (belépő 12Ł) Tele volt a múzeum Dali jobbnál-jobb szobraival, grafikáival és könyvillusztrációival! Elbolyongtunk pár órát itt, majd folytattuk a városnézést London fő attrakciója felé, amit mi is ki akartunk próbálni, a London Eye felé. Ez egy hatalmas óriáskerék, amelynek kapszuláiból gyönyörű kilátás nyílik Londonra. Nappal és este is üzemel a kerék, szóval aki dupla élvezetet szeretne, az mehet kétszer is. Egyedül az ára az ami kicsit borsos, de egyszer élünk, ezt ki kell próbálni! (13Ł, 30 perc a móka) Nekünk ismét nagy szerencsénk volt, mert a 25 fős kapszulában csak 4-en voltunk, így aztán bőven volt hely arra, hogy megnézzük Londont madártávlatból. Fantasztikus élmény volt!

Az óriáskerekezés után beugrottunk egy játékterembe csak úgy kíváncsiságból szétnézni, hogy mik vannak. Találtunk pár érdekes játékot és jó pár fiatalt bent, de mi nem játszottunk, inkább tartogattunk a pénzünket a további napok élményeire.

London metrója is igen jól szervezett (napi jegy, csúcsidőn kívül 4,90Ł), csak látszik, hogy nincsenek felkészülve erre a kánikulára, ami itt tombol. Sehol nem volt légkondi, és egy 30 perces metrózásban rendesen le lehet izzadni. A London Eye kapszulái viszont kondicionáltak, hiszen télen-nyáron mennek, de most a kánikula miatt mindenhol plusz mobilklímákat állítottak be.

A közbiztonságra és a terrorelhárításra is nagyon ügyelnek a londoniak. A metrón és a vasútállomásokon 5 percenként bemondják, hogy ne hagyd őrizetlenül a csomagodat, mert eltávolítják azt, és a London Eye-on is minden menet után leellenőrzik a kabinokat detektorokkal.

További képek itt!

Érkezés Londonba

Jul 2nd, 2006 by krisz | Comments Off

Estefelé érkeztünk meg a Heathrow repülőtérre, ahonnan gyors vonattal utaztunk tovább a Peddington állomásra. Ugyanis itt foglaltunk magunknak szállást a következő napokra. A környék nagyon kis bájos, van egy pici parkja, amely körül angolszász típusú londoni házacskák vannak, és mind hotelként működnek. A fő úton pedig éttermek és bárok vannak, mint egy üdülőövezetben. A szobánk nem túl nagy, de pár napra bőven megteszi, főleg mert aranyos kis sarokszobát kaptunk. Egyik ablakából a Paddington kertet látjuk, másikból pedig a főutcát. A fürdőszoba viszont vicces: olyan, mint egy vonaton, műanyag fröccsöntött az egész kabin, és éppen akkora, hogy egy ember be tud lépni, de megfordulni már csak nagyon nehezen.

Este megpróbáltuk a törölt járatot átfoglalni, nem ment, a weblap ugyanis nem működött. Majd még próbálkozunk vele, úgyis a hotellal szemben van egy net-kávézó.

Búcsú Párizstól

Jul 2nd, 2006 by krisz | Comments Off

Reggel Teki, valami „isteni sugallatra” leellenőrizte telefonon az emailjeit. Mint kiderült, nagyon is jól tette, ugyanis értesítést kaptunk, hogy a London-Budapest járatunkat törölte a légitársaság, át kell foglalnunk azokat.

Ezért reggeli után a nyakunkba vettük a várost és kerestünk egy net-kávézót, ahol mindezt megtehetjük. Igen ám, de vasárnap lévén ez nem ment egyszerűen, sőt sehogy se ment, mert minden zárva volt. Nem baj, nem idegeskedtünk, majd Londonból újra megpróbáljuk a dolgot, az esti indulásig meg felfedezzük még Párizs eddig kihagyott emlékműveit. (már amire még jutott idő)

A Concorde teret vettük célba, ahol készítettünk pár vicces, turistás fotót az Eiffel toronyról és magunkról, majd innen átsétáltunk a d’Orange múzeumhoz, ahol impresszionista kiállítás volt. Sajnos a múzeum csak 12:45-kor nyitott, nekünk meg addig még bőven volt időnk. Úgy gondoltuk, addig sétálgatunk a környéken, a téren és a Szajna parton, aztán majd nyitásra visszatérünk a múzeumhoz. Rosszul gondoltuk, ugyanis nyitáskor már hatalmas tömött sorok kígyóztak a múzeum előtt…Mi pedig nem arról vagyunk híresek, hogy ilyen sorokat kiálljunk (csak nagyon néha), így ez a kiállítás kimaradt a párizsi utunkból. Sebaj, helyette akkor menjünk a Louvre-ba! Ez optimista gondolat volt, ugyanis mikor odaértünk, akkor ott is szokatlanul hosszú sorok fogadtak minket. Kiderült, hogy minden hónap első vasárnapján ingyenes a belépés a múzeumba. Hát, így maradt ki Párizs tárlatai az életünkből.

Helyette tovább sétáltunk a Szajna partján, ahol végig kirakodóvásár volt. Könyvek, régiségek, fényképek és különböző szuvenírek vártak a sétáló emberkékre. Visszatértünk a Notre Dame-hoz is, és ezúttal körbejártuk belülről is. Hatalmas tér fogadott minket, festett üvegablakokkal és díszes csillárokkal. Ezzel a látvánnyal intettünk búcsút Párizsnak és indultunk útnak London felé repülővel.

További képek itt!

Montmartre-i séták

Jul 1st, 2006 by krisz | Comments Off

Ez a nap kicsit döcögősen indult, ugyanis a gyógyszerek annyira erősnek bizonyultak, hogy teljesen földhöz vágtak. Ennek ellenére délután megint koptattuk a cipőink talpát és nagyokat sétáltunk, ezúttal Montmartre utcáin. Montmartre „tetején” egy hófehér bazilika, a Sacré-Coeur áll. Fogaskerekűvel is fel lehet menni a bazilikához, ám aki egy kicsit is fittnek érzi magát, az inkább a lépcsősoron menjen fel. Nem nagy kaptató, és gyönyörű kilátás nyílik Párizsra a lépcsőkről. A bazilikának gyönyörű festett üvegablakai vannak, már csak ezért is megéri eljönni ide a kilátás mellett.

Út közben egyébként nem árt észnél lenni. Mindenféle emberke karkötőt akar nekünk készíteni, persze jó pénzért, pár sarokkal arrébb pedig portrérajzolók csimpaszkodnak rá a turistákra.

A Montmartre utcái nagyon kis hangulatosak, el lehet bennük barangolni pár órát, és minden sarok tartogat valami kis meglepetést számunkra. Vagy egy érdekes házikót, vagy egy aranyos kertet, vagy szép kis terecskét. A fő téren igen sok turista található, de a környező utcácskák szinte kihaltak, és nekünk jobban is tetszettek. A bazilikától alig pár sarokra egy kis szőlőültetvényre is leltünk, amit minden évben, október első hétvégéjén, leszüretelnek és a nedűt a helyi idősek megsegítésére árulják.

Este Brazil-Francia focimeccs (VB) volt, ezért a város legtöbb étterme és kávézója tömve volt, mindenki izgatottan várta a meccset. A franciák nyertek, úgyhogy hajnalig ment a tűkölés és az ünneplés.

Orvosi ellátás francia módra

Jun 30th, 2006 by krisz | Comments Off

Mivel sem a fülfájás, sem a láz nem akart elmúlni, gondoltuk itt az ideje egy szakvéleményt is kérni a dologról. Optimistán fel is hívtuk az útikönyvben szereplő számot, amelyet betegség esetén kell tárcsázni. (francia szám volt) Itt a „Do you speak English?” kérdésünk után le is csapták a telefont azonnal. Nagy segítség volt, köszönjük az útikönyv szerkesztőinek!

Azonban egy ilyen incidens után sem torpantunk meg, visszamentünk az első nap „látogatott” patikába és ott kértünk segítséget. Útba is igazítottak minket egy rendelőintézetbe, ami csak pár sarokra volt, és sztereotípiacáfolás 2.0: itt is beszéltek angolul mind az asszisztensek, mind az orvosok, akikkel találkoztunk. (az meg már csak mellékes, hogy teljesen új, jól felszerelt rendelőintézet volt) Először egy általános orvos vizsgált meg és megállapította tényleg csúnyán gyulladt a fülem, majd szakorvoshoz irányított. Egy-két óra várakozás után a fül-orrgégész is megvizsgált (aki mókásan lelkes volt, hogy angolul beszélhetett) Ő is megállapította, hogy ez bizony csúnya, antibiotikum kúrát és pár fülcseppet írt elő. Mindenki nagyon kedves volt és érdeklődő, az árszabás sem hasraütés szerűen ment, hanem ki volt függesztve mindenhova az ár-tábla. (vizitdíj 20€ + szakorvosi vizitdíj 30€ + gyógyszerek 57€) Még szerencse, hogy az utazás előtt kiváltottuk az Eu-s Tb kártyákat is, majd hazaérkezés után bele lehet vágni a visszaigénylési procedúrába.

A gyógyszerek jó erősnek bizonyultak, talpra állított, úgyhogy délután a Diadalívhez látogattunk el először. A metró pont ott teszi le az embert, szóval nem kellett sokat keresni. Itt is fotóztunk egy párat, megnéztük a talpazatán a történelmi képeket, majd elmetróztunk a Tuileriák kertjébe (tetőcserepet jelent). Keresztülsétáltunk rajta, hatalmas négyzetesre nyírt pázsitok és virágágyások között barangoltunk, árnyékos fák alatt andalogtunk, és csodáltuk a petangot játszó embereket. Az egyik szökőkútnál gyerekek játszottak bérelhető vitorlásaikkal, valahogy bájos volt az egész hely. Nyarat köszöntvén, a kert egyik oldalában végig vidámpark volt, ide is betértünk és megpróbáltunk „kidobni” egy nagy Spongebob figurát, sajnos sikertelenül.

A kert végében elértünk a Louvre-hoz is. A kultúra iránt szomjazóknak biztos furcsa lesz, de csak kívülről néztük meg az épületet, nekünk most ennyi is elég volt. Azért pár hasznos információ azoknak, akiket a tárlatok is érdekelnek: kedden zárva, pénteken 10-ig nyitva, amúgy meg csak 6-ig. Belépő 8,50€, 6 után 6€, a hírességek előtt meg órás araszolás várható.

Keresztülsétáltunk a Louvre udvarán is és egy kis gyalogos hídhoz értünk, ahol emberek piknikeztek. Apró kis lepedőkön mindenféle íncsiklandozó ételek sorakoztak, és 4-8 fős társaságok heveredtek köréjük. Mintha egy parkba csöppentünk volna, de mindez egy fapallós Szajna-hídon volt. Érdekes hangulata volt a dolognak!

További képek itt!

Szajna szigetek

Jun 29th, 2006 by krisz | Comments Off

Ma a kis Szajna szigetekre látogattunk el. Először a St. Chapelle kápolnához érkeztünk, amelyet teljesen körbeölel egy bírósági épület, ezért belépéskor szigorú ellenőrzés van. A herce-hurcáért azonban kárpótolja a látogatót a gótikus kápolna látványa. Arról vált híressé, azon kívül, hogy nem mai darab (a XIII. században épült), hogy 1500 nm-nyi festett üvegablaka van. Csodálatos látvány, ahogy ezeken az üvegablakokon árad be a fény a sötét kápolnába. Az útikönyv szerint az üvegablakokból kiolvasható a legtöbb bibliai jelenet. (belépő 6,50€)

A kápolna után átsétáltunk a Notre Dame-hoz. Először kívülről vettük alaposan szemügyre, majd bemerészkedtünk a csarnokába is (nincs belépő). Sajnos mivel ájulás határán voltam, csak pár percet tartózkodtunk bent, de ígéretet tettünk magunknak, hogy még ide visszatérünk. A friss levegőn jobban lettem, így körbejártuk a Notre Dame-ot. Mögötte egy aranyos kis kertre bukkantunk, amiben mókás, négyzetesre nyírt fák álltak. Pihentünk egy kicsit az árnyékukban, majd felfedeztünk a környéket. Aranyos, szűk utcákra leltünk, és teljesen kihaltak voltak, annak ellenére, hogy alig pár saroknyira voltak a nyüzsgő Notre Dame-tól.