repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for 'Kirándulások' Category

Havas hétvége

Jul 20th, 2010 by krisz | 2

Négy éve már annak, hogy utoljára havat láttunk, így épp itt volt az ideje annak, hogy egy jó kis szánkózós hétvégét szervezzünk barátainkkal. A szállásfoglalás nem volt egyszerű menet, szinte mindenhol teltház volt, mivel Melbourne kétórás körzetében csak három kisebb, sielésre és szánkózásra is alkalmas hegy van, és a szezon se hosszabb 8-10 hétnél. Végül mégiscsak lett valami.

A tervünk az volt, hogy szombaton a szálláshoz közeli kölcsönzős cégnél találkozunk barátainkkal, megebédelünk együtt, és amíg ők ebéd utáni pihenésüket töltik a babájukkal, addig mi meglátogatjuk az egyik havas csúcsot (Mt. St. Gwinear), másnap délelőtt pedig felmegyünk együtt a másik, kiépítettebb csúcsra is (Mt. Baw Baw). Aztán máshogy alakultak a dolgok.

Szombaton találkoztunk a kölcsönzős cégnél, ahol a hóláncokat foglaltuk (időjárástól függetlenül kötelező hóláncot tartani a kocsiban az Alpesi Régióban) és ahonnan mi két szánkót is kölcsönöztünk. Utána átmentünk ebédelni a szemben lévő étterem-hotelbe, ahol ilyen finom kis lávaköves húsokat lehet kérni:

bawbaw04Utána nekivágtunk a hegynek. Izgatottan vártuk a kanyargó földúton az első előbukkanó hókupacot vagy havas csúcsot.

bawbaw01bawbaw02 bawbaw03

Felérve a csúcsra 15 centi hó fogadott minket és kellemes 5 fok. A nap is szépen sütött, ezért kásássá vált a hó hamar, úgyhogy a saját hóember építéséről lemondtunk. (pedig répával is készültünk)

bawbaw05 Gyorsan feltérképeztük a szánkólehetőségeket (két pálya) és bemelegítettünk a lankásabb, lassabb pályán.

bawbaw06Ezután átmerészkedtünk a gyorsabb pályára, ahol alig egy óra alatt csuromvizesre izzadtuk magunkat a mókában.

Azonban egy szerencsétlen csúszásnál (pont úgy ahogy Teki is csinálja a videón) talppal egy oszlopnak ütköztem. (akkor már nem fedte a szalmabála sajnos). A végeredmény: zúzódás a jobb bokán. A hegyen szerencsére van elsősegélyszolgálat is, úgyhogy jöttek is “megmenteni”, mivel nem tudtam lábra állni.

bawbaw07 Ezen a járművön nagyon frankó volt utazni!

A másnapi közös programot így sajnos le kellett mondanunk, és robogtunk vissza Melbourne-be, ahol beugrottunk a helyi kórházba is, hogy megnézzék röntgennel is a bokámat. Ott 1 hét mankózásra és lábadozásra ítéltek.

Ettől még nem ment el a kedvünk a szánkózástól, jövőre újra megyünk! :)

Családi nyaralás

Jul 29th, 2009 by krisz | Comments Off

Ebben az évben volt egy nagyon boldog hónap, mégpedig a február. Ebben a hónapban járt kicsiny családom (Krisz) látogatóban nálunk. Sokminden programmal készültünk. Összeírtuk mik azok a helyek, amiket szeretnénk megmutatni nekik, de végülis a döntést, hogy mikor merre menjünk együtt hoztuk meg (így mindenkinek egy laza nyaralás volt a látogatás). Négy hetet töltöttek nálunk és Sydneyben és remélem, hogy minden percét élvezték, még azokat is amik nem pont úgy alakultak, ahogy elterveztük.

Az első hét elég döcögősen ment. Nemcsak az időeltolódásból adódó átállás okozott nehézségeket, hanem egy fránya vírus is körbement a családon. Felváltva dőltünk ágynak, a nem-betegek pedig járták a szűkebb környéket. Így jutottak el a Grants Picnic Ground-ra kakadukat és papagájokat etetni, a North road végén lévő pompás kilátást nyújtó játszótérre, jártak a nagy fák erdejében a Dandenong Ranges nemzeti parkban és a városra fantasztikus kilátást nyújtó obszervatóriumba. A betegek kibeszélgethették magukat, már amikor ébren voltak. Az első héten szerencsére volt olyan pillanat is, amikor mindenki talpon volt, ekkor mentünk be kicsit sétálni a városban, Akváriumot látogatni, a sarkvidéki pingvinjeiket megcsodálni, toronyból kilátást szemlélni és bámészkodni erre-arra. Szinte minden esténket bbq-val zártuk azon a héten. (jó kis ozzie szokás!)

A második hétre Great Ocean road-ot terveztük, aminek indulását aztán egy nappal kénytelenek voltunk eltolni. Ugyanis ízelítőt kaphatott a család, milyen az amikor bejön a 40 fokos meleg és a hajszárítószerű szél egy teljes napra. (Sajnos ez a nap Fekete Szombat-ként beírta magát Ausztrália történelmébe is) A csapból is az folyt, hogy aki teheti ne mozduljon ki, így mi is maradtunk hűsölni az addigra már légkondissá vált házunkban. Másnap azonban már semmi sem tartott vissza minket attól, hogy nekivágjunk a sziklák felfedezésének. (jelentős tüzek se voltak abban a térségben) Első szállásunk az erdő mélyén volt, ahol esténként világító kukacokat lehetett megfigyelni az árok partján, reggel pedig kookaburra kacajára keltünk. Jártunk az Otway Fly-s függőhídjain, kiautóztunk és sétáltunk az Otway világítótornyban és környékén is, ahol az út mentén számos koalát figyelhettünk meg. Természetesen a kötelező sziklaformációk, közöttük a 12 Apostol, se maradhatott ki az útból.


Második szállásunk egy nagyon modern tengerparti villa volt, ami, mivel hét közepén érkeztünk, fél áron adták ki. Le is csaptunk a lehetőségre, mert egyszer egy ilyen helyen is meg kell szállni. Sajnos az idő ezen a ponton elromlott, bejött egy hidegebb front esővel, így Warrnambool városka megnézése kimaradt, valamit tartogatni kell legközelebbre is! Warrnambool mellett  azonban van egy Tower Hill nevű hely, ahol nemcsak vad kengurukat, hanem emukat is lehet látni. Ezt a helyet mi sem hagyhattuk ki, márcsak azért se mert a helyszín egy nyugvó vulkán, igaz, ottjártunkkor nem volt víz a kráterban.


Innen egyenesen Halls Gap-be autóztunk, a Grampians Park lábához, ahol harmadik szállásunknak csodálatos kilátása volt, a nagy kenguru horda, ami az ajtótól 10 méterre tanyázott, pedig egyenesen lenyűgözte a családot. Innen kiindulva a következő napon apróbb kirándulásokat tettünk, kilátóztunk, vízesést néztünk és élveztük a környéket. Szerintem Halls Gap pont olyan hely, ahova sokadjára visszatérve is lehet újabb és újabb érdekességeket felfedezni és jobbnál-jobb kiránduló helyeket meglátogatni.


Utolsó, egyben negyedik szállásunk is igen érdekesre sikeredett. Ballaratba tartottunk, ahol egy művész kiadó házikóját foglaltuk le aznap estére. Érkezésünk előtt nem igen tudtunk semmit se, se a helyről, se annak tulajdonosáról. A háznak azonban minden sarka valami meglepetést rejtegetett, kemény órákba tellett átnézni mindent és rácsodálkozni minden apróságra. Természetesen Ballaratban járva a Sovereign Hill múzeumfalu se maradhatott ki. Nemcsak, hogy jártunk igazi aranybányában és láttunk aranyöntést, bizony mostunk magunk is aranyat a patakból! Mi, az igazat megvallva, egészen eddig azt hittük, hogy az aranymosás csak valami túristacsalogató tevékenység, egészen addig amíg meg nem mutatták a technikáját és nem találtunk magunk is apró szemcséket. Aztán annyira belejött a család az aranymosásba, hogy záráskor is alig akartuk elhagyni a falut.

Ballaratból egyenesen hazafelé vettük az irányt, és ahogy közeledtünk a város felé úgy vált egyre sűrűbbé a füst. A szombati tűzvész nyomai még mindig érződtek, a média is tele volt beszámolókkal és gyásszal. Szerencsénk volt, hogy sem azokon a vidékeken ahol jártunk, sem a lakókörnyezetünkben nem volt tűz, minket nem érintett a dolog. Igaz, volt két olyan látványosság, amelyeket meg szerettünk volna mutatni a családnak, de az egyik leégett, a másikat pedig nem volt biztonságos megközelíteni.

A harmadik hét számunkra viszonylag eseménytelenül telt, mivel a család elutazott autóval Sydneybe. Mi nem tartottunk velük, mert elfogyott az éves szabadságkerete Tekinek.

A negyedik és egyben utolsó hét pedig a pihenésről szólt. Tengerpartra jártunk pancsolni és egy éjszakai piacozás is belefért még az utolsó napokba.

További képek a Gallériában!

Rája kaland

Jan 19th, 2009 by krisz | 3

Hétvégén kicsit autókáztunk a közelben, mivel megfelelő tengerpartot kerestünk egy jó kis szörfözésre (akarom mondani boogie board-ozásra). Mivel ugye Melbourne egy nagy öbölben fekszik, ezért partjai nem a nagy hullámokról híresek, így az öblön kívülre kell menni egy kis kalandért. Mi most dél felé mentünk, felfedezni a Mornington félsziget keleti és déli partjait. Sajnos megfelelő, szörfözésre alkalmas helyet nem leltünk itt, de az egyik öbölben két hatalmas rája cirkált a vízben. Az egyikről videó készült, ő volt a kisebb, a másikról, aminek a fesztávja nagyobb volt mint az én fesztávom, egy távolabbi képet sikerült lőnöm.

Keresd a ráját a képen:

raja

Igen, az a hatalmas sötét folt amit a szörfös is figyel a hajó orránal az a rája!

 

Később megálltunk mi is megmártózni a vízben, egy másik parton persze, de ott is felbukkant egy kisebb rája a combközépig érő vízben. Steve Irwin halála óta azért nem szívesen úszkálok együtt velük, úgyhogy hamar végetért a mártózás.

Ez volt az első vadon élő rája amit láttunk itt.

Werribee Szafari park

Apr 9th, 2008 by krisz | 3

Egy kellemes késő nyári hétvégén látogattunk el Werribee-be, ami többek között a szafari jellegű parkjáról híres. Tőlünk kb 50 km-re található az állatpark, mégis az egész napunk ráment erre a kis kiruccanásra. (ami persze nem gond)

Jatszoter

A Werribee Zoo kívülről, a parkolóból nézve először nem is tűnt valami nagynak, aztán beérve a park kapuin belülre, már nézelődtünk, hogy hova is csöppentünk tulajdonképpen. (még bentről se tűnt nagynak a hely) Itt le kell előre szögeznem, hogy az egész helyről annyit tudtunk, hogy állatpark, se többet se kevesebbet. Aztán az első meglepetés akkor ért minket, amikor jegyváltáskor közölték velünk, hogy a szafari busz 20 perc múlva indul útjára. Mondtuk rendben, és nekiindultunk megkeresni a buszt. Beültettek minket egy kb 30 fős nyitott buszba és indultunk is a kapukon túlra. Ekkor láttuk csak meg, hogy a szafari park mit is takar tulajdonképpen! Tényleg igazi kis szafariba csöppentünk, ahol az állatok szabadon mászkáltak és mi voltunk bezárva. A busszos túra kb. 45 perces volt, de a miénk nemvárt esemény miatt kicsit hosszabbra és érdekesebbre sikeredett az átlagosnál.Történt ugyanis hogy az egyik “távoltartó” kerítésen az egyik zsiráf első két lábával simán átlépett, de a hátsó kettővel már nem akaródzott neki. Visszafelé meg szegény állat nem tud lépdelni, pedig a kerítés a térdéig se ért neki. Így jött a “kiszabadító” csapat és megpróbálták az állatot némi eleséggel rávenni arra, hogy egyáltalán valamerre mozduljon. Amúgy szegény zsiráf épp egy finomnak látszó lombkoronát dézsmált és ezért mászott át a kerítésen is. Zsiráfunkon kívül azonban minden más környező patás állat rohamléptekkel közelítette meg a “kiszabadító” csapat kezében lévő eleséget. Néztük pár percig az eseményt, aztán a busz továbbrobogott a következő állatcsoport felé.

Zsirafbuli

Igazából ha ez az incidens nem történik meg a zsiráffal akár még unalmasnak is nevezhetnénk a parkot. Szép nagy területen tartanak pár állatot, akiket jó párszáz méterről a buszból lehet megszemlélni. (kivéve a tevéket és zebrákat, meg a busz mellé ügető rinókat) Persze jó látni ezeket az állatokat kvázi természetes közegben és nagy területen futkározva, de ez a fajta szafariélmény azt hiszem kb. 14 éves kor után már nem annyira izgalmas. A buszus túránkat is főként a fiatalság sikította végig. :)A parknak mégis van pár jellegzetessége, amit kiemelnék:- Nyári estéken heti egyszer élő zenével szórakoztatják a látogatókat, miközben a füvön heverészve a szomszéd dombokon állatokat lehet megfigyelni- Szintén a nyári szezonban lehetőség van a szafari parkon belül sátorban aludni.- Az állatok bemutatása mellett a park flóramegőrző programban is résztvesz. Nem kevés területet áldoznak arra, hogy ausztrál őshonos növényeket telepítsenek be/átültetési céllal.

További képek a galériában.

Ui: a galériánk megújult/elköltözött: http://babix.smugmug.com/

Kedvcsináló videó 04

Apr 21st, 2007 by krisz | 2

A húsvéti videó-sorozat utólsó darabja ez, de talán az egyik legértékesebb közülük. Ezek után már nem lesz mire fognunk, hogy miért nem került még fel a húsvéti utibeszámoló és a képek. (nem ezért értékes)
A videó képileg nem olyan érdekes, bár akinek sikerül megpillantania rajta a keresett állatot, azaz egy Superb Lyrebirdöt (lantfarkú madarat) az külön optikusi dícséretben részesül. Tényleg ott van a felvételen, de kb 2-3 farktolla látszik csak. :) Szóval inkább hangot adj ennek a videónak, semmint szemüveg után nyúlj!

Kedvcsináló videó 03

Apr 13th, 2007 by krisz | 3

Jártunkban-keltünkben egy meglepő eseménybe botlottunk:

Kedvcsináló videó 02

Apr 12th, 2007 by krisz | 1

Láttunk ilyet is, ez volt a győztes ugrás egy dingó keveréktől.

Kedvcsináló videó 01

Apr 11th, 2007 by krisz | 6

Hétvégén ismét kirándultunk egy nagyot. Íme egy kis kedvcsinaló amíg a képeket és a történeteket feldolgozzuk, hogy ne unatkozzatok. (ez vadon, nem állatkert ám!)

Birds Land

Nov 11th, 2006 by krisz | 5

Múlt vasárnap is “házon kívül” voltunk, elmentünk kirándulni egyet. Teki megszervezte, hogy a munkatársával és feleségével négyesben tegyünk egy közepes hosszúságú túrát nem messze a várostól. Mind a túra, mind a társaság nagyon jó volt és a szép idő is nekünk kedvezett. (kettő az egyben: jó túra, kiváló angol gyakorlás)

Pár érdekesség a túráról:

Nettó 3,5 órás közepes nehézségű túra volt a Birds Land nevezetű helyen. Ez a Lysterfield park felső csücske, az út először két tavacska, majd még egy mellett vezet el, majd dombra fel és le, egy kis erdei úttal kombinálva.

Az út során találkoztunk vad echidnával (erszényes sün). Úgy történt, hogy többször is mocorgást hallottunk az erdőben, mire Teki odaszaladt szétnézni, hogy mi lehet az. Nem látott semmi különöset, mígnem az egyik kidőlt fatörzs alatt megpillantotta az echidnát. Éppen ásta be magát, menekült előlünk szegényke. Csináltunk róla gyorsan képeket, aztán magára hagytuk a rémült sünit.

Echidna és Krisz

Millió léggyel is találkoztunk. Igen, megindult a légy szezon. Apró kis mocskos legyek, amelyek képesek az ember szájába, szemébe is belemászni egy kis nedvességért. Jó védekezés ellenük a napszemüveg, legalább szembe nem másznak, és a bőrre kenhető légyriasztók. Ezekből kapható UV szűrős is, mondhatnám két legyet egy csapásra. Merthogy naptejet és hasonló dolgokat is érdemes már hordani magunkkal, bármennyire is nincs még kánikula.

Találkoztunk vad kenguruval is. Nem is akármilyennel, pancsoló kenguruval! Épp az utolsó tavacska mellett haladtunk el, amikor kétszázzal kiugrott belőle egy vizes kenguru és rémülten beugrált a közeli susnyásba. Mi pedig persze fetrengtünk a röhögéstől. Tuti nem csak ivott szegény jószág, mert a farkától a feje búbjáig vizes volt és hatalmas csobbanással hagyta el a medencéjét.

További képek itt!

Rhododendron Kert

Nov 6th, 2006 by krisz | Comments Off

Szombaton a National Rhododendron Garden-ben jártunk, ugyanis azt a “fülest” kaptuk több ismerőstől is, hogy mostanában érdemes kilátogatni ide. Igazuk volt, most a legszebb a kert, mert virágzik a rhododendron. (illetve szeptembertől november végéig) A kert egyébként nincs túl messze Melbourne belvárosától, ráadásul útba lehet ejteni Olindát is, ami egy bájos kis település, tele papagájokkal és fehér kakadukkal. Nem utolsó sorban pedig van egy jó kis édességboltja, ahol mindenféle cukorkát lehet kapni, többek között Teki kedvencét a lengyel karamellát. Úgyhogy nem csak csodás élményekkel és szép képekkel tértünk haza, hanem egy zacskónyi édességgel is.

Teki a kertbenA kert nagyon szépen karbantartott, fő útvonala 5 km hosszú, amin menetrendszerinti mini-busz járat is körbeviszi a megfáradt érdeklődőket, több megállóval a kert területén, hogy mindenki le-fel szállhasson, ahol éppen elfáradt vagy ahol sétálni szeretne egy kicsit. A fő attrakció természetesen a számtalan féle rhododendron bokor, de találni más érdekes virágzatú növényeket is. A fő útvonal mellett, ami végig betonozott, hogy a mozgáskorlátozottak és a babakocsit tolók is kényelmesen közlekedhessenek, több mellékút is van, néha kaviccsal szórt, néha csak sima erdei út. Szóval aki egész napos kirándulást tervez a kertben az se fog csalódni, van bőven terület, amit be lehet járni. A növényeken kívül pedig láttunk számtalan nyúlra utaló jelet: ásás, kaparás nyomok és nyuszi “bogyókat”, meg egy édes kis riadt fekete nyuszit keresztülsuhanni előttünk az ösvényen. Teki első kígyó kalandja is megvolt, az egyik bokorban látott “valamit”. Persze nem a kijelölt úton jártunk…

IkebanaEgyébként véletlenül pont jó időpontot választottunk a kert meglátogatásához, ugyanis pont szombaton volt az Ikebana kiállítás és a Rhododendron show is. Ez utóbbi érdekes volt, mert egy teremben megcsodálhattuk a számtalan féle rhododendron fajtát. Tanácsadásra illetve -kérésre is volt lehetőség a teremben a szakiktól. Az Ikebana kiállítás már nem volt akkora nagy szám számunkra, kb 6-8 installáció volt, de egyik sem volt szerintem “átütően” jó. (Teki el is felejtette megtekinteni)

További képek itt!