repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for November, 2005

Medical Request!

Nov 24th, 2005 by krisz | 7

A mai napon megkaptuk az orvosi vizsgálatra a felkérést. Még kedden jött a levél, de csak mostanra ért el hozzánk. Kiugrunk a bőrünkből! Fél év után végre valami “eredmény”.
Emailt kaptunk a felkérésről, hogy menjünk el orvosi vizsgálatokra, amelyekben mi legyen, és hogy küldjünk erkölcsi bizonyítványt illetve az elmúlt időszakban a változáskról papírt.
Jövő hétre fel is iratkozunk az orvosira, remélem addig nem szedünk össze semmi nyavaját.

Amszterdamban – 4. nap

Nov 21st, 2005 by krisz | Comments Off

Eljött az utolsó napunk is Amszterdamban. Reggel komótosan összepakoltuk a cuccainkat, majd kicsekkoltunk a hotelból. Azt a pár táskát amivel mentünk, otthagytuk a hotel portáján, mivel a repülőnk csak este indult. Ismét nyakunkba vettük a várost. Utoljára végigjártuk kedvenc boltjainkat, bevásároltunk mindenféle szuvenírből is. Sétáltunk a belvárosban, kerestük a hangulatos kis utcácskákat, megörökítettük a jópofa házikókat. Az egyik sarki kávézóban kiültünk kávézni, süttettük az arcunkat a lágy novemberi napsugárral. Boldogok voltunk, kellemes napokat tudhattunk a hátunk mögött. Szomorúan hagytuk el a várost.

Amszterdamban – 3. nap

Nov 20th, 2005 by krisz | Comments Off

Harmadik nap sem keltünk korán, mert tudtuk a múzeum, ahova készülünk, szintén 10 órakkor nyit majd. Teki még itthon a neten kinézte, hogy pont kinttartózkodásunk alatt fogják megrendezni a WorldPress fotókiállítás 50. évfordulója alkalmából a nagy kiállítást. Néha meg szoktuk nézni itt is Pesten, bár az utóbbi időben igencsak lehangoló képek voltak, így kimaradt egy-két év.
A kiállítást a FOAM-ban (Fényképmúzeumban) rendezték meg. Az egyik csatorna mentén végigsétáltunk és ott is voltunk. A belépő 6 euró volt fejenként, de erre se sajnáltuk a pénzt. A kiállítás több szintes volt és nagyon művészien illetve igényesen volt berendezve. A legelső szinten rögtön el is időztünk, ugyanis kiderült, hogy a WorldPressel egy időben egy időszakos kiállítás is van. Annie Leibovitz amerikai fotográfusnéni képeiből is volt egy tárlat, melynek témája az amerikai zenészek voltak. Ez a kiállítás messze felülmúlta a WorldPress-et is, no nem csak azért, mert témájában sokkal vidámabb, és teljesen eltérő, hanem mert egészen különös hangulatot teremtett a néni képei. Különös portrék voltak, néha szinte szoborszerű testekkel és hangulatos életképek. Nagy hatást gyakorolt ránk a kiállítás ezen része.

A WorldPress se volt rossz, voltak nagy átlapozható könyvek az elmúlt 50 év témáival, de valahogy a néni képei után már nem tüntek olyan érdekesnek. A témájuk is inkább csak lehangoló volt, hiszen a sajtó leginkább csak a nyomorról, háborúról és tragédiákról szokott szólni. Megnéztem, az elmúlt 50 évben egyetlen egyszer nyert olyan kép, ami nem tragédiáról szólt.
A kiállítás után kicsit megpihentünk a galéria kávézójában. Aki itt jár, ne hagyja ki a finom forrócsokikat! Ez persze egész Amszterdamra érvényes, nemcsak a FOAM kávézójára.

utca begijnhof este

A kiállítás után barátainkkal elsétáltunk fotós és laptopos táskát vásárolni, egy nem túl közeli üzletbe. A kínálat viszont széles volt, ezért választottuk ki ezt a boltot. Útközben még megnéztük a Begijnhof-ot is, ami egy hangulatos kis kertecske, mini amszterdami házakkal. Ez a nagyon nyugodt kis udvar és kápolnája rendesen el van rejtve a téren, alig találtuk meg a bejáratot. Szerencsére előző nap egy helyi emberke már megmutatta nekünk a titkos bejárót. Ezt az udvart is érdemes megkeresni ha itt járunk, mert tényleg nagyon bájos.

Este megejtettük az éjszakai fotózást is, hiszen ez volt az utolsó esténk a városban. Sokan voltak mindenfelé, hiszen szombat volt. Ezért a belvárostól kicsit messzebb sétáltunk, ahol már kevesebb bulizó fiatal és túrista fordul meg. Csodálatos képeket készítettünk, és magunkba szívtuk az éjszakai város hangulatát is.

Amszterdamban – 2. nap

Nov 19th, 2005 by krisz | Comments Off

Második nap nem keltünk túl korán, mert tudtuk a Van Gogh múzeum csak 10-kor nyit ki. Ráadásul csak két utcára volt tőlünk, szóval nem kellett sietni se. Útközben megláttunk egy szép nagy pékséget, gondoltuk itt érdemes bereggelizni. A kínálat igencsak bőséges volt. A barnakenyérfélékből csak 20 féle lehetett és akkor az édesipari töltött pékárut nem is érdemes megszámolni, mert nagyon sokféle volt. Percekig csak néztük a kínálatot, én próbáltam kitalálni, hogy mi micsoda. Aztán megláttuk, hogy van szendvicses pult is, ott választottunk inkább reggelit magunknak. Kár, hogy itthon még nem annyira elterjedtek a reggelizős helyek.

Reggeli után találkoztunk barátainkkal és velük együtt elsétáltunk a múzeumhoz. Már messziről láttuk, hogy sajnos a sor igencsak hosszú. Meg is ijedtünk, hogy akkor most itt fogunk állni órákat, de mivel 2 pénztár volt gyorsan haladtunk előre. A jegy 10 euró volt, de mondhatom igencsak megérte az árát a múzeum. A bejáratnál lehetett választani több nyelvü útmutatók közül, sajnos magyar nem volt, de az angol is megtette. Akinek ez sem lenne elég az vehetett fülhallgatós guide-ot is, amin narrátor mondta a képekről az infókat és körbevezette a látogatókat. A múzeum hatalmas nagy volt, 3 emeletes. Rengeteg kép van kiállítva, természetesen legtöbbjük Van Gogh-tól, de kortásaitól is szép számban találhatunk alkotásokat. Nagy sajnálatomra azonban Van Gogh grafikái nem voltak kiállítva, mert azok fényérzékenyek. A leveleiből is csak másolatok voltak. Ettől függetlenül hatalamas élmény volt a múzeum, 4 órát időztünk el benne.
A múzeum aljában a gyerekeknek is rendeztek be kiállítást. Itt különböző állatokról lehetett információkat megtudni és olyan alkotások voltak kiállítva, amin állatok szerepeltek, illetve csontok és makettek is voltak.

viragok starter kit fatulipan

A múzeum után bevetettük magunkat a városba. Ismét sokat sétáltunk, megnéztük a virágpiacot is. Nagyon szép színes kálákat és tulipánokat árultak. Ha itt élnék, akkor tuti minden nap friss virág kerülne az asztalra. A vágott virágok mellett természetesen árulnak rengetegféle virághagymát is. Szóval aki szeret kertészkedni és van is rá lehetőség az itt rendesen be tud vásárolni. Akinek a virág nem elég nagy kihívás, az pedig vásárolhat kezdő csomagot is fűből. :)

Gyorsan elröppent ez a nap is, ismét ránksötétedett az este. Gondoltuk még igen fiatal az idő beülhetünk valahova iszogatni, majd később elsétálhatunk a piroslámpás negyedbe is. Így is tettünk.
Előzetesen már voltak gondoltataim erről a negyedről, de bevallom teljesen máshogy képzeltem el. Nagyjából olyannak gondoltam, ahogy az amerikai filmekben látni a putrinegyedeket. A néni kint áll az utcán és illegeti magát az embereknek. Nah nem ilyen. :) A kanális két oldalán végig aranyos kis épületek vannak, amelyek annyiban térnek el a többi negyedtől látványában, hogy csupa üvegajtó és ablak az aljuk. Egy-egy lányka meg egy ilyen üvegajtó mögött áll, a megvilágítás természetesen piros, és ott várja a kuncsaftokat. Semmi kurvás felöltözés, szimpla fehérnemü vagy bikini van rajtuk. Azt kell hogy mondjam ez egy szolid módja ennek az egész prostitúciónak. Ugyanis egy-egy ilyen “fülkében” van egy ágy és egy fürdőhelyiség is nyílik belőle, tehát normális körülmények vannak az aktushoz. Ha valaki igénybe veszi a lányok szolgáltatását, akkor a fülke rolóját leengedik, és minden megy a maga utján. A néniken kívül persze vannak különböző bárok is és szex-shopok is. A kínálat mindkét helyen igen csak nagy, bár tüzetesebben nem néztünk körül egyikben sem.

Amszterdamban – 1. nap

Nov 18th, 2005 by krisz | 4

Az elmúlt hosszú hétvégét Amszterdamban töltöttük. Előljáróban leszögezném, hogy sem a vöröslámpás negyed, sem a coffe-shopok szolgáltatásait nem vettük igénybe. Az ok egyszerű, mindketten házasok vagyunk és mindketten várunk egy orvosi vizsgálatra, ami a vízumhoz kell majd és amelyen esetlegesen rosszul venné ki magát valami szer jelenléte.
Szóval ezt a hétvégét már hónapok óta terveztük. Nézegettük itt a repjegyeket, a legjobb konstrukciókat, majd lefoglaltuk őket. Nem voltunk elég gyorsak, így kicsit többet fizettünk, mint amit szerettünk volna.
Aztán elérkezett a napja, hogy induljunk. A repülő reggel 7-kor ment a fapados reptérről. Meglepetésemre a Ferihegy1 egész kultúráltan néz ki. Nem tudom mit vártam, de teljesen normális és új reptér, boltokkal és egyebekkel, amik a reptéren szoktak lenni. Volt időnk alaposan körbenézni, mert a repülőnk késett két órát.

Az utat végigaludtuk, majd pedig sikeresen Amszterdamban landoltunk. Az idő átlagos volt, kicsit borult, esőre álló. A reptérről InterCity megy be a városközpontba, fogtunk is gyorsan egy vonatot magunknak. A jegy 3.40 euró és kb 15-20 perc az út. Aztán, amint beérkeztünk a városba úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy csatorna-hajózási túrára, mert a szállást úgyis csak délután foglalhattuk el. A túra 1 órás volt, közvetlen a pályaudvar mellől indult. Végig volt idegenvezetés, több nyelven is és csak 8.50 euró volt. Szép kis csatornákon jártunk, kicsit megismerhettük a várost és megcsodálhattuk ezeket a bohókás házakat, amelyek dőlnek mindenfelé, és nehezen találni bennük egy derékszöget. Rengeteg lakóhajót is láttunk, amelyek szerintem sokszor igen bájosak, hogy van rendes teraszuk, a tetejük meg növényekkel fedve. Persze a város szerint nem bájosak, így fokozatosan számolják fel ezeket a lakóhajókat.
A túra után felpattantunk egy villamosra és elmentünk a szállásra lepakolni. A villamoson lehet jegyet venni, 1.60 euró. Bliccelni szinte lehetetlen, mert csak bizonyos ajtókon lehet felszállni és vagy a vezetőnek vagy az ellenőrnek kell megmutatni a jegyet/bérletet. Persze a gyűjtőjegy itt is olcsóbb, érdemes olyat venni, főleg mivel általában 2 zónát utazik az ember.
A szállást egész gyorsan megtaláltuk, nem volt messze a sétálóutcától (5-10 precre). Ennek örültünk is, mert így nem kellett utazásra költeni. Egy hangulatos kis utcácskában volt a hotelunk, a többi hotel között. Ezek általában 2 *-os hotelok, ahol a szobához nem tartozik fürdő, hanem a folyósó végén van. Mi is ilyen szobát foglaltunk, hiszen nem az volt a lényeg, hogy milyen szolgáltatása van a hotelnak, hanem az, hogy jó helyen legyen és lehessen aludni valahol. A hotelt egyébként egy indiai család üzemeltette, kedvesek voltak, mint ahogy ez rájuk igen jellemző. A szobánk a hotel tetejében volt, azaz a 3. emeleten és összesen csak 18 szoba volt, szóval igen családias hangulatú volt. De nekünk tetszett, mert jó kis kilátás volt a szoba ablakából. Megérkezvén pihentünk egy kicsit, lepakoltuk a cuccunkat és elindultunk várostnézni. Sajnos hamar nyílvánvalóvá vált, hogy ebben a városban sapka vagy valamilyen fejfedő nélkül nehéz létezni. Az eső néha szitáló, szinte észre se venni, hogy esik, csak hogy vizesedik az ember kabátja és feje. A szél is igen gyakran fúj, úgyhogy a kettő kombinációja nem túl szerencsés. A belváros természetesen itt is tele van boltokkal, úgyhogy egy kis keresgélés után találtunk is megfelelő sapkát nekem.

kilatas bicok belvaros

Hamar ránksötétedett, de azért még nem adtuk fel a sétálást. A belváros nagyon szép éjjel is. Autók nem járnak ott, csak biciklik és villamos, meg nagy embertömeg. Kétoldalt végig boltok, tele szebbnél szebb kirakatokkal. Az első kirakat aminek megörültem az egy szuveníres volt, tele volt fapapucsokkal, a plafonon végig ilyenek függöttek, jó volt nézni a színes kavalkádot. A második bolt, aminek nagyon örültem egy Australian chocolate bolt volt. Nem tudtam, hogy van Amszterdamban ilyen üzlet, de már régóta fájt rá a fogam. :)
Aztán elhaladtunk egy design bolt mellett is, ahol sok őrültséget láttunk, de sok jó dolgot is. Haza is hoztunk innen utolsó nap egy jó kis flip-flap órát. És persze nem utolsó sorban láttunk smart-shopot is. Ez az a bolt, ahol cuccot lehet venni. Füvet, fűkeveréket, bogyót, szert, gombát, kaktuszt, port és még naphosszat sorolhatnám hogy mit. Mindnek megvan a maga hatása. Van olyan ami feldob, van olyan ami halucinációt okoz, van olyan amitől csak elmélyülten gubbaszt az ember, és van olyan is, amitől a szexuális készségeink növekednek. A másnapra is gondolván az üzletembereknek vannak másnapossági tabletták is, attól függően, hogy előző nap mit nyelt be az ember. Szóval nem semmi kínálat van…
Az este ezzel telt el, hogy boltról boltra jártunk, mindent megnéztünk, mindent megcsodálltunk. Különösen az angol könyvesboltok kínáláta volt nagy, jóval nagyobb, mint itthon.

Miért éppen Amszterdam ?

Nov 17th, 2005 by teki | Comments Off

Az Autodesk Media and Entertainment részlegén dolgozom mint programozó. Minden évben 3 fontos kiállítás vagyon az érdekeltségi körünkben, ebből 1 van Európában. Amszterdamba a legolcsóbb elvinni a lelkes magyar dolgozót alapon idén mindannyiunkat befizettek egy kis vizitre. Ezen céges utaknak természetesen nem a kiállítás (www.ibc.org) a legmeghatározóbb mozzanata, hanem a találkozás a kollégákkal, illetve maga a város. Mivel a kollégákkal való találkozás nem is nagyon sikerált, (aznap este lett volna esedékes, amikor hazajöttünk :)), a kiállítás pedig nem túl izgi téma, ezért rá is térnék a városra.

Szállás

Jó kis puccos szállodában kaptunk helyet, közel a városközponthoz.

Időjárás

Esővel fenyegetős volt végig, ami sajna elég jellemző a városra.

Közlekedés

Ami az embernek azonnal feltűnik, az a rengeteg canga. Ennyit még életemben nem láttam (nem voltam még Kínában, szal még megdönthetem :). Kicsik/nagyok, fiúk/lányok rengetegféle ember, s mind tekert. Része életüknek, s irigylem őket. Tekerni persze lehet itthon is, de más érzés mikor mindenhol van kerékpárút. A belváros ideális ebből a szempontból. Kis keskeny utcák, 1-1 kocsisáv a csatorna két oldalán, a szabályok szerint jár az elsőbbség a bicóknak, egymásra odafigyelő emberek.

Tulipán

Férfi lévén nem vagyok egy nagy virág fun, de a virágpiac nagy hatással volt rám. Virágok-hagymák-magok míg szem ellát. Kedvet kap az ember fia.

Ajándék

No ez nehéz téma volt. Sok ugyan az ajándékbolt, de vagy sablonosak a dolgok vagy obszcének. Kutatni kell hogy valami olyat leljen az ember aminek a témája nem a papucs, szélmalom, szex, tulipán és egyéb fogyasztani való növények.

Étkezés

Drága + jó. Mindenféle nép konyhája, győzze az ember kipróbálni. Az ár szinkronban van a minőséggel. (bár sikerült az egyik vacsin szárazra sütött lazacot kapni, megesik) Reggelente szendvicseztünk, XL méret, fini, friss, jólesett, lehetne itthon is több szendvicses.

Házak

Keskenyek, ferdék, magasak, magas beltér (én ezt naon szeressem). Egyébként is gondjaim vannak a fényképező helyes tartásával, itt meg aztán még viszonyítási pontot se egyszerű lelni.

Emberek

Beszélnek angolul (a némettel állítólag nehezebb boldogulni kint), sokfélék, sokat vannak az utcán-kávéházakban.

Nagyon tetszett. Szeretni való város. Ha az időjárás kicsit kegyesebb lenne már túl jó is lenne :). Mivel nagyon tetszett, s Krisz nem lehetett velem, a visszatérés borítékolva volt.

Költségvetés

Nov 7th, 2005 by krisz | 1

Egy összefoglaló arról, hogy eddig milyen költségei voltak a vízumunk megszerzésének. Később még bővülni fog természetesen, ahogy haladunk előre. (sajnos az összeg is csak emelkedni fog)
Nem mindenkinek kerül ennyibe, hol több, hol kevesebb is lehet, ez csak a mi példánk, azoknak, akik még most készülnek a kivándorlásra…

Szakmaelismertetés költségei (2005 februárban):

Szakmaelismertetési díj ACS-nél: 350 AUD
Bertók Zoli tiszteletdíja (szakmaelismertetéshez, mely magában foglalja a hitelesítést és fordítást is): 1800 AUD
Ami még pluszban jön, de nem „értékesíthető”: a papírok beszerzéséhez szükséges benzin vagy egyéb jármű költségei, fénymásolatok és nyomtatványok készítése, postaköltség.

Vízum költségei (2005 májusában):

Vízum díja (SI kategória): 1845 AUD
Bertók Zoli tiszteletdíja (a vízumbeadáshoz, ld fentebb): 1800 AUD
IELTS vizsga díja: 38.000 HUF x 2 (mert mindketten vizsgáztunk) = 76.000 HUF
IELTS előkészítő, 24 órás (opcionális persze, mindketten jártunk, mindkettőnknek megérte): 36.000 HUF x 2 = 72.000 HUF
Útlevelek követségen kiállított hiteles másolata: 2800 HUF/oldal (nekünk 4 oldal volt, 1-1 útlevél adatlap, és 1-1 lejárt au túristavízum másolata) = 11.200 HUF
Hatósági Erkölcsi bizonyítvány: 100 HUF (kérőlap) + 2200 HUF (bizonyítvány díja) x 2 (mindkettőnktől kérnek) = 4600 HUF
HIV teszt: 4000 HUF x 2 (mert mindkettőnktől kértek) = 8000 HUF
Orvosi vizsgálat: 12.000 HUF x 2 (mert mindketten voltunk) = 24.000 HUF
Orvos postázási díja (Ups-sel Sydneybe, minden űrlap, laboreredmény és röntgen) : 13.000 HUF
Egyéb: postaköltség, közlekedési költség, 8 db igazolványkép költsége (IELTS-hez és orvosihoz kérik)

Tátra

Nov 3rd, 2005 by krisz | Comments Off

A négynapos ünnepet a Tátrában töltöttük. Különleges alkalom volt ez, hiszen Anyukám születésnapja is ekkora esik, és most kerek évfordulóhoz ért. Ennek okán az egész család összejött, kibéreltünk egy kis házikót az Alacsony Tátrában (Lehotában) és innen járogattunk el túrázni.
Az első túrát szombaton tettük. Kapásból egy, szerintem, kemény túrával indítottunk. 6,5 óra volt a teljes túra, és 700 m a szintkülönbség. A Csorba tótól (1346 m) indultunk és Bystre’ Sedlo (2314m) csúcsot szerettünk volna megmászni és a másik oldalán visszajönni a tóhoz. A csúcsra nem értünk fel, mert nem volt már erőnk hozzá, így 2000 méteren visszafordultunk. De jó túra volt, előszőr magas fenyőerdős, majd törpefenyős, végül már csak sziklás. Láttunk szép vízesést és rengeteg kövön másztunk át. Kemény kis út volt, és nagyon sokan voltak. Minden megmászott csúcs után azt hittük, hogy ez már az utolsó, míg végül meg nem láttuk a tényleges utolsót. Viszont jó döntés volt visszafordulni, mert korán sötétedett. Az időjárás kegyes volt hozzánk, végig napsütéses volt az idő, de amikor eltünt a nap igencsak hűvös lett.
Másnap, levezetvén az izomlázunkat, egy rövidebb túrára indultunk. A kiindulási pont ismét a Csorba tó volt és Poprádi tavat (1494m) tűztük ki célul. Ez rövid kis út volt, másfél órás, bár volt benne egy kis kaptató az elején. A tó csodálatos volt, zöldes színben játszott, a szélén pedig egy kis étterem és büfé található és renget fa pad a fáradt vándoroknak. Pihentünk egy órácskát, majd elmentünk megnézni a tó másik oldalán a hegymászók emlékhelyét és utána vissza egy másik útvonalon a Csorba tóhoz.
Összességében nagyon kellemes kis túrák voltak ezek, jól elfáradtunk, de a látvány mindent megért.

Tatra1 Tatra2 Tatra3