repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for June, 2006

Orvosi ellátás francia módra

Jun 30th, 2006 by krisz | Comments Off

Mivel sem a fülfájás, sem a láz nem akart elmúlni, gondoltuk itt az ideje egy szakvéleményt is kérni a dologról. Optimistán fel is hívtuk az útikönyvben szereplő számot, amelyet betegség esetén kell tárcsázni. (francia szám volt) Itt a „Do you speak English?” kérdésünk után le is csapták a telefont azonnal. Nagy segítség volt, köszönjük az útikönyv szerkesztőinek!

Azonban egy ilyen incidens után sem torpantunk meg, visszamentünk az első nap „látogatott” patikába és ott kértünk segítséget. Útba is igazítottak minket egy rendelőintézetbe, ami csak pár sarokra volt, és sztereotípiacáfolás 2.0: itt is beszéltek angolul mind az asszisztensek, mind az orvosok, akikkel találkoztunk. (az meg már csak mellékes, hogy teljesen új, jól felszerelt rendelőintézet volt) Először egy általános orvos vizsgált meg és megállapította tényleg csúnyán gyulladt a fülem, majd szakorvoshoz irányított. Egy-két óra várakozás után a fül-orrgégész is megvizsgált (aki mókásan lelkes volt, hogy angolul beszélhetett) Ő is megállapította, hogy ez bizony csúnya, antibiotikum kúrát és pár fülcseppet írt elő. Mindenki nagyon kedves volt és érdeklődő, az árszabás sem hasraütés szerűen ment, hanem ki volt függesztve mindenhova az ár-tábla. (vizitdíj 20€ + szakorvosi vizitdíj 30€ + gyógyszerek 57€) Még szerencse, hogy az utazás előtt kiváltottuk az Eu-s Tb kártyákat is, majd hazaérkezés után bele lehet vágni a visszaigénylési procedúrába.

A gyógyszerek jó erősnek bizonyultak, talpra állított, úgyhogy délután a Diadalívhez látogattunk el először. A metró pont ott teszi le az embert, szóval nem kellett sokat keresni. Itt is fotóztunk egy párat, megnéztük a talpazatán a történelmi képeket, majd elmetróztunk a Tuileriák kertjébe (tetőcserepet jelent). Keresztülsétáltunk rajta, hatalmas négyzetesre nyírt pázsitok és virágágyások között barangoltunk, árnyékos fák alatt andalogtunk, és csodáltuk a petangot játszó embereket. Az egyik szökőkútnál gyerekek játszottak bérelhető vitorlásaikkal, valahogy bájos volt az egész hely. Nyarat köszöntvén, a kert egyik oldalában végig vidámpark volt, ide is betértünk és megpróbáltunk „kidobni” egy nagy Spongebob figurát, sajnos sikertelenül.

A kert végében elértünk a Louvre-hoz is. A kultúra iránt szomjazóknak biztos furcsa lesz, de csak kívülről néztük meg az épületet, nekünk most ennyi is elég volt. Azért pár hasznos információ azoknak, akiket a tárlatok is érdekelnek: kedden zárva, pénteken 10-ig nyitva, amúgy meg csak 6-ig. Belépő 8,50€, 6 után 6€, a hírességek előtt meg órás araszolás várható.

Keresztülsétáltunk a Louvre udvarán is és egy kis gyalogos hídhoz értünk, ahol emberek piknikeztek. Apró kis lepedőkön mindenféle íncsiklandozó ételek sorakoztak, és 4-8 fős társaságok heveredtek köréjük. Mintha egy parkba csöppentünk volna, de mindez egy fapallós Szajna-hídon volt. Érdekes hangulata volt a dolognak!

További képek itt!

Szajna szigetek

Jun 29th, 2006 by krisz | Comments Off

Ma a kis Szajna szigetekre látogattunk el. Először a St. Chapelle kápolnához érkeztünk, amelyet teljesen körbeölel egy bírósági épület, ezért belépéskor szigorú ellenőrzés van. A herce-hurcáért azonban kárpótolja a látogatót a gótikus kápolna látványa. Arról vált híressé, azon kívül, hogy nem mai darab (a XIII. században épült), hogy 1500 nm-nyi festett üvegablaka van. Csodálatos látvány, ahogy ezeken az üvegablakokon árad be a fény a sötét kápolnába. Az útikönyv szerint az üvegablakokból kiolvasható a legtöbb bibliai jelenet. (belépő 6,50€)

A kápolna után átsétáltunk a Notre Dame-hoz. Először kívülről vettük alaposan szemügyre, majd bemerészkedtünk a csarnokába is (nincs belépő). Sajnos mivel ájulás határán voltam, csak pár percet tartózkodtunk bent, de ígéretet tettünk magunknak, hogy még ide visszatérünk. A friss levegőn jobban lettem, így körbejártuk a Notre Dame-ot. Mögötte egy aranyos kis kertre bukkantunk, amiben mókás, négyzetesre nyírt fák álltak. Pihentünk egy kicsit az árnyékukban, majd felfedeztünk a környéket. Aranyos, szűk utcákra leltünk, és teljesen kihaltak voltak, annak ellenére, hogy alig pár saroknyira voltak a nyüzsgő Notre Dame-tól.

Látogatóban Az öreg hölgynél

Jun 28th, 2006 by krisz | Comments Off

Előző nap még nem tudtuk, de most már egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy ez a fülgyulladás rányomja bélyegét egész utunkra. Nem csüggedünk, mindenfélével kúrálom magam és igyekszem hamar talpra állni, mert az csak nem járja, hogy a szerelem városában én az ágyat nyomjam holmi láz és fülfájás miatt!

Így délután el is indultunk a város felfedezésére és persze azonnal a legkedveltebb turistacélpont felé utaztunk mi is: Az öreg hölgyhöz, azaz az Eiffel toronyhoz. Hamar ízelítőt kaptunk a párizsi metróközlekedésből is és ámultunk, hogy mennyire jól szervezett. Zónás kialakítás van, és egy zónán belül csak egy jegyet kell használni, bármennyiszer is szállunk át.

A tornyot már a metróból megpillantottuk és izgatottan vártuk, hogy odaérjünk. Útközben mindenféle árus kínálta portékáját, páran kicsit agresszívabban a kelleténél. Taktika: nem szabad még csak rájuk se nézni, akkor békén hagyják az embert.

Pár utcányi séta után a lábunk előtt hevert az Eiffel torony és mögötte egy hatalmas park. A torony tetejébe lifttel lehet felmenni, persze a várakozás a liftre egy óra legalább. Mi ezt a mókát kihagytuk, mert sem kedvünk nem volt ennyit sorba állni, sem az állapotom nem volt megfelelő ahhoz, hogy mókázzak a torony tetejében. Ehelyett bóklásztunk egy kicsit, megnéztük magunknak jól a tornyot minden irányból, kicsit megpihentünk a parkjában, majd visszatértünk a hotelba.

Eiffel torony kipipálva, ha a betegség miatt csak ennyit látok Párizsból, már akkor is megérte eljönni ide!

További képek itt!

Érkezés Párizsba

Jun 27th, 2006 by krisz | Comments Off

Pár nap pihenő után folytattuk utunkat Európában. Ezúttal Párizs felé vettük az irányt, ahová már előre foglaltunk szállást és repülőjegyeket.

Hajnalban indultunk, és ez a tény rányomta bélyegét az első napunkra. Fáradtak voltunk és nyűgösek, úgy hogy érkezés után, no meg egy kis kóválygást követően, mert nem tudtuk merre is van a helyes irány, elfoglaltuk a szállást és pihentünk délután.

Első látásra megkedveltük Párizst, mert ismét egy fejlett tömegközlekedésű városba csöppentünk. 14 metróvonal és 5 HÉV jellegű vonal van, szóval Párizsra is igaz az a tény, hogy amit nem tudsz elérni tömegközlekedéssel, az nincs is! (10-es gyűjtőjegy 9,40€) Ráadásul felkészülten várják a turistákat, mert a nagyobb metróállomásokon információs pulttal segítenek az eltévedt utazókon.

Este teszteltük még azt a sztereotípiát is, hogy a franciák nem beszélnek nyelveket: Betértünk egy patikába segítséget kérni, mert valami nyavalya kezdett kialakulni a fülemben. Sikerrel jártunk, a patikus azonnal tudott ajánlani cseppeket, és mindezt angolul tette!

Úton Európában

Jun 25th, 2006 by krisz | 1

Úgy adódott (és úgy is szerveztük), hogy ausztrál áttelepülésünk előtt meglátogatunk pár várost itt az öreg kontinensen, amik eddig kimaradtak a látnivalókból. Szavazást tartottunk, hogy ki hova szeretne eljutni, végül az eredmény: Barcelona, Párizs és London lett. Barcelonán és hozzá tartozó katalán körúton már túlvagyunk. Rengeteg élménnyel tértünk haza, és nem kevés képpel. Ha időnk lesz, akkor majd publikáljuk az utinaplót és egy képtárat is feldobunk róla.
Pár napon belül pedig folytatódik az út! Sose hittük volna, hogy a nyaralás fárasztó is lehet. :) Rengeteg kilómétert megtettek már a cipőink eddig is, de a fele még hátra van! Jupíí!!

Búcsú Barcelonától

Jun 24th, 2006 by krisz | Comments Off

Reggel korán keltünk, hogy még indulás előtt egy kisebb sétát tehessünk Barcelona strandján a Barcelonata-n. Odafelé metróval mentünk és a parton, a korai időpont ellenére, már tömeg volt. De nem ám napfürdőzők voltak ott, hanem a tegnap estéről ottmaradt ifjúság pihente ki magát. A part egyébként bokáig szemetes volt, pont a bulinak köszönhetően. A városi köztisztaság emberei azért igyekeztek, már jó pár szakaszon teljesen átszitálták a partot. Út közben is igen sok utcán alvó fiatallal találkoztunk, akik szintén a buliból maradtak ott, ahol az álomosság érte őket.

A partról libegővel szerettünk volna visszajutni a hotelbe, de sajnos az első járat túl későn ment ahhoz, hogy megvárjuk. Így innen gyalog mentünk végig a kikötő mentén, majd ücsörögtünk egy kicsit parton és elbúcsúztunk a várostól.

Összepakoltunk és busszal (3,75€ a jegy és 30 perc az út) kimentünk a reptérre, ahonnan sima utunk volt hazáig.

Barcelona

Jun 23rd, 2006 by krisz | Comments Off

Utolsó teljes napunkra ébredtünk, de látnivalóból még akadt bőven. Ma a Mountjuic hegy felé vettük az utat, ezúttal nem metróval, hanem fogaskerekűvel. Kár, hogy csak 5 perc a teljes út. Innen a Miró múzeumot céloztuk meg, mert egy kis kultúra nem árt, és úgyis olyan érdekeseket lehet ott látni. Arno Fabre installációNem csalódtunk, a múzeum tényleg szuper volt. Bár be kell vallanunk, nem a Miró kiállítás képei, szőnyegei, szobrai és grafikái fogott meg minket, hanem egy időszaki kiállítás: Arno Fabre – Dropper01 kiállítása. Ez is olyan dolog, amit nehéz leírni, mert ez audio-vizuális élmény! De próbáljuk meg: Képzelj el egy teljesen sötét szobát, aminek közepében 8 féle tárgy-csoport van elhelyezve kör alakban és mindegyik meg van világítva reflektorral. A legegyszerűbb dolgokból van összeállítva egy-egy ilyen tárgycsoport: cserepekből, kifeszített bőrből, lécekből…stb. A kiállítás lényege, hogy mindegyik tárgyra vizet csepegtetnek, vagy csorgatnak (előre programozott szerkezet által) és a tárgyak pedig ki vannak hangosítva. Ebből az egészből pedig egy csodás muzsika jön ki. Fantasztikus, ahogy ott bolyong az ember a sötétben és hallja a víz cseppenését a különböző felületeken! Kipróbáltuk, nem csalás, nem ámítás, tényleg azt hallod, ami ott zajlik, nem magnóból játsszák be az egészet.

A múzeum után átsétáltunk a Jardnis de Laribal-on, ami egy botanikus kertszerűség, szépen gondozott parkkal és pár szoborral, tele lugasokkal. A kert végéből eljutottunk a Palaulet Albéniz katedrálishoz és a Katalán Nemzeti Galériához. Egyiket sem néztük meg belülről, a Miró múzeum pont elég volt kulturális élménynek mára, azonban innen szép kilátás nyílt ismét a városra. Üldögéltünk egy picit itt, majd lesétáltunk a Galéria előtti lépcsősoron, ami végig szökőkutakkal van övezve. (nyáron heti egyszer fény- és hangjátékkal kedveskednek itt a turistáknak) Innen továbbmentünk a Spanyol faluba, de itt is csak külső szemlélők voltunk, mert nem volt se kedvünk, se „keretünk” már újabb belépőre költeni, és megnézni valamit, amit a turistáknak csináltak.

Este Szent Johanna napját ünnepelte az egész város, így egy picit mi is kint bolyongtunk az ünneplő tömegben. Hamar meguntuk, mert egyrészt sokan voltak, és Barcelona nem a közbiztonságáról híres, másrészt túl sokan petárdáztak, néhányan szemtelen módon a turisták közé dobáltak azokat. Hajnalig ment amúgy a durrogtatás és a tűzijáték.

Ismét Barcelonában

Jun 22nd, 2006 by krisz | 2

Reggel ismét útnak indultunk, ezúttal utunk végéhez közeledvén vissza Barcelonába. Korán keltünk, mert délre kellett visszaérnünk a kocsival a kölcsönzőbe, és nem tudtuk, hogy milyen forgalom fogad minket a városban. Mint utólag kiderült, jól tettük, hogy ráhagytunk bőven az érkezésre, mert útközben többször futottunk bele útlezárásokba építkezések miatt. (hihetetlen, de Katalóniában tényleg mindenhol építkeznek!)

Gyorsan leadtuk a csomagokat a szállodába, majd elmentünk a pályaudvarra leadni a kocsit is. (szerencsére nem kellett visszavinni a reptérre) Minden simán ment, papír aláír, kocsi kulcs visszaad, és már mehettünk is. Barcelonába már nem kell kocsi, bőven jó, sőt jobb is tömegközlekedéssel menni mindenhova! (a metró légkondicionált)

Egy rövid pihenő után, és egy szobacserét követően (nem működött a légkondi) ellátogattunk a Park Güell-be, ami szintén egy Gaudi „képződmény”. (Varcarca megálló) A park előtt meg kell mászni egy hosszú lépcsősort, átvergődni néhány utcai áruson, és máris „oldalba találjuk” a Park Güell-t, ahonnan csodás kilátás nyílik Barcelonára. Innen leereszkedve jutunk el a Park Güell építményeihez. (a legtöbben a főbejárat felől jönnek, azonnal a Park kiépített részébe jutva, de mi inkább oldalról jöttünk, így a parkosított részben is barangoltunk egy kicsit) Nem igazán lehet élethűen leírni a Park Güell-t, látni kell! Színpompás, ötletes, újszerű, és persze nagyon plasztikus minden. A parkban található a Güell múzeum, ahova már előre volt jegyünk, amit a Sagrada Familiában váltottunk. Ebben a múzeumban számos Gaudi által tervezett bútor és használati tárgy van kiállítva, érdemes mindenképpen szétnézni benne és körülötte is. Körülötte ugyanis kovácsoltvas kapukat és kerítéseket találunk, amit szintén a mester tervezett.

A park után lemetróztunk a La Rambla másik végéhez, a Catalunya megállóhoz, majd végigsétálunk a széles bevásárló utcán. Részenként más portékákat kínáltak az árusok: virágos standok, szuveníresek, állatkereskedések. Igen, ez utóbbiban görénykéket is leltünk, meg szimpla tyúkokat is. A La Rambla felénél található Barcelona legnagyobb piaccsarnoka is, természetesen ide is bekukkantottunk. A csarnok elejében csak olyan holmikat kínálnak, és persze olyan áron is, ami a turistáknak szól. Ahogy egyre beljebb merészkedik az ember, úgy csökkennek az árak is és válik normális piaccá a csarnok.

Tarragona

Jun 21st, 2006 by krisz | Comments Off

A mai napon tovább folytattuk a város felfedezését, úgyhogy reggeli után a piacra mentünk el. Szerintem a legjobb dolog egy idegen helyen megnézni a piacot, főleg, ha azt nem a turistáknak „találták ki”. Itt sem csalódtunk ebben, kellemes kis helyi piac fogadott minket, tele mindenféle portékát kínáló árusokkal. A zöldségesnél az alábbi érdekességekre bukkantam: lapos őszibarack, mint egy diszkosz, zöld paradicsom, világos brokkoli, mini körte. Húsáruból meg kell különböztetni a tengeri dolgokat, ezerféle hal, egyben vagy filézve, és ugyanennyi rák (6-10 € kilója) és kagyló (5-8€/kg), meg csigafélék (2-3€/kg). Lábas jószágból leginkább marha és bárány volt túlnyomó többségben, de több helyen is láttam egész, nyúzott nyulat is és igen népszerűek voltak az előre pácolt húst, húspogácsát és saslikféleségeket kínáló standok is.

A piac után a kikötő felé vettük az irányt, ahol megnéztük a nagy teherhajókat, majd pedig innen a tengerpart felé sétáltunk, ahol a jó időben már napoztak páran. Mi is gyorsan lerúgtuk a szandálokat és megáztattuk a lábunkat a tengerben. (ennyi elég is volt, még mindig hüsi) Végigsétáltunk a part mentén, majd félúton visszafordultunk, elég volt ennyi séta. Nagy hátránya ugyanis Tarragonának, hogy a tengerpart mellett, ami igen hosszú, közvetlenül a vasút húzódik (több sávos), majd egy beton fal és a sziklák széle. Így a tengerpartra csak egy-egy ki- és bevezető út van, az elején és a végén, mi pedig ezt már nem akartuk végigsétálni, elfáradtunk és megéheztünk. (élelmiszerbolt = mircadó, supermerkat)

Este, most már kocsival, mert kimerített minket a nap, lementünk Tarragona másik kikötőjébe is, ami a halászati központ is egyben. Itt találtunk egy nagy épületet, ahol a hal-aukciókat szokták tartani minden nap (nem nyilvános sajnos). Körülötte pedig ott volt a kikötő, mindenféle méretű halászhajóval, lentebb pedig hajó-régiségekkel. Bóklásztunk itt is jó adagot, közben kerestük a vacsinak való helyet. Nem volt nehéz jót találni, mivel végig éttermek vannak. Az egyik autentikus helyre (kerti asztalok és székek, semmi vasalt abrosz mint máshol, vagy kiöltözött pincérek) be is ültünk, miután megpillantottuk az egyik kihozott rák-tálat. Mi is olyat rendeltünk, tengergyümölcsei ezerrel: 35-40 cm-es vastál, tele mindenféle ismeretlen rákkal, homárral, kagylóval, és csigával, mindez fehérboros-fokhagymás lében úsztatva. Köretnek lazán csak kenyér. Ezzel a tállal mi váltunk vendégcsalogatóvá, aki csak meglátta azonnal beült egy vacsira. (nem bírtuk elpusztítani az egészet, hajj, pedig hogy rákészültünk…)

További képek itt!

Érkezés Tarragonába

Jun 20th, 2006 by krisz | Comments Off

Mivel Lleida nevezetességei kimerültek a tegnapi sétánk során, reggel igen gyorsan el is húztuk a csíkot onnan, és kocsikáztunk tovább Tarragona felé. Ez egy tengerparti városka, ami a halászatáról híres. A hotel meglelése itt se volt egyszerű, de addigra már kiforrott technikánk volt: be az első szállóba térképért és útbaigazításért.

A szálló kicsit kintebb esett a központtól, de sebaj, a fél óra séta egészséges amúgy is! A város nevezetessége a kikötőn kívül, hogy szintén van egy óvárosa, szűk utakkal, katedrálisokkal és régészeti emlékekkel (pl. korinthoszi oszlopok és amfiteátrum), úgyhogy mi is errefelé vettük az irányt. Útközben végighaladtunk a bevásárló utcán (La Rambla itt is), ami város méretéhez képest igencsak szélesre sikeredett, és a vége egy szakadékban végződött a tengerparton. Volt egy kis hangulata az biztos! Az óvárosban ráleltünk egy bájos kis térre, amit egyik oldalról a régészeti múzeum ölelt körbe, másik oldaláról pedig kis tavernák. Gyorsan be is ültünk az egyikbe egy finom ebédre. Nem bántuk meg, hatalmas tál paellát kaptunk, tele mindenféle ismeretlen rákkal és kagylóval. Nem hiába, ez kikötőváros, itt nem spórolnak a tenger gyümölcseivel!

Ezt a kulináris élményt le kellett mozognunk, úgyhogy megtekintettük az Egyházmegyei múzeumot, ami Tarragona legnagyobb katedrálisában kapott helyet. De tényleg a legnagyobb és kételkedem, hogy nemcsak Tarragonában, hanem Katalóniában is. Ekkora katedrálist én még nem láttam soha. Egy-egy termében más-más téma volt kiállítva pl.: szőnyegek, festett üvegek, ereklyék..stb. Több órás sétánkba tellett bejárni az egészet, és a végén a katedrális belső rózsakertjében pihentünk egy keveset.