repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for November, 2006

Australian Idol – Megasztár

Nov 27th, 2006 by krisz | Comments Off

Tegnap nagy csinadrattával véget ért a helyi Megasztár, azaz az Australian Idol. Egészen hasonlóan zajlottak a dolgok a két énekesverseny között, bár alapvető különbség, hogy itt a zsűri 3 tagú volt és bizony sokszor nem finomkodtak megmondani az “őszintét”. (néhány embernek igazán jót is tett a kritika)

Szóval tegnap volt a döntő, ahol is a két döntős (a többi döntőssel együtt) 6000 ember előtt énekelt a sydney-i Operaházban. (és előtt) A versenyt végül Damien Leith nyerte, annak ellenére hogy mi nem neki drukkoltunk. ;) A mi “befutónk” a hetekkel ezelőtt kieső Bobby Flynn volt, de sajnos az ő egyéniségét nem tudták összehozni sokan a megasztársággal. Azért reméljük hamarosan saját albummal tér vissza!

Tél vs. nyár

Nov 24th, 2006 by krisz | Comments Off

Még a múlt hét elején rémísztő hírekről számolt be a magyar híradó (és más nemzeteké is), miszerint itt itéletidő van. Úgy van, tényleg esett a hó pár helyen, ami így nyárhoz közeledvén eléggé meglepő volt. Mi itt Melbourneben azonban csak annyit érzékeltünk ebből, hogy kb. 4 napig nagy esőzések voltak és igen hűvös is.

Programozó nyaklánc St. Kilda kikötője Krisz a tengerben

Azonban nem kell minket sajnálni, még azon a hétvégén hirtelen meg is érkezett a nyár a maga 30 fokával. Ennek örömére úgy döntöttünk, hogy el is látogatunk a tengerhez, mert bár nem lakunk olyan messze tőle, valahogy az elmúlt 2 hónapban mégse volt érkezésünk leruccanni. A parti sétányon rábukkantunk az Esplanade kézműves piacra, ahol nagyon jó kis dolgokat láttunk, olyan jókat, hogy fotót inkább nem is teszünk fel róla, mert jó kis ajándékötleteket lőnénk le. (vasárnaponkét van csak!) A piacozás után kicsit megáztattuk a lábunkat a nagy vízben és nem voltunk egyedül ezzel, mert többen teljesen is megmártóztak benne.

Pár szó az angol tanfolyamról

Nov 21st, 2006 by krisz | 2

Szóval lassan végetér az angoltanfolyamom a közeli egyetemen. Nem igazán elégedetten távozom, de mondjuk nem is lehetett sokat várni ettől a kurzustól.

Előnyei: társaságban voltam, beszélgettem másokkal, megismerkedtem sok más kultúrával és akcentussal, volt elfoglaltságom napi szinten.
Hátrányai: semmi tematika nem volt az egész oktatásban, sokan voltunk, és az összevont órákon a gyengébbik csoport tagjai hátráltatták az előrehaladást.

Első meglepetés akkor ért, mikor az első Current Affair órán neten videókat nézegettünk. Híradót. Amit amúgy is szoktam nézni itthon is a tv-n. Vártam, hogy majd utána jól megbeszéljük ki mit értett, de nem, nem volt semmi utána. 2 tanóra úgy telt el, hogy mindenki a gép előtt, kis fülessel híradót nézett. Aztán ez így is maradt az egész tanfolyam alatt, sose beszéltük meg a látottakat. Ezért hamar meg is untam ezt az órát és kihagytam. Gondoltam híradót otthon is lehet nézni, ezért nem kell bejárni reggel.
Második meglepetés a keddi teadélutánok voltak. Ennek igazából előnyei is voltak, nemcsak hátrányai. Csak számomra furcsa, hogy egy felnőttekből álló csapat (15-18 fő, és én voltam a legfiatalabb közöttük!) hogy tud lelkesedni egy olyan óvodás dologért mint a teadélután. Igen, abból állt a tanóra hogy vízforralóval teát készítettünk, volt kekszecske és mehetett a majszolás. Közben persze beszélgettünk egymással elég sokat, ekkor mentek leginkább az ismerkedések. Csak mivel én voltam az egyetlen, aki később csatlakozott a csoporthoz, ezért nehéz volt egy klikkbe bekerülni. Mert hamar kialakultak a klikkek a csoportban: európaiak, ázsiaiak, kicsit beszélni angolul-iak…stb.

Voltak jó mozzanatai is a kurzusnak. Pl a többieknek fél évi feladatuk volt, hogy tartsanak prezentációt egy művészről, ezek igen érdekesek voltak. Főleg az olyan prezentációk jöttek be, ahol kortásművészt választott az előadó a saját hazájából. Érdekes dolgokkal ismerkedhettem meg.
A prezentációk mellett érdekes emberekkel is kerültem kapcsolatba és megtanultam pár dolgot mások kultúrájából. Pl az ázsiaiak sose fújnak orrot, az nagy tiszteletlenség náluk, ezért inkább végigszipogják az egész órát. Koreai és tájföldi osztálytársaim sose esznek állva, és telefonálás közben takarják a szájukat. Kínai és japán kollegák nem csinálják ezt és őket gyakran látni hogy óra alatt csipegetnek. Török osztálytársnőmtől megtudtam, hogy történelemórán ők azt tanulták, hogy a törökök maguktól távoztak Magyarországról, mert úgy gondolták az óhazát kell építeniük. Hmm…mellesleg fájó szívvel hagyták el országunkat, mert túl sok jó fürdőt kellett hátrahagyniuk. Szóval voltak érdekességek.

Amúgy a csoport összetétele teljesen vegyes volt. Sokan rémísztgettek azzal, hogy csak keleti osztálytársaim lesznek, de ez nem jött be. Szerintem fele-fele volt keleti és európai a csoportnak, pl: japán, kínai, koreai, tájföldi, indiai, német, osztrák, brazíl, török, orosz ,spanyol, görög osztálytársaim voltak. (legalábbis rájuk emlékszem) Ami érdekesség még, természetesen a keleti kollegák akcentusát/beszédét értettem a legnehezebben. Volt olyan prezentáció, ahol úgy füleltem, hogy vajon milyen nyelven tart előadást az illető…A pálmát azonban mindenképpen az orosz kollega viszi el, akivel párszor próbáltam szóbaelegyedni, de sajnos kudarcba fulladt mind. Meg vagyok róla győződve, hogy nem is angolul beszélt hozzám.

Birds Land

Nov 11th, 2006 by krisz | 5

Múlt vasárnap is “házon kívül” voltunk, elmentünk kirándulni egyet. Teki megszervezte, hogy a munkatársával és feleségével négyesben tegyünk egy közepes hosszúságú túrát nem messze a várostól. Mind a túra, mind a társaság nagyon jó volt és a szép idő is nekünk kedvezett. (kettő az egyben: jó túra, kiváló angol gyakorlás)

Pár érdekesség a túráról:

Nettó 3,5 órás közepes nehézségű túra volt a Birds Land nevezetű helyen. Ez a Lysterfield park felső csücske, az út először két tavacska, majd még egy mellett vezet el, majd dombra fel és le, egy kis erdei úttal kombinálva.

Az út során találkoztunk vad echidnával (erszényes sün). Úgy történt, hogy többször is mocorgást hallottunk az erdőben, mire Teki odaszaladt szétnézni, hogy mi lehet az. Nem látott semmi különöset, mígnem az egyik kidőlt fatörzs alatt megpillantotta az echidnát. Éppen ásta be magát, menekült előlünk szegényke. Csináltunk róla gyorsan képeket, aztán magára hagytuk a rémült sünit.

Echidna és Krisz

Millió léggyel is találkoztunk. Igen, megindult a légy szezon. Apró kis mocskos legyek, amelyek képesek az ember szájába, szemébe is belemászni egy kis nedvességért. Jó védekezés ellenük a napszemüveg, legalább szembe nem másznak, és a bőrre kenhető légyriasztók. Ezekből kapható UV szűrős is, mondhatnám két legyet egy csapásra. Merthogy naptejet és hasonló dolgokat is érdemes már hordani magunkkal, bármennyire is nincs még kánikula.

Találkoztunk vad kenguruval is. Nem is akármilyennel, pancsoló kenguruval! Épp az utolsó tavacska mellett haladtunk el, amikor kétszázzal kiugrott belőle egy vizes kenguru és rémülten beugrált a közeli susnyásba. Mi pedig persze fetrengtünk a röhögéstől. Tuti nem csak ivott szegény jószág, mert a farkától a feje búbjáig vizes volt és hatalmas csobbanással hagyta el a medencéjét.

További képek itt!

Melbourne Cup – azaz lovi

Nov 7th, 2006 by krisz | 2

Hétfőn és kedden tanítási-, ma pedig munkaszüneti nap volt. Ugyanis a mai napon került megrendezésre a Melbourne Cup nevezetű esemény, ami egy lóverseny. (nem viccelek, tényleg emiatt van munkaszüneti nap) Hagyományosan, 1861 óta, november első keddjén tartják az igazán sok hírességet és ruhaipari költeményeket felvonultató lovit, amelyen minimum 110e látogatóra számítanak. Idén se volt hiány belőlük, első becslések szerint a rossz idő ellenére 130e-en voltak kiváncsiak élőben az alig két perces fő futamra.

A Melbourne Cup egyébként a melbourne-i lovis napok fő napja, maga a rendezvénysorozat 10 napig tart. Mi most nem látogattunk ki rá, talán majd jövőre. Jellemző egyébként a lovira, hogy a férfiak minimum öltönyben, gomblyukukban egy sárga rózsával (egy kis cup-virág-mustra), a hölgyek pedig csinos ruhácskákban és kalapban jellennek meg. Még a “legátlagosabb” emberek is kiöltöznek erre a napra, a hírességeket meg ne is említsem. Már jó pár napja a sajtó csak velük van tele, hogy ki miben fog kilátogatni és gondolom a következő napokban is a fő téma az lesz, hogy ki miben jelent meg, ki volt a legcsinosabb…stb.

Piros sapkában a nyerő Delta Blues

A fő futamot egyébként egy japán ló és lovasa nyerte az idén, és nem kevesebb mint 5,1 millió $-t tehettek zsebre. A lovira természetesen fogadásokat is lehet kötni, ami már nemcsak a melbourne-ieket mozgatja meg, hanem egész Ausztráliát. Az idén 35 millió $ értékben kötöttek fogadásokat az emberek! Mi “rossz ausztrálok” voltunk, nemcsak hogy nem látogattunk el az eseményre, nem is fogadtunk senkire. Majd ezt is jövőre talán!

kaktusz.jpgA lovi helyett az egyik barkácsáruházba mentünk el, mert szükségünk volt pár apróságra. Nagy örömünkre az áruház hatalmas kertészettel is rendelkezett, úgyhogy feltankoltunk virágokból és végre “felvirágoztattuk” a lakásunkat. Azonban nemcsak virágállományunk növekedett meg, hanem “háziállat” állományunk is. Eddig összesen: 2 csupaszcsigát, 1 bogarat és 3 zöldhernyót költöztettünk át lakáson kívülre.

Rhododendron Kert

Nov 6th, 2006 by krisz | Comments Off

Szombaton a National Rhododendron Garden-ben jártunk, ugyanis azt a “fülest” kaptuk több ismerőstől is, hogy mostanában érdemes kilátogatni ide. Igazuk volt, most a legszebb a kert, mert virágzik a rhododendron. (illetve szeptembertől november végéig) A kert egyébként nincs túl messze Melbourne belvárosától, ráadásul útba lehet ejteni Olindát is, ami egy bájos kis település, tele papagájokkal és fehér kakadukkal. Nem utolsó sorban pedig van egy jó kis édességboltja, ahol mindenféle cukorkát lehet kapni, többek között Teki kedvencét a lengyel karamellát. Úgyhogy nem csak csodás élményekkel és szép képekkel tértünk haza, hanem egy zacskónyi édességgel is.

Teki a kertbenA kert nagyon szépen karbantartott, fő útvonala 5 km hosszú, amin menetrendszerinti mini-busz járat is körbeviszi a megfáradt érdeklődőket, több megállóval a kert területén, hogy mindenki le-fel szállhasson, ahol éppen elfáradt vagy ahol sétálni szeretne egy kicsit. A fő attrakció természetesen a számtalan féle rhododendron bokor, de találni más érdekes virágzatú növényeket is. A fő útvonal mellett, ami végig betonozott, hogy a mozgáskorlátozottak és a babakocsit tolók is kényelmesen közlekedhessenek, több mellékút is van, néha kaviccsal szórt, néha csak sima erdei út. Szóval aki egész napos kirándulást tervez a kertben az se fog csalódni, van bőven terület, amit be lehet járni. A növényeken kívül pedig láttunk számtalan nyúlra utaló jelet: ásás, kaparás nyomok és nyuszi “bogyókat”, meg egy édes kis riadt fekete nyuszit keresztülsuhanni előttünk az ösvényen. Teki első kígyó kalandja is megvolt, az egyik bokorban látott “valamit”. Persze nem a kijelölt úton jártunk…

IkebanaEgyébként véletlenül pont jó időpontot választottunk a kert meglátogatásához, ugyanis pont szombaton volt az Ikebana kiállítás és a Rhododendron show is. Ez utóbbi érdekes volt, mert egy teremben megcsodálhattuk a számtalan féle rhododendron fajtát. Tanácsadásra illetve -kérésre is volt lehetőség a teremben a szakiktól. Az Ikebana kiállítás már nem volt akkora nagy szám számunkra, kb 6-8 installáció volt, de egyik sem volt szerintem “átütően” jó. (Teki el is felejtette megtekinteni)

További képek itt!

Melbourne Arts és az ‘56-os megemlékezés

Nov 4th, 2006 by krisz | Comments Off

Múlt hétvégén mindkét napot a belvárosban töltöttük. Szombaton az éppen záró Melbourne International Arts fesztiválra látogattunk el. Már a fesztiválsorozat indulása előtt szemeztünk ezzel az eseménnyel, hiszen városszerte hírdették és érdekesnek ígérkezett, nemcsak a belépős eseményei, hanem az ingyenes kiállításai is. Azonban a szervezők nem igazán ügyeltek a “munkás-ember”-barát szervezésre, ugyanis a kiállítások 10-17 óra között voltak nyitva munkanapokon, hétvégén pedig csak szombaton 12-16 óra között. Azért csak meg tudtuk szervezni, hogy együtt látogassunk el a kiszemelt kiállításokra.

Belváros fed01.jpg

Érdekes volt minden kiállítás amit láttunk, a szó jó értelmében, bár volt egy-két igencsak “elvetemült” alkotás is. De jó az ilyeneket is látni, megmozgatja az ember fantáziáját egy kicsit. A kiállítások után még bóklásztunk a városban, szétnéztünk mi merre van, Teki körbevezetett, hiszen ő nap mint nap erre dolgozik, neki már jó pár hely ismerős volt. (irigykedem is) Amúgy nem nagy a belváros, kb 1×2 km, emberi léptékű és nincs nagy tömeg. (a boltokon kívül) A Yarra (folyó) parton ráakadtunk Yann Arthus-Bertrand fotókiállítására is, azt is végigfutottok gyorsan. Már pár éve láttuk ezt a kiállítást otthon is a Felvonulási téren, most láttuk itt is a Szövetség téren. :) Nem mellesleg a fotóalbuma itt figyel a polcunkon.

Megemlékezés Épül a karácsonyfa

Vasárnap Magyar Ünnepség volt a Federation (Szövetség) téren. Az ’56-os eseményekről emlékeztek meg az egybegyültek egy színvonalas kis (nem is olyan kicsi) műsor keretében. Az igényes tánc- és zenejáték mellett voltak büfék is, mindenféle finomsággal: lángos, dobostorta, kürtőskalács. Persze iszonyat hosszú sorok voltak mindenhol, legalább fél-háromnegyed óra volt hozzájutni egy kis hazai elemózsiához. Hála Kropinak mi soron kívül kaptunk egy kis lángost! (sajnos tejföl és sajt az nem volt rá, de ne panaszkodjunk ilyenre, örültünk mi így is neki)

Egyébként nagyon sok magyar összegyűlt a téren. Kiváncsian vártuk mi is, hogy milyen lesz a kor-eloszlás, de abszolute kiegyenlített volt. Voltak idősebbek is, meg egészen fiatalok is. Fura volt, hogy körülöttünk mindenki értette a magyar szót, sőt igen sokan beszélték is. Eddig ha magyar szót véltem hallani az utcán, arról rendre kiderült, hogy nem is magyar, de itt tényleg az volt. A fellépők között is mindenki tudott magyarul, a felkonferálások pedig két nyelven mentek, hogy mindenki megértse, még az is, aki csak éppen erre járt. Szóval egész jó hangulatú esemény alakult ki itt.

A tértől alig pár száz méterre már a Karácsonyra készültek, építették a nagy fát. Fura, napsütés és karácsonyfa, szokni kell még.

További képek a városról itt

Új országhoz új image

Nov 2nd, 2006 by krisz | 3

szemcsi.jpg