repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for January, 2007

A hírek ide is eljutnak

Jan 25th, 2007 by krisz | 3

A mai Metró-szerű újságban találtuk ezt a kurta kis cikket:

Eva vs. Mikrobi

Jan 23rd, 2007 by krisz | 4

Kicsivel több mint egy hétig teszteltük Evát. A nagy éjszakai hőséggel azonban nem tudott megbírkózni. Ahogy Kanga írta egy itteni kommentjében, olyan 30 fokig egész tűrhetően működik, de afölött már tehetetlen. Olyan 30 fokig mi is egészen jól működünk, de afölött kiütve érezzük magunkat, főleg ha ez nem enyhül esétre se. Ezért Eva felett ítéletet mondtunk: annyira nem volt jó, amennyibe került így visszavittük a gyárba. (igen, elég volt annyit mondani, hogy köszönjük nem vált be és már utalták is vissza az árát) Mellesleg az ítélet mellett szólt az is, hogy nem tudtunk Evával aludni, mert huzatot csinált, szemünk, fülünk bánta az esetet.

Mivel a meleg maradt és Eva ment, ezért elugrottunk beszerezni egy Mikrobit. Mikrobi egy mobil légkondi, testes jószág, sokat is eszik, viszont hűt is rendesen. Hogy mennyire vált be? Nos amióta megvettük hűvös van, csak ezt nem Mikrobinak köszönhetjük. :) (csak egyszer volt alkalmunk tesztelni azóta, de ígéretes bemutatkozás volt, viszont jó hangos)

Időjárásjelentés – esti kiadás

Jan 16th, 2007 by krisz | 5

Múlt héten szerda éjfélkor 28 fok volt. Nem viccelek, tényleg ennyi, nem tudtuk mi se hova tenni a dolgot. A vicces, hogy nappal se volt sokkal több.
Erre ma este, közel éjfélhez már, 32 fok van. (garantált mérés, a hőmérőnk mondta az ablakból) Nappal 35 fok volt.

Még szerencse, hogy beszereztünk egy hideg-párásító készüléket, ami a száraz melbourne-i időben és kis helyiségben úgy tűnik működik. Jó, nem lesz 22 fok tőle, de elviselhetőre hűti a szobát.

A bozóttüzek most már megszámlálhatatlan hetek óta tartanak folyamatosan, nem tudják eloltani, jelentős eső meg nem érkezett még. Több mint 800e ha erdő már odavan. Ma pedig leégett egy távvezeték is, ezzel áramkimaradást okozva a tömegközlekedésben, 200e lakásban, és 1200 jelzőlámpánál. Egyik se lehetett kellemes.

Első: tengerben fürdés és leégés

Jan 14th, 2007 by krisz | 3

A héten volt pár keményen meleg napunk, mondjuk olyan is, hogy éjfélkor 26 fok volt…(vettünk is gyorsan valami szerkezetet ami hűteni tudja a lakást, mert nincs légkondink, splitet meg nem tetethetünk fel. A szerkezet még tesztelés alatt, ha beválik akkor megtartjuk és írunk róla)
Szóval a meleg napok okán elhatároztam, hogy ideje felkeresni a tengerpartot egy kis kikapcsolódásra, ha már nekem úgyis nyári szünetem van. Kár, hogy Teki dolgozik már, azért együtt csak mókásabb lett volna a dolog, és ahogy később kiderült biztonságosabb is.

Szerencsénk van, innen szinten közvetlen megy villamos a partra, St. Kildába, ahol egy homokos és sekélyes partszakasz található, közvetlenül a híres Luna Park (vidámpark) mögött. Fel is készültem rendesen a beach-elésre, vittem gyékényt, napfényvédőt, kalapot, olvasnivalót meg mindent ami szükséges lehet. Az idő is tökéletes volt, meleg volt, de hűsítő szelek fújtak. A tenger magas hullámokat vetett, szóval nem lehetett kihagyni ezt az élményt se. Korábban is voltunk már a beachen többször is, de valahogy a fürdésig sose jutottunk el, a lábáztatásnál mindig meggondoltuk magunkat. Most azonban nem lehetett kihagyni a fürdést sem, így estem túl az első melbourne-i pancsoláson.

Sajnos ejtettem hibát is a beach-elés során. Nem kentem be magam elég alaposan és elég gyakran fényvédővel. (pedig a tv-ből is ez folyik) Ennek okán a lábám úgy leégett, mint aki piros harisnyát húzott fel. Nem is ez a legrosszabb, hanem az, hogy a térdhajlataim is leégtek, így elég pigvinesre veszem mostanában a járást. De gyógyulok, van mindenféle csodaszerünk már, úgyhogy aggodalomra semmi ok! A maga kárán tanul az ember…(én pedig fehér nadrágot és inget gyártó cégek jelentkezését várom! :)

Tözs története

Jan 8th, 2007 by teki | 2

Tözs nem egy mai példánya fajtájának (1995). Időnként már észleltem, hogy kicsit akad az indítás, de komoly gond sosem volt.

Otway Fly, 1 órás túra után, nagy melegben autóba behuppan, kulcs behelyez, próbál indítani nem megy… Próbál, próbál, semmi… 5-10 perc próbálkozás után kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy valami gond van. Mindez az Otway Fly parkolójában, a semmi közepén (a mobiltelefonok süketek, a legközelebbi városka ~20 perc autóval). Ekkor a fejemben megindult a számlaló: vontatási költség; ha nincs alkatrész, akkor utazási költségek a legközelebbi olyan városba, ahonnan még aznap Melbourne-be tudunk mondjuk vonatozni (ekkor már lehet hogy eccerűbb egyből Melbourne-be vontatni, de az ~300km); autó Melbournbe kerülése. Nem kis kavalkád, dehát ha valamit csak kell tenni…

Szal nekivágtam, elcaplattam az 5-10 percre lévő Treetop Walk Visitor Center-be. Itt elmagyaráztam mi a problémám, szeretnék telefonálni, de ügyes srác lévén meg az RACV számát sem tudom, azt is jó lenne kideríteni. Megvolt pikk-pakk minden, node az RACV mindent a kocsi rendszáma alapján intéz, amit én ugye nem tudtam fejből :). Időközben az kiderült azért, hogy RACV tagnak kell lennem ahhoz, hogy foglalkozzanak velem. Szal vissza autó, rendszám megjegyez :), RACV téma megvitat. Egye fene, legyen ez a legkisebb gond. Visszamegy, felhív RACV, leszerződünk, elmagyaráz mi a gond. Ez nem ment természetesen zökkenőmentesen, aszem meg sem értette a néni, dehát majd a szaki tudja mi a helyzet. Elkövettem még egy apró hibát. Az RACV megkérdezte melyik parkolóban van a kocsi, az alsóban vagy a felsőben. Noh rávágtam azonnal, hogy az alsóban. Mire visszaértem a kocsihoz persze rájöttem, hogy a felsőben van, sebaj, egy bejárat van, elég azt figyelni. Közben a többiek besötétítettek az autóban, kinyitották az ajtót, hült is egy kicsit, de még mindig nem indult. (minden egyes sétám során vártam mikor jön valaki szaladva a jó hírrel, de sajna ilyen nem volt)

Várakoztunk tehát. Többiek közben vettek vizet, mert az a nagy melegnek köszönhetően jól fogyott, s a parkoló bejáratánál ütöttük el beszélgetéssel az időt. Már majdnem 1 óra eltelt a telefonhívás óta, mikor úgy láttuk jónak, hogy próbát teszünk az indítással. Viri és Dénes mentek először, s jöttek vissza siker nélkül, majd kicsivel később Krisztám is megpróbálta, ÉS, elfordult a kulcs! Az öröm leírhatatlan volt. A számláló a fejemben ugrott egy nagyot, már csak az indítót kell cseréltetni, az emberi léptékű dolog. Elcaplattam a telefonhoz, lemondtam a mentést, s mivel még ki sem értek, így ez nem kerül pénzbe (legjobb!). sindultunk haza! (a 16$-os mágikus kéz újra csodát tett!)

Minden simánt mehetett volna innen, ha meg nem álltunk volna pihenni, de… Szal megáll, s mit csinál az autós reflexből: leállítja a motort. Puff. Bár már félúton voltunk Melbourne felé, még mindig ca. 150 km van hátra. Mindenki szitkozódik egy kört, de láss csodát, negyedik próbálkozásra a kulcs elfordul, huhh, a helyzet mégsem reménytelen. Lehet hogy tényleg a meleggel volt kapcsolatos a probléma ?

Sikerült hazajutnunk, Tözst leparkoltuk, kipakoltunk, pihiztünk kicsit. Node ezek után úgy döntöttünk elmegyünk a Victoria Night Market-re. Lemegy, autóba be, s persze nem lehetett indítani. Hiába indítóztam hólyagosra az ujjam, már nem ment a dolog. De idág elhozott minket, jó arc ez a Tözs. Viriék ebből kifolyólag másnap taxival mentek a reptérre.

Másnap hívtam a http://www.lubemobile.com.au/ -t. Ez tűnt a legegyszerűbben járható útnak. A telefonban elmagyaráztam a néninek mi a helyzet, meg is értette, s azt mondta az nem lesz nagy ügy. Kaptam másnap reggel 8-ra időpontot, s jött is a srác pontban 8kor. Nyitotta is azonnal a motorháztetőt, s szonta indítsam be a motort, megnézzük mi zörög benne. Noh itt eloszlottak ama reményeim, hogy esetleg tudván a hibát hozott pótalkatrészt, hisz egyébként mi értelme lett volna elmagyarázni telefonon mi a gond. Noh akkor megmutattam türelmesen a problémát, s vártam mi leszen. Erősködött pár percig a zárral, hátha nincs még vége, de rájött idővel, hogy ennek vége. Telefonálgatott, s indult is a pótalkatrészért. Kb. másfél óra múlva meg is jött. Vadi új indítóketyerével (féltem, hogy használtat kapok, de alaptalan volt). A következő trükk a régi kiszedése. Magyarázott s mutogatott valamit nekem, amit nem értettem, s aztán nekiállt újra megpróbálni elfordítani a kulcsot. Ekkor esett le, hogy a biztonsági bütyök akkor enged, ha el van fordítva a kulcs. Ez voltaképp logikus is, de azért nekünk most nem túl praktikus. Szerencsére talpraesett volt, 5 perc próbálkozás után hozta a kalapácsot, s a pontozót, s beütötte a bütyköt, s hopp a zár kijött! Node nézdcsak, az új és a régi indító nem volt egyforma… Jó szakihoz híven azért megpróbálta beleerőltetni a lyukba az újat, dehát nem úgy van az. Ekkor szonta, hogy említették neki, hogy 2 féle van, s ha a másik kell (ami ugye bekövetkezett), akkor azt biza rendelni kell, s csak hétfőre lesz (péntek volt, a hűtőnk meg persze üres, jajj mennyire fontos családtag is vagy te Tözs! :). Noh jött a mentőötlet. Bár Holden Nova Tözs törzskönyvezett fajtája, ízig vérig Toyota Corolla ő ám igazából. Szal körbetelefonált, s volt egy helyen Toyotába való ami jó lehet, de csak akkor derül ki ugye ha látja. Újra elment a srác hát, s mi vártunk. Délben ért vissza, s láss csodát mázlink volt, klappolt minden! Tözs immáron újra pöccre indul, s vidáman rójja az utakat. Nem nevezném olcsónak a szervízelést, de a srác 4 órát küzdött a témával, s nem adta fel. Örök hála Bill-nek (akinek ez valószínűleg felvett neve, mert mint kiderült görög származású, de annyit már nem dumcsiztunk, hogy az is kiderüljön itt született-e).

~380$ lett a vége + 180$ az RACV (1éves tagsági díj). Belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha nem indul be Otway Fly-ban. A következő lépés leszen Tözs gatyába rázása, mert biza mióta megvettük még szerelő sem nézett rá. Igaz ami igaz a Toyota Corolla név az jelent valamit, s az elmult 5 hónap alatt ez az egyetlen gond volt vele. A szerelő elmondása szerint az volt a gond, hogy elkopott a kulcs, s kopott kulcsot nem szabad használni, mert rosszat tesz a zárnak. Mindig a tudatlan a hibás.

Képek frissítés!

Jan 8th, 2007 by krisz | Comments Off

Felkerültek a Melbourne Zoo-ban készült képek, a Great Ocean Road-nál tett kirándulás képei és pár új kép került a Victoria szekcióba is.

A fák között jártunk és Tözs szeszélyessége

Jan 5th, 2007 by krisz | Comments Off

Utolsó kirándulós napunkra két kisebb túrát terveztünk a visszaindulás előtt. A sors azonban úgy hozta, hogy csak egy lett belőle.

Ismét ragyogó napsütésben reggel nekivágtunk a közeli Otway Fly nevű helynek, ami a fák közé épített 20-35 méter magasan lévő lengőhídjairól nevezetes. A kocsiút során egy kis erdei úton hajtottunk keresztül, ahol igazi esőerdőt láthattunk, magas fákkal és hatalmas páfrányokkal.
Az Otway Fly egy kis tanösvény-szerűséggel indult, majd következett a lengőhíd-rengeteg. Egyre magasabbra vezettek a hidak, úgy érezhettük magunkat mint a madarak az erdőben. Az egyik híd végén volt egy torony is, ahonnan egészen a lombkoronákra lehetett rálátni. A híd másik végén pedig egy lengő tartó volt, nem volt alátámasztva semmivel se. Erősen lehetett érezni, ahogy mozog a semmi felett 30 méterrel a híd. Izgalmas volt és sok új növénykével ismerkedtünk meg.

Az Otway Fly után egy vízeséshez akartunk menni, de Tözs (a kocsink) nem akart indulni. Pontosabban a kulcs nem akart elfordulni a zárban. Egyszer már csinált ilyet, akkor elég volt megmozgatni a kormányt és már mehettünk is. Mozgattuk hát mindenfelé most is, meg tologattuk előre hátra Tözst, de csak nem akart elfordulni az indítókulcs a zárban, pedig a kormányzár is már kiakadt párszor. Gondoltunk várunk egy keveset, biztos a napon töltött pár óra nem tett neki jót és bemorcizott a zár. Nem segített rajta a várakozás se, persze hűvösebb nem lett a kocsiban semmivel se, hiszen 42 fok volt legalább aznap. Végül feladtuk a próbálkozást és autómentőt hívtunk. Vagyis csak hívtunk volna, de mobil-térerő egy szál se volt. Sebaj, baktatás vissza az Otway Fly információs központjához, onnan biztos lehet telefonálni egyet. Csakhogy ez a gyalogút kb 10 perc egy irányba és persze a tűző napon. Teki hősként járta meg az utat párszor, mire sikerült RACV autómentőt hívnia. (persze előbb tagságit kell kötni és utána jönnek csak ki) Várakoztunk egy bő órát a parkolóban, védtük magunkat hőguta ellen, mert csak nem akart hűvösebb lenni. Később  mindenki megpróbálta a kulcsot elfordítani, hátha megy, unatkoztunk kicsit. Nem ment. Végül én is próbálkoztam egyet viccből és pár perc után a kulcs mágikusan elfordult a zárban. Volt nagy öröm, járattuk is a motort szorgosan, had menjen a légkondi, amíg Teki ismét hősként visszagyalogolt a központba lemondani a mentést. (mivel nem ért ki a szerelő, megúsztuk a mentési költséget) 

Hazáig meg se álltunk már. Persze ez nem igaz, mert egy lazító szünetet tartottunk fél úton, ahol is Teki rutinból lekapcsolta a gyújtást a motorról. Meg is fagyott mindenki arcán a mosoly, de végül sikerült újra beindítani.

Itthon pihentünk egy nagyon keveset és újra útnak indultunk, ezúttal az éjszakai piacra. Igen ám, de Tözs ezúttal se akart indulni, a kulcs nem fordult el megint. Hagytuk a fenébe az egészet és elmentünk tömegközlekedéssel inkább.
A piac nagyon kis hangulatos volt. Voltak zenészek, kajáldák, kézműves kirakodó vásár és pár ezer ember. Szétnéztünk, vettünk ezt-azt, megvacsiztunk és utána még mászkáltunk egy keveset a kivilágított városban.

A Great Ocean Road főbb látványosságai

Jan 5th, 2007 by krisz | Comments Off

Kirándulásunk második napján ragyogó napsütés keltett minket. Annyira szép idő volt, hogy a teraszon reggeliztünk, erre vágyott az egész csapat már napok óta. Igaz, a fehér tányérok vakítottak a napon, úgyhogy napszemüvegben és 30 faktoros napkrémmel bekenve fogyasztottuk el azt a reggelit.

Első utunk Apollo Baybe vezetett, ahol megálltunk kicsit nézelődni a parton, mert olyan szép nagy hullámok voltak. Élveztük kicsit a tenger látványát, majd robogtunk tovább, hiszen előttünk állt még jópár km. Az első látványosság amit kiszemeltünk az a Cape Otway Lighthouse volt, ami Ausztrália legrégebbi világítótornya. A Great Ocean Roadod kicsit elhagyva, a part felé tartva lehet elérni a világítótorony bejáratát. Az út alatt nem árt nyitvatartani a szemünket, ugyanis jó pár koala tanyázik a környező erdőben. A csapatból Dénes volt az első, aki megpillantotta az első vad koalát, és innentől kezdve mindenki csak a koalákat leste a fán. Megszámoltunk párat mire elértünk a világítótornyhoz. :)

A torony nagyon tetszett mindannyiunknak. Teljesen képeslapra illő táj fogadott minket: ragyogó napsütés, kék tenger, vakítóan fehér világítótorony. A tetejébe fel is lehetett menni, nem is hagytuk ki mi se ezt a mókát. Igaz, akkora szél volt a tetején, hogy nem ártott kapaszkodni a korlátba, de a látványért megérte felmenni. Még egy kicsit élvezve a tájat beültünk kv-zni a torony büféjébe, majd megnéztük a világháborús radarbunkert is a torony mellett.

Visszaúton megint a koalákat lestük az út melletti fákon. Meg is álltunk az egyik mellett, amely egészen közel az úthoz, egy alacsony ágon üldögélt. Jópofa volt, pózolt a fényképezőgépeknek. Mire elkészítettük mi is a “sztárfotókat”, addigra már legalább 4 kocsinyi túrista gyűlt össze körülötte. Később egy kis erdei útnál is megálltunk és beljebb merészkedtünk az erdőbe egy rövid séta keretében. A séta során összesen 2 koalát számoltunk meg. Aztán a kocsihoz visszaérve hatalmas bőgésre kaptuk fel a fejünket, azt hittük a bokrok mögül egy termetes bika akar ránkrontani. De nem az volt, csak egy hím koala adott hangot ottlétének. :) Rajta kívül még 4 koala tanyázott a kocsit körülvevő fákon, csak jól rejtőzködtek. :) Szóval vad koalából nem volt hiány.

Következő uticélunk a 12 Apostol volt, amik a tengerből kiálló mészkőképződmények. Tavaly előtt sajnos összedőlt belőle egy, így már csak 8 apostol maradt. Bár mi már 2001-ben is láttuk ezeket a sziklákat, ennek ellenére most is rájuk csodálkoztunk. Gyönyörűek. Akinek van rá “keretje” mindenképpen fizessen be egy helikopteres túrára, onnan is fantasztikus lehet a látvány. Nem kell messze se menni, az Apostolokhoz jól kiépített látogatói központ tartozik, ott mindent meg lehet szervezni, a helikopterleszállók meg a parkolók mögött vannak.
Az Apostolok után már nem sok időnk maradt, elszaladt az egész nap,  úgyhogy már csak egy látnivalót terveztünk be a London Bridge-t. Ez egy híd formájú mészkőképződmény, csak sajnos 1990-ben leomlott a parthoz közeli szakasza. Szerencsére senki nem sérült meg, csak két túrista ragadt rövid időre a sziklán, de őket is helikopterrel kimentették onnan.

Hazafelé még megálltunk tankolni Port Campbell-ben egy aranyos kis falusi benzinkútnál. A kutas bácsi rendszámtáblákat gyűjt, ezzel dekorálta ki műhelye és üzlete falait és ablakait. Ha valaki arra jár, akkor legyen szíves és vigyen neki egy magyar rendszámot is, ilyenje még nincsen! A benzinkút magában foglalt egy műhelyt is, vagy fordítva, a lényeg, hogy mikor beléptünk az üzlet ajtaján legnagyobb meglepetésünkre igazából a műhelybe kerültünk. Városi embernek élmény volt az olaj és vas tömeg.

Érkezés a Great Ocean Road-hoz

Jan 4th, 2007 by krisz | Comments Off

Szóval mint korábban említettem a csapat elhatározta, hogy kicsit szétnéz Melbourne tágabb környékén is egy 3 napos kirándulás keretében. Ezért január elsején kora délután útnak is indultunk, egyenesen Apollo Bay felé tartva, ami a Great Ocean Road szíve. Tudtuk, hogy a túristainformáció, ahonnan a szállásunkat kívántuk szerezni 5 órakkor zár be, ezért iparkodtunk. Persze nem értünk oda csak negyed 6-kor. Gond egy száll se, az ajtójukon ki volt plakátolva, hogy helyben és a környéken még hol találhatóak szállások. Csúcsszezon van, nyáriszünet, szóval a szállás téma szűk keresztmetszetű, de mi reménykedtünk szorgosan. Teki neki is állt körbetelefonálni a lehetőségeket és hamar kiderült, hogy Apollo Bay-ben négyünk számára nincs hely sehol se. Semmi pánik, menjünk akkor máshova, nem kell minden áron Apollo Bayben maradni.

A következő település, ahol próbálkoztunk telefonon szállást keríteni, az Forrest volt. Nem esik messze Apollo Baytől, kb. 30 km a hegyekben, tehát nem tengerparti. Ez utóbbi nem is lényeges, hiszen egész nap úton leszünk, csak aludni térünk haza. Legnagyobb örömünkre Forrestben azonnal találtunk olyan szállást, ahol mind a négyünknek volt hely. Teki telefonon gyorsan le is foglalta, megbeszélte a részleteket, bevásároltunk élelmiszerből még Apollo Bayben és robogtunk vissza Forrestbe megkeresni a szállást. (a robogtunk az kicsit túlzás, mert igencsak kacskaringós az a hegyi út oda) Keresés közben elhaladtunk pár olyan házikó mellett, amitől kicsit megijedtünk és reméltük, hogy ugye ez nem az a szállás, de úgy voltunk vele, hogy bármi jó, ahol aludni lehet. Legnagyobb örömünkre azonban egy frankó kis házikót találtunk a megadott címen. Nem is gondoltuk volna, hogy ilyen szállást sikerül megcsípnünk: két hálós, nappalis-konyhás, teljesen jól felszerelt és berendezett házikó fogadott minket. Gyorsan bepakoltunk és átsétáltunk a közeli kocsmába megnézni a vacsorakínálatot.

Elégedetten és most már teli gyomorral még ért minket egy kis kaland elalvás előtt. A plafonon észrevettünk egy termetes pók-komát, aki Viri és Teki bátorságának köszönhetően épen és egészségesen kitelepítésre került a szabadba. (így mindenki jól járt, még akkor is ha ártalmatlan pókról volt szó)

Melbourne off

Jan 4th, 2007 by krisz | Comments Off

A csapat úgy döntött, hogy pár napra elhagyja Melbourne-t és megnézi a “vidéket” is.  Így január elsején, ébredés után összepakoltunk és útnak indultunk a Great Ocean Road irányába. Szerencsére ez nem esik olyan messze tőlünk, egy pár napos kirándulást azonban bőven ki lehet belőle hozni. (sőt, lenne még mit megnézni ott..) Nem szerveztünk le előre semmit, csak mentünk a  világba. Minden nagyon jól sikerült, most csak néhány címszót említenék: klassz szállást leltünk végül, pedig csúcsszezon van; áttelepítésre került egy méretes pók; láttunk egy halom vad koalát, azt se tudtuk hirtelen hova nézzünk, annyian voltak; jártunk képeslaptájakon és lerobbant Tözs (a kocsink) majd szerencsés kezek által újraindult, persze a kettő között egy óra telt el a 42 fokon mobil térerő nélkül;  majd hazaérkezvén megmakacsolta ismét magát és nem vitt el minket a Night Market-re, de mi elmentünk nélküle is.

A címszavakat hamarosan kifejtjük bővebben is, csak kicsit pihenünk, mosunk és útnak indítjuk ma hajnalban Virit és Dénest Cairns felé, no meg leválogatunk párszáz fotót…