Az új tanév kezdetével, azaz két hete, új kurzusra kedztem el járni. Ezúttal egy Angol mérnököknek kurzust szemeltünk ki, amit Teki egyik munkatársa ajánlott, mint jó kiindulási alapot. Még a tavalyi év végén volt egy angol szintfelmérő teszt, ami alapján kiválogatták a megfelelő embereket. Egy mini IELTS szerű tesztet irattak akkor velünk, nem volt igazán nehéz, bár pár ember arcán látszott, hogy megizzadnak a dologgal. A szintfelmérő mellé még kértek egy honosítást a diplomámról is, ami egy hónap alatt készült el. Természetesen csak mérnök diplomával rendelkezők pályázhattak a képzésre. (a mérnök mellett van külön kurzusuk tanároknak, könyvelőknek, egészségügyiseknek és IT-seknek is) A honosítás azért is volt hasznos, mert a szervezet küldött két oldalt arról, hogy az én diplomámmal milyen szervezetekhez és milyen kurzusokra érdemes jelentkeznem, ha képezni szeretném magamat.
Az angol kurzus két hete tart, még hátravan belőle egy jó adag, mivel féléves a képzés. Három tanárunk van és összesen heti 24 órában tanítanak minket: ebből 6 óra AutoCad oktatás (műszaki rajzprogi), 4 óra amolyan karriertanácsadás (resumé írás, cover letter fogalmazás, meg nagy általánosságok az itteni munkaerőpiacról és ilyesmikről), a többi pedig angol óra. Üdítően hat, hogy az angol oktatásban más szemléletet követnek mint a korábbi tanfolyamokon. Nem nyelvtan alapú az oktatás, hanem téma alapú. Pl első héten úgy tanultuk a betűzést és a kiejtést, ahogy az angol gyerekeket is tanítják itt. Utána pedig különböző témák köré csoportosulva vannak szövegértési feladatok, csoportos beszélgetések, és esszéírások. A kurzus végül egy 4-6 hetes szakmai gyakorlattal fog zárulni, ami jól fog jönni, mint helyi tapasztalat.
Az osztálytársaim jó fejek, a világ minden tájáról vagyunk és vegyes a korcsoport is, mint ahogy a “mérnökségünk” is igen vegyes. A legfiatalabb egy frisssen végzett logisztikai mérnöklány Kínából, a legidősebb pedig egy 50 év feletti hölgy, aki szabadalmi mérnök és Dél Koreából érkezett. Kb 15-en vagyunk, változó a csoportlétszám, mert néha jönnek emberek, néha pedig eltünnek. (általában állást találnak) Amúgy jegyzik, hogy ki van jelen, és ha valaki csak úgy lóg, azt nem nézik jó szemmel, sőt a szakmai gyakorlatra se fogják javasolni, aki sokat hiányzik “igazolatlanul”. (vannak akik esti műszakban dolgoznak, ezért a reggeli órákra néha nem jönnek be, lehet mulasztani állásinterjú miatt is, illetve ha állást kapsz akkor meg szólni kell, hogy ennyi volt, köszönöd) Két hét után kezdünk amúgy összerázkódni és mesélgetni egymásnak, meg érdeklődni a másik iránt. A tanárokkal is jó a kapcsolatunk, mindegyikükhöz lehet fordulni órán kívül is, sőt mailben is lehet tanácsokat kérni, nemcsak a kurzus alatt, hanem utána is.
Szóval jól érzem magamat. Sok dolgot hallok, tetszik, hogy egész nap emberek között vagyok és angolul beszélünk. Néha persze unalmas a dolog, mert az angol tanárunk szeret sokat beszélni, de legalább fejlődik a hallgatási készségünk is. :) Amúgy féltem attól, hogy mit fogok megérteni, nos mindent! És ez nagyon jó érzés, növeli az önbizalmamat. Sokan panaszkodnak az AutoCad tanárral, hogy nehezen érthető. Némi ausztrál akcentussal bír és egy kicsit gyorsabban beszél az átlagnál, míg az angol tanár lassan és hangsúlyosan beszél hozzánk. Nekem vele sincs gondom, persze ebben nagy szerepe van annak is, hogy én már ismerem a programot amit oktat. (néha segítek a többieknek is, ha elakadtak, ez is jó érzés) Persze vannak napok, amikor szomjazom egy kis magyar szóra, vagy betűre a sok angolozás után, de idővel ez is múlni fog szerintem.