repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for February, 2007

Kínai Újév 2007

Feb 26th, 2007 by teki | 1

2007. feb. 18.-án beléptünk a disznó évébe.
Ezen alkalmoból állítólag szép nagy csinnadrattát szoktak rendezni mindenfelé, ebből mi sem maradhattunk ki. Szedtük is a sátorfánkat, s beiramodtunk a városba. Direkt úgy vettük az irányt, hogy a kínai városrészben belebotoljunk a látványosságba, de nem kis meglepetésünkre, ott nagy volt a csend. Későn vagy korán érkeztünk, nem derült ki, de sebaj. A Crown mellett egész napos rendezvényt hirdettek, hátha ott elcsípünk legalább egy sárkányocskát.

Nem is kellett csalódnunk. Bár első körben az illetékes állattal találkoztunk:

kinaiujev2007-5.jpg

Majd kicsit továbbvonulva megleltünk mindent ami egy ilyen eseményhez kell:

kinaiujev2007-4.jpg kinaiujev2007-3.jpg
kinaiujev2007-2.jpg kinaiujev2007-1.jpg

Volt hatalmas dobolás (nagyon jól dübörögnek azok a hatalmas dobok), harcművészeti bemutató (a vicces rész az volt, mikor gyerkeket hívtak fel a színpadra, s őket tanították :), s természetesen vásár. Minden pirosba volt öltöztetve (aki nemtudja miért, az nem olvasta végig a linkeket :), de nekünk azért nem volt az igazi. Az egyen fehér sátrak nem voltak túl otthonosak, s a kínálat sem igazán nekünk kedvezett (ez utóbbi természetesen bocsánatos, hisz mi csupán vendégek voltunk). Nem volt túl nagy az egész esemény, de látszott a résztevőkön, hogy szivükből jön a dolog.

Mindenkinek a legjobbakat a Disznó évében!

Az új kurzusom: Angol mérnököknek

Feb 11th, 2007 by krisz | Comments Off

Az új tanév kezdetével, azaz két hete, új kurzusra kedztem el járni. Ezúttal egy Angol mérnököknek kurzust szemeltünk ki, amit Teki egyik munkatársa ajánlott, mint jó kiindulási alapot. Még a tavalyi év végén volt egy angol szintfelmérő teszt, ami alapján kiválogatták a megfelelő embereket. Egy mini IELTS szerű tesztet irattak akkor velünk, nem volt igazán nehéz, bár pár ember arcán látszott, hogy megizzadnak a dologgal. A szintfelmérő mellé még kértek egy honosítást a diplomámról is, ami egy hónap alatt készült el. Természetesen csak mérnök diplomával rendelkezők pályázhattak a képzésre. (a mérnök mellett van külön kurzusuk tanároknak, könyvelőknek, egészségügyiseknek és IT-seknek is) A honosítás azért is volt hasznos, mert a szervezet küldött két oldalt arról, hogy az én diplomámmal milyen szervezetekhez és milyen kurzusokra érdemes jelentkeznem, ha képezni szeretném magamat.

Az angol kurzus két hete tart, még hátravan belőle egy jó adag, mivel féléves a képzés. Három tanárunk van és összesen heti 24 órában tanítanak minket: ebből 6 óra AutoCad oktatás (műszaki rajzprogi), 4 óra amolyan karriertanácsadás (resumé írás, cover letter fogalmazás, meg nagy általánosságok az itteni munkaerőpiacról és ilyesmikről), a többi pedig angol óra. Üdítően hat, hogy az angol oktatásban más szemléletet követnek mint a korábbi tanfolyamokon. Nem nyelvtan alapú az oktatás, hanem téma alapú. Pl első héten úgy tanultuk a betűzést és a kiejtést, ahogy az angol gyerekeket is tanítják itt. Utána pedig különböző témák köré csoportosulva vannak szövegértési feladatok, csoportos beszélgetések, és esszéírások. A kurzus végül egy 4-6 hetes szakmai gyakorlattal fog zárulni, ami jól fog jönni, mint helyi tapasztalat.

Az osztálytársaim jó fejek, a világ minden tájáról vagyunk és vegyes a korcsoport is, mint ahogy a “mérnökségünk” is igen vegyes.  A legfiatalabb egy frisssen végzett logisztikai mérnöklány Kínából, a legidősebb pedig egy 50 év feletti hölgy, aki szabadalmi mérnök és Dél Koreából érkezett. Kb 15-en vagyunk, változó a csoportlétszám, mert néha jönnek emberek, néha pedig eltünnek. (általában állást találnak) Amúgy jegyzik, hogy ki van jelen, és ha valaki csak úgy lóg, azt nem nézik jó szemmel, sőt a szakmai gyakorlatra se fogják javasolni, aki sokat hiányzik “igazolatlanul”. (vannak akik esti műszakban dolgoznak, ezért a reggeli órákra néha nem jönnek be, lehet mulasztani állásinterjú miatt is, illetve ha állást kapsz akkor meg szólni kell, hogy ennyi volt, köszönöd) Két hét után kezdünk amúgy összerázkódni és mesélgetni egymásnak, meg érdeklődni a másik iránt. A tanárokkal is jó a kapcsolatunk, mindegyikükhöz lehet fordulni órán kívül is, sőt mailben is lehet tanácsokat kérni, nemcsak a kurzus alatt, hanem utána is.

Szóval jól érzem magamat. Sok dolgot hallok, tetszik, hogy egész nap emberek között vagyok és angolul beszélünk. Néha persze unalmas a dolog, mert az angol tanárunk szeret sokat beszélni, de legalább fejlődik a hallgatási készségünk is. :) Amúgy féltem attól, hogy mit fogok megérteni, nos mindent! És ez nagyon jó érzés, növeli az önbizalmamat. Sokan panaszkodnak az AutoCad tanárral, hogy nehezen érthető. Némi ausztrál akcentussal bír és egy kicsit gyorsabban beszél az átlagnál, míg az angol tanár lassan és hangsúlyosan beszél hozzánk. Nekem vele sincs gondom, persze ebben nagy szerepe van annak is, hogy én már ismerem a programot amit oktat. (néha segítek a többieknek is, ha elakadtak, ez is jó érzés) Persze vannak napok, amikor szomjazom egy kis magyar szóra, vagy betűre a sok angolozás után, de idővel ez is múlni fog szerintem.

Túl az első féléven

Feb 2nd, 2007 by krisz | 2

Most biztos valami magasröptű dolgokról kellene írnunk, hogy milyen is volt az első fél évünk itt Down Under, de hát sorry, mi erre nem vagyunk képesek. Úgyhogy inkább leírunk összefoglalásképpen pár sort arról, hogy mi is történt első fél évben:

Letelepedés
- Július végén érkeztünk és magyarok vártak minket a reptéren, aminek nagyon örültünk, és ezzel el is indítottuk itt a blogon a Down Under szekciónkat.
-  Egy hónapig laktunk Hayiméknál, amiért azóta is hálásak vagyunk nekik.
- Több tíz lakás megtekintése után kialakultak az igényeink és elvárásaink, no és beleszerettünk az egyik kerületbe, amit South Yarra-nak hívnak. Itt két lakásra pályáztunk összesen, és az egyiket meg is kaptuk szinte azonnal.
- Megéltük az első nyári Karácsonyt és Szilvesztert is. Fura volt.
- Első vendégeink is megérkeztek decemberben, nagyon örültünk nekik, és elmenetelük után jó pár napig üresnek éreztük magunkat nélkülük.
- Megismerkedtünk egy halom magyarral, nem is gondolná az ember, milyen sokan vagyunk itt.
- Új fogalmakat is megismertünk: bozóttűz és vízkorlátozás.
- Rájöttünk hogy az ausztrál sportnemzet: egy lovi miatt megáll az élet pár percre, de azóta túl vagyunk egy krikettszezonon és az Openen is. Ez utóbbit mi magunk is végigizgultuk, megnéztünk pár meccset a tv-ben, mert volt pár igencsak látványos összecsapás. Nemsokára jön “vizi vb”, köztük a magyar vizipóló csapat ,és a Forma1 is mindjárt itt van.
- Kirándulgattunk mindenfelé és részvettünk pár eseményen is. Szóval nem igen unatkoztunk az elmúlt fél évben. Annyi minden van, hogy bőven marad még dolog a következő pár évre is belőle.

Teki dolgai
- Egy hét keresés után kapott munkát a szakmájában, ahol azóta már véglegesítették is.
- Az angolja mérsékelten fejlődik, mivel egész nap a számítógépet okosítja, s ebédelni összejár a városban dolgozó magyar barátokkal. Túl sok gondot a nyelvi nehézségek nem okoznak. A cégben a bevándorlók aránya elég magas, s az ausztrálok is türelmesek.

Krisz dolgai
- Elvégezett egy kis haladó angol tanfolyamot, ahol ugyan az angolja nem fejlődött, de a sok akcentus és a kulturális különbségek miatt mégis érdekes volt számára. Jelenleg egy szakmai nyelvi tanfolyamra jár 6 hónapig, ez már nagyobb lökést fog adni az itteni munkaerőpiacra. (erről majd bővebben később)
- A sok angol film nézésétől, legfőképpen a “menő” tv sorozatoktól (pl 24, House), az angolja apró fejlődésnek indult, már egészen jól megérti a hétköznapi chit-chat-eket és az “odavetett” félmondatokat. Korábban ezektől a hideg rázta ki, mert nem értette. Most pedig a nyelvtanilag korrektebb válaszok kidolgozásán munkálkodik. :)

Anyagi dolgok
- Már a második héten megvettük Tözst, a 10 éves Holden Novának álcázott Toyota Corolla Sedánt.
- Egészen gyorsan (2 hét) sikerült teljesen berendeznünk a kéglit, és azóta is profik vagyunk IKEA elemek összeszereléséből.
- Kötöttünk biztosításokat: magánegészségügyit, a kocsira és a lakás “tartalmára” is.
- Teki keresetével megerősítettük anyagi helyzetünket, ami addig csak kiadásokból állt. Azóta is egész jól kijövünk egy keresetből, szinte ugyanazon a színvonalon élünk mint otthon. Noh jó, még nem minden hónapot zárunk pozitív egyenleggel, de vannak tartalékaink, és hogy egész őszinte legyek nem is “húzzuk össze” magunkat.

Hangulat
Nagyon jól érezzük magunkat. Nyugi van, nem panaszkodik senki körülöttünk, az emberek többsége mosolyog (ez nem tünik nagy dolognak, de igazából sokat jelent). Az időjárás többnyire kellemes (néha fázunk, néha a melegtől nem tudunk aludni, de mindenre van megoldás). Immáron a dolgos hétköznapjainkat töltjük, s az átmenet a “hurrá ittvagyunk”-ból a “reggel fel kell kelni és menni”-be zökkenőmentesnek mondható (fájdalommentesnek nem igazán, több hónap pihi után). Vannak terveink, úgy látjuk lehetőségekben sincs hiány, dübörgünk tovább :).