repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for March, 2007

Mornington Peninsula – 3. nap

Mar 23rd, 2007 by krisz | Comments Off

Reggel ismét útnak indultunk, ezúttal az északi partján a félszigetnek. A part mentén haladtunk és vadásztuk a jó kis reggeliző helyeket, amik a tengerparton fekszenek. Sajnos nem találtunk ilyet, legalábbis közvetlenül a parton nem. Viszont annál több kempinget láttunk a parton és nagy meglepetésünkre mind tele volt!

Végül elértük Rye városkát, ahol tudtuk, hogy homokszobor kiállítás van. Mivel korán érkeztünk, és még a helyszín nem volt nyitva, ezért beültünk reggelizni az egyik kávézóba. Visszatérve a helyszínre azért meglepődtünk kicsit, ugyanis a nem kicsi parkoló ripsz-ropsz tele lett kocsikkal.

A homokszobor kiállítás csodálatos volt. Aki erre jár feltétlenül nézze meg, április 25-ig vannak nyitva. (minden évben megrendezik, jövőre viszont átköltöznek Frankston partjára) Csak ámultunk és bámultunk jobbra-balra, hogy milyen műalkotásokat tudtak kihozni az alkotók csupán homokból. Hatalmas dolgok voltak és olyan aprólékosak, hogy szinte nem is tudtuk hova kapjuk a fejünket, és még a második körben is találtunk újdonságokat. Jövőre este is látogatható lesz a kiállítás, mi biztos ott leszünk! Amúgy bárki kipróbálhatja homokszobrászati képességeit a kiállításon, még instrukciókat is adnak hozzá.

Rye után Point Nepean felé haladtunk tovább, ami a félsziget vége/csücske. Ez egy nemzeti park, amelynek területén több erőd (és bunker) is található a világháborúk idejéből. A félszigeten működik még ma is egy katonai bázis karanténállomással együtt. (persze nem látogatható) A park bejáratánál is lehet parkolni, de belépő ellenében a bentebbi parkoló is használható. Mi onnan indultunk neki a túránknak, és rögtön a part felé mentünk. Hosszú homokos part, egyik fele lezárva a látogatók elől, mert ez a katonai rész, másik felén viszont lehet bóklászni. Isteni volt ott mászkálni, fotóztunk is sokat. A part után az egyik túravonalon mentünk tovább, ugyanis ezt a kirándulást a túráskönyvünkben is megtaláltuk és követtük az instrukciókat. Itt nem volt senki se rajtunk kívül, élveztük is nagyon a csendet és az óceán morajlását mindkét oldalról. Elérve a félsziget végét átláthattunk az öböl másik oldalára és a Great Ocean Road egy részletére is. Aki egyébként nem szeretne ennyit túrázni annak ott van a traktoros-transzporter, amely minden lényeges látnivalónál megáll és le-fel lehet szállni róla vagy a park bejáratánál lehet biciklit is bérelni és azzal menni. (egy darabig csak, mert a csücsök le van zárva a biciklik előtt is, oda csak traktorral vagy gyalog lehet bejuni)

Hatalmas élmény volt elérni az öböl végét/bejáratát. Ehhez persze ismerni kell kicsit Melbourne elhelyezkedését. Szóval egy kis földrajz: (a pirossal jelölt rész Melbourne belvárosa, a sárgával jelölt kör pedig Point Nepean, illetve a helyek ahol jártunk utunk során)

 

A csücsökről mi is traktorral jöttünk vissza, mert hát ezt a mókát se lehet kihagyni azért. :)

Amúgy Mornington Peninsula híres a borászatáról is, de mi erről nem győződtünk meg személyesen, úgyhogy elhisszük a sok prospektusnak, hogy jó boraik vannak. Egymást érik a borászatok, szóval csak jók lehetnek…

További képek a galériában.

 

Mornington Peninsula – 2. nap

Mar 22nd, 2007 by krisz | Comments Off

A reggelinket Hastings-ben fogyasztottuk el, egészen konkrétan a Pelican Pantry nevü helyen, ami amellett, hogy jó kis étterem, mert közvetlenül a parton fekszik a kikötőben, nagyszerű és bőséges ételt is szolgáltak fel. Persze utána nehezünkre is esett elindulni, de várt ránk a sok kaland!

Első megállónk Balnarring Beach volt. Amit először nem is találtunk meg, de legalább újabb házakat tekinthettünk meg. Aztán csak megleltük a parkoló mögött elbújva a sövény túloldalán. Finomhomokos tengerpartra leltünk, sok apró csigácskával a sziklák között. Sétáltunk egy nagyot, hogy a reggelit kicsit lemozogjuk és indultunk tovább az első attrakció felé, az Ashcombe Maze felé.

Az Ashcombe Maze Ausztrália legrégebbi és legnagyobb sövénylabirintusa. Már a prospektusuk alapján is nagyon megtetszett nekünk, de élőben az élmény felülmúlhatatlan volt. Jártunk már sövénylabirintusban, de ennek mind a mérete, mind a gondozottsága lenyűgöző volt. Nemcsak felnőttek szórakoztak jól, hanem a legkisebbek is. Őket ugyanis a kert 25 hektárján manócskák várták elbújva, hogy aztán összeírhassák mindnek a nevét. A kert 2 nagy sövénylabirintust tartalmaz, továbbá 1 rózsalabirintust és 1levendulalabirintust is. Emellett még egy szép tavacskával és számos apró kis kerttel is rendelkezik, szóval alkalmas jó pár óra eltöltésére.

A labirintusozás után egy eper farm felé vettük az irányt. Sajnos már érkezésünkkor szelesre fordult az idő, ami később egy kisebb vihart is magával hozott, ezért a szedd magad akciót kihagytuk a farmon. Ellenben sétáltunk egy kevesett az eperültetvényen és magunkba szívtuk a friss eper finom illatát. Utána fáradtan és éhesen tértünk be a farm büféjében, ahol epres finomságok között lehet válogatni. Gyorsan rendeltünk is, és igyekeztünk leülni valahova. Sajnos igen pici helyről van szó és a viharnak köszönhetően összetömörült sok ember a farmon, ezért volt egy kis szorongás, de megoldottuk a dolgot ügyesen. (aki arra jár, az epres finomságokat semmiképpen se hagyja ki!)

A farm után egy világítótorony felé vettük az irányt, konkrétan Cape Schanck felé. Az erős szél sajnos velünk jött, így a toronyba nem lehetett felmenni, de a torony múzeumja igen érdekes volt történelmi szempontból. Szervezett vezetésre is be lehet nevezni, mi ezt a rossz idő miatt nem vártuk meg, no meg amúgy is jobban szeretünk kettesben bóklászni, mint szervezetten. :) A torony után még ellátogattunk Flinders városkába, ahol nekiestünk második fish&chipszünknek.

 További képek a galériában.

Mornington Peninsula – 1. nap

Mar 21st, 2007 by krisz | Comments Off

Szombaton ébredés után eldöntöttük, hogy nyakunkba vesszük a világot és elutazunk valahova a 3 napos hétvégét megünnepelni. A választás Mornington Peninsula-ra esett, amiről tudni kell, hogy Port Philip Bay (ekörül fekszik Melbourne) csücske, bejárata. A központtól nincs messze, mindössze 1,5 óra autóútra van.

Mivel csak ebéd után indultunk el, és nem volt sehova se foglalásunk, gondoltuk, hogy első állomásunk a legnagyobb információs központ legyen, ami Dromana-ban található. Jó tapasztalataink vannak és voltak eddig is az információs központok segítőkészségét illetően, most sem csalódtunk. Betértünk, kértük segítsenek szállást találni két napra kettőnknek. Persze nagyon válogatni nem lehetett, mivel a nyár utolsó hosszú hétvégéje volt, eléggé telítve voltak a helyek. Ettől függetlenül leltek nekünk egy motelt Tyabb-ban, ami ugyan nem egy tengerparti városka, de kit érdekel ha egész nap úgyis úton leszünk. Viszont volt pezsgőfürdője és medencéje a motelnek, aminek örültünk azért mindennap végén. Az infóközpontból még hoztunk egy marék prospektust és térképet is, hogy tudjuk mi vár ránk a következő napokban. (igazaból semmivel se készültünk erre az útra, az infóközpontok olyan jól felszereltek, hogy fölösleges is otthoni kutatást végezni)

Mornington

A szállás elfoglalása után ellátogattunk Mornington városkába, mivel Tyabb a régiségboltjain és repterén kívül semmi mással se büszkélkedhet. Mornington már tengerparti városka és igen szép kikötővel is rendelkezik. Aranyos kis központja van, nagy parkkal. Meg is ejtettük az első fish&chipsünket, amit először a legyeknek köszönhetően meg se akartunk enni, de aztán a tengerparton mégiscsak nekiestünk. (a sirályok legnagyobb örömére) Utána végigsétáltunk a mólón, ahol több tíz ember pecázott kitartóan és aminek a végéről látni lehetett Melbourne belvárosát is a távolban.

Egy öreg hajó újjászületése

Mornington után továbbautóztunk Dromana felé, végig a tengerparton. Nagyon jó kis házakat lehet ám errefelé látni és kb. minden negyedik eladó! Amúgy igen jellemző egész Mornington Peninsula-ra, hogy jó kis házak vannak, de igen sokan próbálnak meg megszabadulni tőle. Nem tudom mi lehet az oka, hiszen annyira nincs messze a várostól és bájos kis hely.

További képek a galériában.

Betörtek hozzánk

Mar 20th, 2007 by krisz | 7

No nem kell megijedni, nem ide a lakásba, hanem ide a weboldalra. Hétfőn kaptuk a hívást, hogy valami furát mutat az oldalunk, mi történt. Teki gyorsan ránézett és kiderült, hogy egy “kedves ember” feltörte az oldalt és kitette a kis hőstettét a főoldalra. Akkor úgy látszott, hogy jópár adatunk is elveszett az akció miatt, de szerencsére mostanra kiderült, adat nem vész el, csak melós az egész visszahozása.

Az átmeneti kényelmetlenségekért elnézést kérünk.

Erről – arról 2. rész (frissítés)

Mar 15th, 2007 by teki | Comments Off

A kirándulás témából kimaradt az útvonal (a kék amit bejártunk, a narancssárga részt hagytuk ki :) és a kedvenc éttermünk neve: Ranges.

Erről – arról – 2. rész

Mar 14th, 2007 by teki | Comments Off

(bocsi, ez még nem a beígért kirándulós képek lesznek, eljön annak is az ideje :)

Szal újév napján, mivel a 100 méternyi sátornak nem sikerült kitöltenie a napunkat, eljutottunk az akváriumba is. Túl sok meglepetés azért nem éri az ember fiát, ha már járt akváriumban, de nagy állatkedvelők lévén nagyon élveztük a dolgot.

Medúza 2 Búvárok Medúza 1

Krisztám kapcsolatot teremtett a kelet fiataljait képviselő, kicsit félénk kislánnyal: (és egy tengericsillaggal is mellesleg :)

Kislánynak csillag átnyújtás

Kedvenc halunk ez a szép nagy kék halacska volt. Első pillantásra megragadja az embert (méreteivel), majd miután figyeli az ember kicsit, az az érzése támad, hogy a hal tudatában van jelenlétének, és bohóckodik neki (persze lehet hogy csak unatkozik és szórakoztatja magát, és a Murénát, aki mellett átbújt :).

Kedvenc nagy kék halunk

A Forma 1 közeledtével az autós témák is megszaporodtak a városban. Volt nagy auto motor show, de annyira azért nem vagyunk rajongók, csupán az ingyenes Ferrari 60. évfordulójára rendezett kis szösszenetet néztük meg:

Ferrari kiállí­tás Ferrari kiállí­tás Ferrari kiállí­tás Ferrari kiállí­tás

Infó a kiállított autókról.

No csakhogy lustasággal meg ne lehessen minket gyanusítani, voltunk kirándulni is ám (nem, ez még mindig nem az :). Kedvenc túraútvonalgyüjteményünkből hirtelen előkaptuk a már jó előre bejelölt, épp akutálissá vált útvonalat, s már ültünk is az autóba. Igazából a túrát legfőképp a szervezetlenségünk tette izgalmassá. Az útvonal nem éppen a bemelegítős fajtából való volt (vagyishát túlságosan melegünk is lett), s sem a túrabakancsunk sem pulóvert nem vittünk, kb. így féltávon úgy döntöttünk, hogy rövidítünk. Útközben bölcsen megvitattuk, hogy otthon milyen jó kis listát írunk majd, melyre legalább 3szor felírjuk, hogy a bakancsot nem otthon hagyni! Ugyanis rövidítés ide vagy oda, megmásztunk jópár domboldalt, s az ösvények nem igazán utcai cipőre voltak szabva. Sebaj, kellett egy kis lecke a túrázóknak :).

A WC-re látogatókra leselkedő Huntsman (már nem élt, de azért félelmetes) Aranyos darázsfészek az útmentén Apró akadály

Az utolsó képen szereplő fa meglepett minket. Hatalmas nagy volt, s annyira határozottan terült el keresztbe az ösvényen, hogy már arra gyanakodtunk, hogy igazából az ösvény tuti másfelé megy, az nem lehet hogy egy ekkora fa csak úgy az ösvény közepén pihen. Nodeh áttekintvén túloldalára bizony folytatódott az út. Nem volt hát más választásunk, meghódítottuk. Nagyon jól sikerült összességében a túra (elfáradtunk rettenetesen :), s mint ahogy az ilyet illik, meg is ünnepeltük. Olindán, a kedvenc éttermünkben fogyasztottunk finomságot.

Mini-nyaralás

Mar 12th, 2007 by krisz | 2

Háromnapos hétvégénk volt, a hétfő a munka ünnepe volt ugyanis ebben az államban. Ennek örömére összepakoltuk cuccunkat és útnak indultunk az “ismeretlennek”. Képes és szöveges beszámoló hamarosan.
Addig is rövid összegzés:
- elfogyasztott fish&chipsek száma: 3 (olaj és sómennyiséget nem ér vonni!)
- mosolygós pezsgőfürdőzések száma: 2
- meglátogatott települések, beachek és túrista-látványosságok száma: 10 körül
- távolság Melbournetől: 60-90 km
- elpusztult virágok száma a lakásban:  1 (brühü)

Erről – arról

Mar 10th, 2007 by teki | 3

Néhanapján arra ébredünk, hogy apró gömbök szállják meg a horizontot:

Valentin nap közelében különösen sokan voltak :).

Még a nyár vége előtt sikerült eljutnunk újra az éjszakai piacra. A nyüzsgés most is nagy volt, de mintha már kicsit kevesebben jöttek volna ki. Itt aztán mindenki meglelheti amire vágyik. Élő zene, finom ételek, kézműves remekek mindenfelé.

A kínai újévre tartva botlottunk bele a Fenntartható életmód (Sustainable living) neveztű eseményre. Sok sok sátorban mutatták be hogyan lehet a természetet nem kevésbé kizsákmányolva élni életünk. Napelemtől kezdve a gumiabroncsbútorokon keresztül mindenféle dolog akadt ott. Itt elég sokat foglalkoznak most a témával, természetesen a víz mindig központi szerepet foglal el ha takarékoskodásról van szó, de szinte minden nap sugároznak a TVben olyan reklámot, mely energiaspórolásra buzdít (pl. ne hagyjuk elektronikai eszközeinket stand-by módban, elég a légkondit 26 fokra állítani, vegyünk energiatakarékos eszközöket …)

 

Néhány pillanatkép a városról:

Melbourne nem Ausztrália egyik legszebb városa, cserébe határozottan igyekszik nem az utadban lenni. Vannak persze itt is dugók, de a tömegközlekedés a maga módján nagyon hatékony. Maga módja = a vonat olyasmi mint az otthoni HÉV, nagyon jó, a villamos is nagyon jó, de mivel elég sok helyen osztozik az autókkal, hajlamos lassú lenni, s vannak ugye a buszok, amik a legszokatlanabbak nekünk, mivel furcsa, hogy városon belül úgy közlekednek, mint otthon a távolsági járatok. Pl. a menetrendben nincs minden megálló benne, sok helyen a buszmegálló csupán egy tábla a villanyoszlopon, nincs öböl. A külvárosi vasútállomások környékén elég nagy ingyenes parkolók vannak, így bár tényleg igaznak tünik az az állítás, hogy itt mindenki mindenhova autóval kell, hogy menjen, de a hétköznapok nagyrészét ezek az autók a legközelebbi állomás parkolójában töltik (a parkolók + a vonatok teszik lehetővé, hogy a városközponttól 40-60km-re lakók is könnyen be tudjanak járni minden nap dolgozni). A belváros aránylag kicsi, s ott és a közvetlen közelében vannak csak ezek a felhőkarcolók. A belvárost körülvevő kerületekben a 2-5 emeletes házak a jellemzők, de elég hamar felváltja őket a családi házas zóna. Nem meglepő módon az állomások környéke általában a kerületek központja, üzletsorokkal, bankokkal, postával stb., de véletlenszerűen vannak máshol is ilyen kis városközpontok, amiknek köszönhetően nem kell mindenért a “városba” utazni.