repcsi.hu

Mint ahogy az egy éves összefoglalóból kiderült éppen azon küszködünk, hogy összehozzuk első ausztrál saját otthonunkat. Szerencsések vagyunk, mert Magyaroszágot egy kisebb tőkével hagytuk el. Nah de mire elég ez?

Szóval eladtuk a pesti, szinte belvárosi, jó környéken lévő 4 éves, 2 szobás+nappalis (65 nm) apartmanunkat, jó áron. Ezért az árért itt a várostól 25-40 km-re tudnánk venni egy egyszobás apartmant, vagy a várostól 40-60 km-re már talán egy kétszobásat is. Ezt csak azért írtam le viszonyításnak, hogy lássuk milyen irtózatosan el vannak itt szállva az ingatlanárak. Azt nem is említem, hogy nem egy hírdetést látni, ahol az eladási ár 7 jegyű. (ne feledjük, ausztrál $-ban…és ezeket is meg tudja venni valaki…)

Szóval ezzel a tőkével pont ott vagyunk, hogy egy jó ingatlanhitelt tudunk megcsípni, mivel le tudjuk tenni a vételár 20%át készpénzben. (magasabb árú ingatlanban nem is gondolkodhatunk) Tehát az első lépésünk a ház felé az volt, hogy konzultáltunk egy ún, mortgage (ingatlanhitel) tanácsadóval. Ő felvázolta a lehetőségeket, mi pedig válaszottunk. Kiszámolta a számunkra maximálisan kapható hitelkeretet, mi pedig elkezdtünk szétnézni a piacon.

Természetesen a tervek és a vágyak már eddig is megvoltak. Szeretnénk egy 2-3 hálószobás (itt szobában mérik az ingatlant) házikót, élhető méretű kerttel és a Bayside-on. (a nem helyi olvasók kedvéért elmondjuk, hogy a Bayside nem azt jelenti hogy a tengerparton közvetlenül, mert ahhoz a lottón kellene nyernünk, abból is az ausztrálon inkább, hanem azt, hogy a parttól olyan 5-15km-re, ami azért még mindig jó kis hely, lássuk be) Szóval ezek a vágyak, de hogy mi reális ebből…

Kicsivel több mint egy hónapja bújjuk az ingatlanpiacot. Ez leginkább abból áll, hogy az újságokat átböngésszük, a netes ingatlanoldalakat lessük és eljárunk úgynevezett open-house-okra. Az open-house-ok keretében lehet megtekinteni a kiszemelt ingatlant belülről, amit sokszor még laknak (persze ilyenkor nincsenek otthon). Általában szerdán, szombaton és vasárnap vannak open-house-ok. Így nekünk az elmúlt hetek szombatjai mindig lakásnézelődéssel teltek. (olyan 5-6 ház/nap)  Az ember megy a kiírt időpontban és a többi potenciális vevővel együtt szétnéz és eldönti tetszik-e amit lát.

De hogy miért nem vettünk eddig akkor házat, ha már egy hónapja nézelődünk aktívan? Itt jön a trükk: itt az ingatlanok aukció keretében kelnek el. Ez pont az aminek írtam. Az emberek összegyűlnek egy adott napon a ház előtt és elkezdenek licitálni a házra, és a legnagyobb licit nyer. Persze vannak olyan házak is, amik “normális” eladáson kelnek el, vagyis ajánlatot tesz a vevő és az eladó vagy elfogadja vagy nem, de sajnos az aukció a gyakoribb. Miért rossz ez nekünk? Mert sajnos itt az ingatlanpiac a hihetetlen árak mellett is pörög. Simán van olyan, hogy a meghírdetett (előre kalkulált) árhoz képest az ingatlan 115-130%-os áron megy el.

Szóval mi most itt tartunk. Nézelődünk, járunk aukciókra, hogy lássuk hogy megy ez, milyen árak jönnek ki ahhoz képest amit mi adnánk az adott ingatlanért. És talán egyszer szerencsénk lesz nekünk is, és el tudunk hozni egy házat mi is az aukcióról. Vagy pedig feladunk a vágyaink listájából egyet-kettőt…(ez lenne a sokkal könnyebb, mert az az igazság hogy a hitelkeretünkkel a várostól 50km-re már egy újépítésű “palotát” is vehetnénk, de nem akarunk olyan messze költözni és még küzdünk kicsit inkább)

Egy vegemite-ot érő kérdés:

Miért vannak a fákon ilyen műanyag gyűrűk? Elég sok fán a városban, leginkább pálmafákon, lehet látni ilyen átlátszó vagy szürke műanyag gyűrűket. Nagyobb parkokban más fákat is “meggyűrűznek” így. Vajon kitaláljátok miért?

(a teljesség kedvéért álljon itt egy link az előző kalandot felidézendő)

Szóval mentem munkába zenét hallgatva (ahogy szoktam :) ), s az utca végi parkhoz érve valami barna gömbre lettem figyelmes. Már kezdtem örülni, hogy posszumot látok ily korán reggel, de kicsit gyanús volt, hogy nem ment el, pedig pár méterre tőle sétáltak munkába a szorgos Rockley road lakói.

Előkaptam a fényképezőm, melyet tépőzár véd, így elég hangos mozzanat, s már fotóztam is volna, de mivel még mindig nem ment el, már biztos volt a gond. Ez egy nagyobb példány volt, szal a gondnak is nagynak kell lenni ha ő nem szalad el. Csak üldögélt, sóhajtozott, fel se nézett. Noh hívtam gyorsan Krisztámat, hogy újfent mentésről lenne szó, iszkolok haza valami szállítóeszközért.

Először én próbálkoztam elkapni, de amint rájött, hogy nem fogjuk békén hagyni megemberelte magát, és megpróbált elmenekülni, de nem igazán ment a futás neki, így Krisztám pikk pakk rávetette a párnahuzatot, s már ugrott is a táskába. Nem is ellenkezett. Innen már a szokásos állatorvoshoz vezetett utunk, beadtuk, s igyekeztünk is tovább, hisz munkába tartottunk. Reméljük jól vagyon. Itt egy kép, gyorsan készült:

Kicsit több mint egy éve már annak, hogy leszálltunk a repülőről, ami ide Melbourne-be tartott. Ez alkalomból úgy gondoltuk, hogy írunk valami kis összefoglalót arról, hogyan is telt el ez az egy év.

Szóval megérkeztünk július végén, egyenesen az ausztrál tél javába. Ami azért nem volt rossz, tekintve a 10-15 fokos napsütéses nappalokat (az egy száraz tél volt). Két hét múlva családtaggá fogadtuk Tözst, aki azóta is hű szolgánk és transzportáló egységünk (értsd kocsi). Egy hónap keresgélés után megpályáztunk két albérletet, amiből az egyiket sikeresen el is nyertük. Átmeneti szállasadóinktól (akiknek még mindig hálásak vagyunk a kezdetekért) el is költöztünk mind a 160+80 kiló csomagunkkal, ami időközben hajón érkezett Magyarországról. Megkezdtük a lakás berendezését, ami leginkább az IKEA katalógus térbeli átültetését jelentette.(egyik legolcsóbb bútorbolt) Amint kicsit komfortossá tettük a fejünk felett a fedelet Teki neki is állt munkát vadászni. Mondhatni igen szerencsés volt, mert rögtön kapott állást a szakmájában, így nemcsak kiadásaink voltak, hanem bevételünk is végre. Közben Krisz igyekezett csiszolgatni angoltudását, több kevesebb sikerrel, de legalább emberek között volt.

Elérkezett az első nyári Karácsony és az első tengerben fürdések ideje is. A nagy melegben elég sokat lógtunk a tengerparton, ami azért nyaralás-érzés volt még mindig. (mármint az elérhető tengerpart) A Karácsony nemcsak ajándékot és nyarat hozott, hanem barátokat is, akikkel kirándultunk egyet, ha már itt jártak éppen. Azonban amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is mentek, utána napokig üresnek éreztük a lakást.

Az élet nem állt meg, vége lett a nyárnak, kezdődött az új iskolai szemeszter is. Ismerősök tanácsára Krisz beiratkozott egy angol nyelv mérnököknek tanfolyamra, ami szakmai gyakorlatot is ígért. Az ősz egy szemvillantás alatt röppent el. Teki szorgosan dolgozott, Krisz iskolába járogatott. Aztán a tél eleje és a tanfolyam meghozta számára a sikert, felvették egy céghez szakmai gyakorlatra, mint műszaki rajzolót. Azóta is ott erősíti a mérnök-brigádot.

Meg is érkeztünk a jelenbe: Teki még mindig ugyanannál a cégnél van, ahol majd egy éve kezdett, dolgozgat több/kevesebb lelkesedéssel, s ápolja a magyar kapcsolatokat ebédidőben. Krisznek lassan lejár a 3 hónap próbaideje és elvan a munkájával mint a befőtt, kezdésnek pont jó. Anyagi biztonságot teremtettünk magunknak a két állással, így belevághattunk az ingatlan vásárlás projectbe. Egyenlőre ennek még nem sok eredménye van, igaz az alapokon túl vagyunk, azaz az előzetes hitelbírálaton.

Az elmúlt egy év alatt igyekeztünk megismerkedni szűkebb környezetünkkel, ezért minden hosszú hétvégét valahol a városon kívül töltöttünk el. Sokfelé jártunk, de még mindig számtalan dolog vár a felfedezésre, arról nem is beszélve, hogy eddig még nem mozdultunk ki Victoria államból. A környezeten kívül számtalan embert is megismerhettünk, és mindig meglepve tapasztaljuk, hogy mennyi magyar él itt Melbourne-ben és Ausztráliában egyaránt.

Végül rövid kivonat arról, hogy mi tetszik és mi nem. (a teljesség igénye nélkül)

Tetszik, hogy:
- van hová elmenni reggelizni egy jót a barátokkal
- elérhető közelségben van a tengerpart
- még van bizalom idegenek között
- a posta megbízható, nem “vesznek el” a csomagok se
- rengeteg dolgot el lehet intézni telefonon vagy neten is
- szép a környezet, és vigyáznak a természetre
- az ausztrálok szeretnek kimozdulni, BBQ-zni, strandolni, parkban járni
- környezettudatosak a legtöbben: szelektív szemétgyűjtés, víztakarékosság, green-bag..stb
- nincs olyan hogy kinéznek valakit, mindenkit elfogadnak olyannak amilyen
- a legtöbben türelmesek az angolul nehezen beszélőkkel is
- nyitott nemzet, mindig lehet valakivel csevegni egy jót, ha mi is nyitottak vagyunk
- multikultúrális
- mosolyog az eladó a boltban, a pincér a kávézóban
- van felirat a tv adásokhoz, sokat segít (persze a hallássérülteknek van, de segít nekünk is)
- a kereszteződésekben ki vannak írva a keresztutcák, a padkára fel vannak festve a házszámok

Nem tetszik, hogy:
- nem törődnek az ausztrálok másokkal, ott állnak meg enni/beszélgetni ahol eszükbe jut, akadályozva másokat is
- a villamosok zsúfoltak, és senki nem mozdulna meg az ajtóból befelé, hogy mások is felszálljanak (vonatokon is gyakori jelenség)
- az iskolások hatalmas pakkjukkal mindenhol akadályt képeznek
- nem létezik olyan hogy ausztrál pontosság, késni 1-1.5 órát teljesen természetes nekik (szolgáltató iparra értjük)
- aukción kelnek el a házak, ami a magas ingatlanárakhoz képest is magasabbat generál (persze ez vevő szempontból nézve rossz, eladóiból nem annyira)
- a boltok korán zárnak (eladó barát)
- drága az internet és a mobiltelefon (fiatal még a piac, de látszik a fejlődés)