repcsi.hu

Múlt pénteken megkaptuk első ausztrál házunk kulcsait! Nagy volt az öröm, de az elmúlt 30 napban azért történt pár dolog még.

Ott hagytuk abba a történetet, hogy aláírtunk egy vételi szándékot és leraktuk a 10% foglalót. A következő lépés az ügyvéd keresése volt, az ingatlaniroda ajánlott is egyet nekünk. Felvettük vele a kapcsolatot, átfaxoltuk a vételi papírt és vártunk. Ugyanis az ügyvéd dolga leellenőrizni a földhivatali papírokat és a szerződést összeállítani. Közben a hitelt is nekiálltunk intézni, amelyhez fel kellett hívni a a hitel-ügynökünket, aki máris értesítette a bankot, ahonnan előzetes hitelelbírálatunk volt már. Természetesen a bank is kérte a vételi papírokat. Aztán kaptunk egy halom szerződést tőlük, kitöltöttük és visszaküldtük. Az ügyvédtől is kaptunk egy adag papírt, átnéztük és aláírtuk azokat is. Az ügyvéd kérte a maradék 10%-ot és az illetéket (5%) csekken, aminek egy részét a tulajnak, másik részét az államnak adta. Innentől a mi dolgaink el is voltak intézve, hiszen a bank megadta a kért hitelt és oda is adta a tulajdonosnak. Egész idő alatt telefonon, postai úton, vagy faxon kommunikáltunk mind az ügyvéddel, mind a hitel-ügynökkel.  A tulajjal sem ekkor sem később nem is találkoztunk, ez itt nem is szokás.

A kulcsátvevést három dolog előzte meg. Az egyik egy ún. utolsó megtekintés volt (final inspection), amikor a házat már kiürített állapotában nézhettük meg. Ilyenkor lehet reklamálni, ha a garázs mégis tele van szeméttel, vagy ha költözéskor leverték a falat..stb. Nekünk szerencsére nem volt semmi ilyen gondunk. Igazából az egész inspection nem volt túl hivatalos, az ingatlanügynök a lábtörlő alatt hagyta a kulcsot, bementünk, szétnéztünk és ennyi.
A másik dolog a megállapodás (settlement) volt. Amin a tulaj és a mi ügyvédeink összeültek, fixálták a papírokat és elintézték az anyagiakat egymás és a bank között.
A harmadik dolog pedig a bank részéről az értékbecslés volt. Nem kapkodták el a dolgot, a settlement előtt két nappal hívtak minket, hogy akkor most kimenne megnézni a házat…Mivel nekünk ekkor még nem járt a kulcs, ezért az ingatlanügynökhöz irányítottuk. Itt az értékbecslésnek amúgy három módja van: elhajt a ház előtt, körülnéz a házkörül és körülnéz a házban. Úgy tűnik nekünk a 3. jutott. De valószínűleg mindent rendben talált, mert a hitelt megkaptuk, másnap lezajlott a settlement és utána megkaptuk a kulcsokat is.

Időközben a bútorboltokat jártuk, hogy képbe kerüljünk mi van a piacon és mennyiért….hát néha azért igencsak fennakadt a szemünk, mind izlés, mind ár terén…De mejd csak találunk valamit. Addig is a mostani dolgainkat próbáljuk eladni az ebay-en, mert minél többmindent eladunk, annál kevesebbet kell átköltöztetni. Nem sok bútorunk van, de tudjuk, hogy mást szeretnénk a házba venni majd.

A költözés pedig most szombaton, jupííí! :)

Az adózási év Ausztráliában július 1-től következő év június 30-áig tart. Az adóbevallásokat pedig október 30-ig kell elkészíteni. Ennek megfelelően mi is, életünkben először, elkészítettük az adóbevallásunkat. Ami kellett hozzá: adószám (TFN), a munkáltatótól egy összesítés az adóévben kapott jövedelemről és a munkáltató adószáma (ABN), és ha van akkor a magánegészségbiztosításról valami papír, ha nem tudnánk fejből milyen szinten vagyunk és mennyit fizetünk. Ezek persze az egyszerűbb papírok, illetve mi adózás szempontjából az egyszerűbbek vagyunk, mert mindketten alkalmazottak vagyunk.

Ha mindenünk megvan akkor már csak netkapcsolat kell és lehet kezdeni a online adóbevallást.  Van kb 100 kérdés, válaszolgatni kell rájuk, nem túl nehéz, vagy ha igen, akkor van hozzá számítógépes segítség. (mondjuk egy részénél mi is elakadtunk, bevalljuk, de igénybe vettük a telefonos segítségünket is, ha már felezni nem lehetett :)) Ha mindent jól csináltunk akkor az állam szépen visszatérít nekünk valamennyit. Ha nem térít vissza semmit, akkor tuti elrontottunk valamit. (állítólag ez az aranyszabály) Akiknek nem egyszerű az adóbevallásuk azok általában könyvelőhöz fordulnak, persze gondolom nem egy héttel az adóbevallás vége előtt. Viszont a könyvelő költsége is elszámolható a következő évben.

Mai nappal visszavontam a felmondásom. Nem volt egyszerű döntés, de miután felajánlottak egy új pozíciót a cégen belül és kicsit igazítanak az igazítanivalón, a maradás mellett döntöttem.

December (9)-10-11-12-én Budapesten tartózkodunk. Aki szívesen találkozna velünk az írjon mailben egy időpontot és helyszínt, egyelőre semmi sincs betervezve.

December 9-én (délutántól) 27-éig Teki mobiltelefonján újból elérhetőek vagyunk. (aki már kitörölte a számát, az magára vessen! :))

1 éve dolgozom immáron az IRESS-nél, így ideje egy kicsit többet mondani mint az első munkanapomon.

Kollégák: az átlagéletkor a 25-30 között lehet valahol (egyre több az xy-éknak gyermekük született email :). A Melbourne-re jellemző nemzeti sokszínűség tükröződik a cégen belül is. Haverkodni legegyszerűbben a kelet európaiakkal lehet, ők főként a szovjet utódállamokból jöttek. Nem nehéz velük közös témát találni, még a lepcsánkát is tudták mi, csak kicsit más néven fut náluk. Az ausztrálok nem különösebben érdeklődők, de szívesen beszélgetnek ők is erről-arról (ez nem negatívum, inkább olyasmi, mint a búvárkodásról mesélni olyannak, aki még sosem csinálta, lenyűgöző a lelkes előadást hallgatni, dehát …).

Nyelv: az elején zavart hogy makogok, mostanra már aránylag jól ki tudom fejezni magam (vagy megszoktam). Munkámból adódóan nem túl sokat beszélek sajna, így lassabban fejlődik mint szeretném, de társalogván a többi bevándorlóval arra jutottam, hogy ezen nem érdemes aggódni. Türelmes népségek élnek errefelé, s aki akar beszélgetni, az meghallgat, s ha vmit nemértenék magyaráz.

Munka: egy ~nagyobb projektől eltekintve a munkám javarésze egyik modulunk karbantartása (hibajavítás + kisebb új funkciók). A cég Microsoft technológiákra épít, ami megkönnyíthetné az életüket, de mivel még csak most álltak neki a .Net-re váltásnak, nincsenek túl jó helyzetben. Alapvetően igyekeznek olcsó emberekre építkezni, de manapság nem öntik magukból az iskolák a C++ tudással rendelkező diákokat. Az egyetemeken egyébként dícséretesen Linux-os alapképzést kapnak többnyire a diákok. Folyamatosan veszik fel a programozókat, s szépen lassacskán megyegetnek is el. Nincs drákói szigor, a saját gépünkön nagyjából azt csinálhatunk amit akarunk, nem igazán érdekel senkit, hogy mit csinálsz, csak legyen ott időre a SourceSafe-ben a munka eredménye. Volt olyan hónap, hogy meg se kérdezték mit csinálok.

Környezet: Egy légtérben ücsörgünk vagy 60-an, nem boxokban, hanem csak kisebb x alakú kis falak alkotta blokkokban. Aránylag csend van, az emberek zömének fején fejhallgató (ez a tömegközlekedésre is jellemző, nagyon sokan hallgatnak zenét, mindegyik korosztályból). Mivel a város közepén vagyunk a 20. emeleten, a kilátás tetszetős. Az asztalomról jobbra tekintve épp egy ablakon tudok a városra bámészkodni, mikor épp nincs kedvem a minitort bámulni. Egy tűzriadópróbát volt szerencsém végiglépcsőzni, s ne adj isten, hogy tűz legyen ott valaha. 2 embernyi széles lépcsőn még pánik nélkül sem nagy élmény 20 emeletet lecaplatni.

Ebédszünet: a munkaidő meglehetősen kötött: 8:30-17:30, ebből 1 óra ebédszünet jár, amit 12-2 közt kell megejteni. Én ki szoktam a városba ugrani ebédelni barátokkal (ami azért ritkán sikerül 1 óránál rövidebbre,de nem szóltak még érte :). Sokan a cég ebédlőjében eszik meg otthonról hozott ebédüket, s sokan gép előtt kapcsolódnak ki egy kicsit. Videókat néznek, vagy esetleg játszanak. Akad egy csocsó asztal is az egyik helyiségben. Az ebédlőben van szűrt csapvíz, kutyulós kv, tea, üdítőital (ez újdonság, a cukormentesek fogynak a legjobban), s péntekenként 4 óra után még sör és chips is. Időnként gyümölcs is akad, de nem igazán sikerült rájönnöm milyen rendszer szerint hozzák őket. Mivel a belváros aránylag kicsi, az ebédszünetben elég sokmindent el lehet intézni, meg lehet nézni, vásárolni. Erre annyira rá is mozdult a város, hogy munkaidő után már esély sincs intézni semmit, hisz 5 körül bezárnak a boltok.

Dióhélyban ennyi, ha lenne még bármi témakör amiről hallanátok, ne titkoljátok.

A napokban egyébként felmondtam, s nemsokára kezdek a Bluefish-nél. 2 fő ok volt, az egyiket nem nehéz kitalálni, a másik hogy nem igazán lett nagy kedvencem a pénzügyi téma. Az IRESS nem volt egy nagy cég, de már elég nagy volt ahhoz, hogy lassan lehessen csak előrelépni cégen belül, így az első problémám nem oldódott meg az első teljesítményértékeléskor. A másodikat pedig cégen belül nem igazán lehetett elkerülni, így szerencsét próbálok egy területen, melyen már vannak kellemes emléleim.