repcsi.hu

Ígéretemhez híven - egy kis csúszás után - jöjjön most a belső.

Kezdjük az egyik legkényesebb ponttal, konyha:

Az látszik a képen is, hogy nem egy modern darabról van szó, s ezt használat közben érezteti is. Kevés a munkafelület és a pakolási lehetőségek is meglehetősen korlátozottak. A főzőlapot érdemes közelebbről is megtekinteni, komoly darab:

A szagelszívót nem nagyon szeretjük használni, mert igen komolyan felhívja magára a figyelmet hangjával. Az egy dolog, hogy a motor zúg, de valami csörömpöl is benne, brr. Mivel a konyha igazán fontos nekünk, mennie kell.

Maradjunk akkor egyenlőre vizes témánál, fürdőszoba:

A színvilága nem igazán áll közel hozzánk, de funkcióját aránylag jól ellátja. A kád kicsit kicsi, a zuhanyfülke lehetne egy lehellettel nagyobb, vagy jobb elrendezésű (pl. ha a rövidebb oldalon lenne a zuhanyrózsa ill. a csap, már az sokat dobna rajta).

A WC a fürdőszoba mellette van közvetlenül, képet nem készítettem róla, nem nehéz elképzelni egy ajtót plusz egy WC ülőkét :).

Az utolsó vizes helyiség a mosókonyha, ami erre elég alap kellék:

Tervezzük megszüntetését, bár elég jó szolgálatot tesz. Ezzel a helyiséggel egyetlen pici gond van, mégpedig nincs szellőzés benne. Nyugati fekvésű lévén délután szépen megsüti a nap, jó meleg lesz, s ami víz a helyiségben van, az a levegőben köt ki. A bal szélen szemben lévő ajtó a hátsó udvarra nyílik, azt szoktuk kinyitni szellőzéztetéskor.

Az ebédlőnkben a Rockley Road-on még hatlamasnak tűnő ebédlőasztalunkkal (jobbra a mosókonyha nyílik, illetve lentebb a hűtő csillan meg a parkettán, balra fent a bejárat az előszobából, alatta pedig a nappaliba bejárat):

A nappalink is hasonlóan szegényesen berendezett még:

Mindkét helyiséget nagy kedvencünk, a csodálatos parketta uralja. A nappali berendezése kicsit több fejtörést okoz mint gondoltuk, így nem is igazán sietjük el a dolgot.

A hálószobáról volt már kép, így az most kimarad, a többi szobával egyetemben, mivel azok ugyan olyanok, csak a méret illetve a berendezés változik. A második nagyszobánk egyenlőre teljesen üres (a Börni megfigyelő szoba :), a kisszoba pedig dolgozószoba jellegű szerepet tölt be (vagyis egy kicsit lomos :).

A következő helyiség ugyan nem a lakásban van, de mégis fontos:

Tözs törzshelye. Mivel ezen a hétvégén van lomtalanítás, a dobozhelyzet azóta javult kicsit. Ma ki is takarítottam, így immáron be merek menni sötétben is anélkül, hogy megnéznék minden sarkot.

Az elmúlt egy hónapban nem fedeztünk fel komoly gondot a házzal kapcsolatban. Jó állapotban van, de ugye sokmindenben nekünk más az ízlésünk mint az előző lakóknak. Mióta “vidéken” lakunk a hétvégéink meglehetősen dolgosak, mindig van mit tenni.

Mivel már sokan reklamáltatok, kerestem néhány képet a házról is immár :). A belsőről külön bejegyzés lesz, szépen lassan, ahogy kell!

Szóval a házhoz a két velünk közös telken lakó szomszédunk mellett elhajtva lehet bejutni. A garázsunktól kifelé nézve ez látható:

Egyszer már végigsepertem manuálisan az egészet. Élménynek jó, de igazából még egyszer nem vágyom rá. A dolog még uncsibb lett volna, ha egyik szomszédunk nem szórakoztatott volna, s ha már így szóba hoztam őket, illik róluk is pár szót szólani. Ketten vannak. Az utca felőli házban él Mr. Umbers, 82 éves bácsika (ő segített a bejáró tisztításában), a mi közvetlen szomszédunk pedig Mrs. Bayley, aki 90 éves és még aktívan vezeti az autóját! Kedvesek és barátságosak mind a ketten.

A mi házunk van a telek legalján, de az esővízzel nincs gond. A képen is látható vízelvezetőből van fentebb is egy, s elég nagy. A garázsunkba nagy esőzéseknél se jött be víz.

A bejáróról a mi házunk valahogy így fest:

Jobb oldalt az a mi garázsunk, baloldalt pedig Ms. Bayley-é. Egy közelebbi kép a bejáratról:

Ezen jól látszik a gázóránk, a barna doboz az elektromos dolgok, felette egy mozgásérzékelős lámpa. A bejárattól jobbra a nappalink ablaka látszik, ami egy kis kiugró, de ez majd a benti képeken jobban fog látszani. Ez a kis föld darabka a ház alőtt hivatalosan nem a miénk, de azt csinálhatunk vele amit akarunk. (a “földhivatali” papirok szerint nem a miénk, a szomszédok javasolták járjunk utána, mert nem sok értelme van a dolognak)

A ház átellenes sarka:

Noh itt már több izgalom található, amikről lesz majd szó részletesebben. Balra leghátul az az ajtó a garázsba vezet, mellette kis kert, s a sarkon a deck. Jobbra leghátul van a ruhaszárító, attól jobbra egy kis kert (Bourney lakhelye :), a mosókonyha kijárata, vízmelegítő, slag. A jobb sarokban még a BBQ is látszik kicsit :), mögötte a fal, a szomszég garázsának oldala. Jobb oldalt a kert mellett kerítés van végig, ami a szomszéd kocsibejárójával szomszédos. Bourney nagyrészt azon bejáró betona alatt járkál, illetve jobbra szembe a mi szárítónk, Mrs. Bayley garázsának falán található. A mögött is van még hely, oda is tuti bejár Börni (<- már beceneve is van, a teljes neve egyébként Jason Bourne).

Első szombat reggelünkön békésen teregettünk a kert végében. Amikor Teki szólt, hogy ne sikítsak nagyot, de 1 méterre tőlem egy betonhasadékban valami hüllő fejet lát. Nézegettük a fejet, ami háromszög alakú volt és arra jutottunk, jobb lenne bekapcsolni a számítógépet és megkeresni a kigyóeltávoltító ember számát, szükség esetére. (errefelé azért nem árt tartani a kígyóktól ugyebár) 

Aztán a fej megmozdult és csúszott kifelé a hasadékból. Ekkor már láttuk, hogy a fejet követő testhez aprócska lábak is tartoznak. Megnyugodtunk, nem kígyó, hanem egy nagynövésű gyík volt. Neten rákeresve rájüttünk, hogy egy ártalmatlan (Ausztráliában nem él ártalmas gyíkféle) blue tongue skink-kel van dolgunk, ami a kék nyelve után kapta nevét.  El is neveztük Bourney-nek gyorsan.

Első találkozásunkkor igencsak bátorka volt, meg is lepődtünk rajta. Miközben én teregettem ő mellettem napozott a virágágyásban és hagyta magát szépen fotózni. Sajnos azóta se sikerült ilyen közeli kapcsolatot kialakítani vele. Napirendje szerint fél tízkor kel, ugyanis akkor süt az odujába a nap és kb. délig napozással tölti az idejét a virágágyásban. Ha kimegyünk, akkor természetesen elbújik az odujába. Hogy mikor megy el táplálkozni az rejtély számunkra, eddig nem igen láttuk, hogy elhagyta volna a kertet igazából. Néha megkínáljuk egy kis gyümölccsel (pl. barack) amit nem eszik meg sütkérezés közben, de reggelre valahogy mindig eltűnik a finomság. Legközelebb egy pici kutyatápot kap csemegéül, de nem sokat, mert kb. 3-4 naponta eszik amúgy is. Mi örülünk neki, hogy van Bourney, van kit lesni hétvégente, mert ugyebár hétközben mi dolgozunk, amikor ő is “aktív”.

(a hámsérülés azóta eltünt a fejéről, talán csak vedlett)

Eljött a nagy nap. Ágyunk már nem lévén a reggel a matracunkon a padlószőnyegen fogadott, hangulatosan, ahogy illik az utolsó napon. Elszaladtunk valami harapnivalóért munkásoknak, még mielőtt megérkeztek volna.

11 óra felé szépen sorban befutottak a srácok, s azonnal neki is láttunk a pakolásnak. 4 autónyi kapacitás állt rendelkezésre (Tözs, 2 x Holden kombi és egy szép nagy furgon). Kropi pajtás jóvoltából még egy lépcsőmászó taligánk is volt, ami nélkül igazán bajban lettünk volna! A pakolás jó tempóban ment, egy-két sebesülést sajna sikerült beszerezni, de nem volt semmi komolyabb gond. A két kombit mintha nem is lehetett volna telepakolni. Tettük beléjük folyamatosan a dolgokat, de csak nem teltek meg. Majdnem minden be is fér egy körbe. A második fordulóra már nem is kellett megtomni mind a 4 autót.

A Heather Grove-on a kipakolás még gyorsabban ment. Bepakoltunk gyorsan mindent két szobába. A két forduló közt ettünk egy sor szendvicset, s ittunk rengeteg vizet, mert a nap teljes erejéből izzasztott minket. Miközben falatoztunk, nagy meglepetésünkre két srác toppant be az ajtón, hozták biza a komódunkat, s utána szépen sorba a többi hálószobabútor darabot. Az időzítés tökéletes volt. A második körben elhoztuk a maradékot, s mire én átértem, Lacka már a BBQ-t szerelte össze.

Két szoba tele lett dobozokkal, de miután végeztünk a bepakolással összeraktuk gyorsan a hálószobát, így lett egy helyiség, amiben már kicsit otthon érezhettük magunkat. Sajnos segítőink egy részének dolga akadt, így a BBQ-t már csak négyesben tudtuk beüzemelni. Az első “nagy” hússütés saját bbq-val, a saját udvarunkon. Mindenkinek csak ajánlani tudom :). Az első éjszaka még nehezen aludtunk, túl fáradtak is voltunk, s új is volt még a környezet, de másnap már ment a dolog mintha mi sem történt volna.

Az előzményeknél elfelejtettem említeni, hogy természetesen mielőtt nekiálltunk volna a költözésnek, a közüzemet, telefont és internetet már elindítottuk. A közüzem nagyon egyszerű. A postának van egy szolgáltatása, ki kellett tölteni az online űrlapot: megadni a jelenlegi szolgáltatót, melyik szolgáltatót akarjuk az új helyen, mikorra, a többi ment magától. Kijelentenek, bejelentenek. A leveleket is átirányítottuk, ami működik is szépen. Az internetet is rájuk lehetett volna bízni, de azzal kapcsolatban tudtam, hogy nem lesz egyszerű, így azt magam intéztem. Szombatra az internet kivételével minden működött is.

Az internet… ez itt sem egy népszerű/olcsó téma. Én igazából nem nagyon értettem a TV-ben miért panaszkodnak a drága árakra, mert az én előfizetésem kb. az otthoni viszonyoknak megfelelő árral járt. (havi ~70$, ADSL 1.5Mbit, 60G limit) Noh hívtam Optus-t, a szolgáltatónkat, hogy mi biza költöznénk, s vinnénk az internetet magunkkal. Noh a válasz az az volt, hogy amink van nem mozgatható, mert már nincs olyan csomag, de vannak helyette csúcs szuper gyors ADSL2 csomagok. Hát a sebesség nem árt, szal nagyon ellenemre nem lenne, meséljenek hát róla. Noh a részletek ezek voltak: ~100$ havonta, ADSL2 max 10Mbit, 30G limit. Szóhoz sem jutottam. Másfélszer annyiért, ötször olyan gyorsan, fele annyit tölthetek le. (ráadásul az ADSL1-es csomagban az upload-ot nem számolták bele a fogyasztásba, az ADSL2-nél már igen) Megkérdeztem a nénit érzi-e, hogy amit most mondott nekem az a pénztárcám elleni merénylet. Két érvet hozott fel, amiért nekem ez jó: gyorsabb internet és a többi szolgáltató is hasonló csomagokat kínál. A gyorssal szemben én preferálom a többet. A többi szolgáltató is hasnlót kínál viszont egy dolgot tett egyértelművé. Az Optus immáron nem jó ajánlatokkal próbál hódítani, hanem csak jobbakkal mint a Telstra (a helyi Matáv). Már elég nagyok ahhoz, hogy a második szerepét játszhassák. Noh a néninek szontam, hogy akkor itt igazából nincs mit tenni, vagy átviszik a mostani csomagom, vagy felmondom az előfizetésem. Az utóbbit választotta. Ez kedd magasságában volt. Még aznap megrendeltem a telefonvonalat a Telstra-tól (fontos: ha nem Telstra-s internetet szeretnél a vonalon, akkor a legolcsóbb csomag nem jó, de ezt nem reklámozzák), a vonal péteken már élt, s pénteken éjjel lefekvés előtt regisztráltam a TPG-hez internetelőfizetésért, amit szombaton el is fogadtak, így a hétvégén már tudtunk internetezni (igaz még nem ADSL-en, hanem a biztosított ingyenes betárcsázós hozzáféréssel, ami itt nem rossz dolog, mivel a helyi telefonhívásoknak 20 centes fix áruk van). Kb. a következő péntekre indult be az ADSL. Most 60$-t fizetek, ADSL2+, 50G havi limit és a feltöltést nem számolják.

A költözés nevű doboz/bútor mozgatással járó cselekvés nagyjából 5 napig tartott. A következő néhány bejegyzés ezzel, illetve a berendezkedéssel igyekszik foglalkozni.

A cégnél láttam egy cetlit a faliújságon, mely bőszen hirdette, hogyha valakinek dobozra van szüksége keresse Judi-t. Elkaptam gyorsan valakit, aki hozzája vezetett, s pikk-pakk ki is egyeztünk egy időpontban, amikor az ő költözésre használt dobozaiért elmehetünk, melyeket kölcsön ad nekünk. Időközben barátoktól is befutott egy komoly adag, így már az üres dobozok mennyisége is ijesztően jelezte előre mi vár ránk.

Kedden már nekiálltunk dobozolni bőszen, szépen sorban ami a kezünkbe akadt. Nem voltunk túl óvatosak, így ha nagy dobozba kezdtünk el pakolni, akkor azt biza telepakoltuk, s jó nehéz lett. Szerdán így már át is tudtuk vinni a lakásba az első adag dobozt. Megtömtük szegény Tözst, végigszáguldottunk a Nepean Highway-en, s aszem az első napokban még okozott gondot a házhoz betalálás, mivel az úttal párhuzamos sín túloldalán van a házunk, ahova kis utcácskákon keresztül lehet bejutni.

Időközben belefogtunk az ebay segítségével néhány bútordarabunk eladásába. Az eredmény vegyes. A számítógépes asztalokat és a hozzá kapcsolódó fiókot, székeket, pikk-pakk sikerült eladni. Az ágyunkra is akadt szerencsére licitáló (aki péntek estére jelentkezett be, s 1 óra késéssel épp akkor futott be, mikor már ültünk be a kocsiba), de néhány dolog rajtunk ragadt. Egy szekrény járt úgy, hogy a nyertes nem volt hajlandó kifizetni, mert csak miután már megvette nézte meg milyen állapotban van.

Péntek estére át is ért nagyjából minden, ami a mi autónkba befért, jöhetett hát a nagy nap.