repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for February, 2008

Az új konyhánk III.

Feb 18th, 2008 by teki | 10

Először egy kis emlékeztető:

ok-01 ok-02

Sajnos sem munkafelület, sem pakolási kapacitásból nem volt túl nagy bőség.

S átalakítás után:

- először a szürke doboz. A régi konyhában a sarokban elég sok ketyere fel volt halmozva, kábelek is tartoznak hozzájuk (kv főző, tejhabosító, stb.), azt szerettük volna elrejteni.

k-01 k-02

- fiókokból jó sok lett, szeretjük is nagyon őket, mert teljes hosszban kijönnek, jó mélyek, meg lehet őket pakolni nagyon szépen. Kaptak egy kis extrát is, így az utolsó centimétereken már kis ketyere húzza be szép finoman őket.

k-07 k-08

k-09 k-10

- a fiókmániát kiterjesztettük a mosogatógépre is. Amellett, hogy nagyon kényelmes bele pakolni, meglepően csendes is (Fisher & Paykel).

k-11

- mivel aránylag kicsi a konyha, így a pakolást kis alapterületre kellett korlátozni, így a sarokba pantry (kamraszerűség) épült.

k-03 k-04

- mivel fiókunk akadt bőven, ezért a fűszerek sajátot kaptak.

k-05 

- a sütő és az elszívó nem igazán tartogat meglepetéseket, ügyesek és okosak, a főzőlap viszont el van forgatva 45 fokkal, és van benne egy wok-os égő.

k-06

S mivel a konyha téma már talán uncsi :), egy kis extra. Említettem, hogy megrendeltük az étkezőt is, ide is ért:

k-12 k-13

Az új konyhánk II.

Feb 15th, 2008 by teki | 6

Mikor december elején megtudtuk, hogy január 24.-én szállítják ki a konyhát kicsit elszontyolodtunk, mert az mégsem karácsony. Azonban visszaérvén magyarországi pihenőnkről, számoltunk egy kicsit, s hamar rájöttünk, hogy az igazábó nincs is olyan nagyon messze.

Karácsony után komoly leárazások szoktak lenni itt, így ha nem is a repülőről leszaállva, de amint lehetett megvásároltuk a műszaki cikkeket a konyhába, vagyis megrendeltük azokat, 2-3 hetes szállítási határidővel (újfent jól jött a csúszás). Már mindent kinéztünk előre, megvoltak a méretek is, szóval sok variálás nem volt. Előző este kinéztem az interneten mennyibe kerülnek ezek a dolgok, felírtam papírra, s a boltban mutattuk. Sikerült is ezzel a módszerrel komoly árengedményt kérni néhány dologra. (noh azért becsúszott egy ebédlőasztal is székekkel, szal agyon nem spóroltuk magunkat, de szép lassan haladunk a bútorokkal :)

Hétvégente a csempeboltokat jártuk, keresve a tökéletest (amit a legközelebbiben, a legelső próbálkozásra megleltünk, de persze akkor még nem tudtuk :). Ez sem ment sajna teljesen zökkenőmentesen, a közeli ünnepek miatt több hely még zárva volt. Berendeltük végülis a közeli boltban, ahol mikor sorra került a dolog, épp le volt 20%-al árazva, örültünk is nagyon.

január 18

Mivel kicsit aggódtunk már, hogy megérkeznek-e időre a műszaki dolgok rácsörögtem a Harvey Norman-ra. Mint kiderült pár napja már ott volt minden, csak valamiért elfelejtettek minket értesíteni. Gyorsan leszerveztük a szállítást 24.-ére, hogy a bútorokkal együtt érkezzenek.

január 19

Eljött az első munkás nap. – Itt most gyorsan köszönetet mondunk Lackának (a mester) és Barusnak a nagyon sok segítségért! Nélkülük ez a konyha sokkal nehézkesebben (és drágábban) jött volna létre. – A konyha kiszedése túl sok gondot nem, annál inkább több szemetet hozott. Felhalmoztuk szépen a garázsban, jórészét megtöltötte. Jó móka volt a rombolás, s utána a víz-gázszerelést is megejtettük (én csak mint segéd természetesen, de olyan szupi szerszámokat próbálhattam ki, hogy csak kopogott az állam, a csővágó szuperminiketyere a kedvencem azóta is :).

P1030639

január 24

Kriszti otthon maradt, s beengedte a konyhánkat hozó emberkéket. Pikk pakk bepakoltak, tele is lett az étkező. A villanyszerelő is beugrott, hogy a kábelezést megejtse. Néhány konnektor és a sütőnk új helyre költözött, így volt egy kis munkája. A műszaki dolgok is megjöttek, készen álltunk a nagy napra!

január 25

Otthon maradtam a beszerelésre, de reggel 9 körül hívott a project felelős Rod, hogy sajnos a szakink nagyapja elhunyt, nem tudott senkit felhajtani, így csúszunk újra. Hétfőre tettük át, ami szerencsére nemzeti ünnep, így nem kell szabit kivenni rá (persze a szakinak ez pech, de mindenki nem járhat jól).

január 28

Reggel 8 előtt 15 perccel már jött is Paul, s nekiállt a konyhaépítésnek. Szimpi, csendes dolgos srác volt, nem beszéddel töltötte el a napot, hanem megállás nélkül épített, így is eltartott neki délután 3-ig mire készt jelentett. Közben megjött a villanyszerelő is feltenni a konnektorokat s bekötni a tűzhelyet. (Krisztám időközben kerítést festett, én pedig takarítgattam az elfolyót, amibe ügyesen bele is léptem, de szerencsére nem lett semmi gond belőle, csak röhögtem magamon egyet, a villanyszerelőnek meg elállt a lélegzete egy pillanatra :). Egy apró baki volt csupán, a pantry ajtajának fele nem jött meg. Nem is értettük miért van az két darabból, de az ok egyszerű: dizájn!

Mivel aránylag korán végeztek a szerelők megcsörgettem Lackát raér-e, s már jött is! (Isten áldja a jó lelkét!) A vízvezetékszerelés nagyrészét megcsináltuk, betettük az összes műszaki dolgot, a konyha hirtelen kezdett ahhoz hasonlítani, amilyennek elképzeltük.

február 2

A falon kellett egy kicsit még ügyködni, a csempézés előtt betömni a réseket (voltak igazán nagy lyukak a gipszkarton falon), s szépen festéskészre csiszolni. Ezeket a dolgokat hétközben esténként megejtettük. Másodikán jött a csempézés nagy napja. Ettől nagyon tartottunk, mivel még sosem csináltunk, de mesterem most sem hagyott cserben. Bevásároltunk a Bunnings-ban (olyami mint otthon az Obi, elég komoly, egy házat simán fel lehet húzni csak a Bunnigsba járkálva :). A csempe alá egy cementlapot tettünk a gipszkartonra, mert az nem ázik át, s sima így könnyű rá csempézni. Sokkal simábban mentek a dolguk mint képzeltük. Az egyetlen gondot a csempe darabolása okozta. 30×30 centisek voltak a lapok, amit gyorsan fel lehet pakolni, de a kis négyzetek a mintában üvegből vannak. Féltünk, hogy törni fog vágás közben, mivel nem volt célszerszámunk, de sikerült aránylag jól megvágni őket végülis. Délutánra meg is lettünk.

Ezután még egy réteg festéket is felvittünk, mert bár tudtuk, hogy a fuga még piszkolni fogja a falat, de haladni akartunk.

február 3

A fugázás napja. Noh ez már csak azért volt izgalmas, mert mesterünk távollétében, önállóan kellett megoldani a feladatot :). Izgultunk, de sikerült, valóban nem volt túl nehéz. Utána újra festettünk, és még a közelben rendezett bbq-ra is sikerült eljutnunk (sajna már elég későn, így keveset tudtunk beszélgetni).

február 10

Már csak a szagelszívó hiányzott. Ez sem volt túl nehéz dolog, csak kellett egy nagy lyukat ütni a falon (kellett a nagy kalapács :), s szépen kivezetni a csövet. Hamár a szerszámok kéznél voltak gyorsan szét is vertük apróra a régi konyhánk berendezését, és elszállítottuk Lackáékhoz, akiktől a szemetesek vitték el.

közjáték

A régi konyha tartozékaitól nem is volt annyira egyszerű megszabadulni. Feltettem őket egy weblapra, hogy ingyen el lehet vinni. Jelentkeztek vagy 20-an, 1 ember jött el megnézni, de senki nem vitt el semmit. Gondoltam bizti a motiváció hiányzik, így feltettem árverésre mindent 1 dollárért, és bár bagóért, de gyorsan elvittek mindent, s nagyon hálásak voltak.

végjáték

Itt igazából véget is ér a történet, a konyha készen lett! Kriszti neki is állt azonnal takarítani s belakni. Nagyon szupi lett, tetszik nekünk s szeretjük!

 

ujk1 ujk2ujk3 border="0"/>ujk4ujk5

 

További képek a galériában. (még nincsenek feliratozva)

 

Egy kis érdekesség a türelmes olvasónak:

P1030629

Ez itt biza a falunk. Jobb alul s bal felül a fehér dolgok a gipszkarton, ami a ház belső falát alkotják. A bal oldalon látható fa és a keresztbemenő fém a ház váza. Az alufólia szerű dolog a hőszigetelés (igen, ennyi a hőszigetelés errefelé), s utána jön a tégla, ami a szimpla egyszerű ~10 centi vastag külső falunkat alkotja.

Az új konyhánk I.

Feb 13th, 2008 by teki | 3

Már mikor vettük a házat tudtuk, hogy a konyha használható ugyan, de nem az igazi. Amint Kriszti belakta, s nekiállt főzögetni, azonnal kiderült, hogy a helyzet roszabb mint gondoltuk. Bár a bútor és a berendezések elfogadható állapotban voltak, az elrendezés olyan szerencsétlen volt, hogy bárhogy pakolta Kriszti, nem lehetett praktikusan tárolni a kellékeket, márpedig a főzés élményén jelentősen ront, ha nem esik kézre semmi. Ezen felül még a hatalmas mosogatónak köszönhetően a munkafelület sem volt túl nagy.

konyha4

2007 november – december

Első körben szétnéztünk a piacon ki – mennyiért – milyen minőségű konyhát kínál. Elég sok helyet megnéztünk (voltunk az IKEAban is természetesen), s eközben lestük figyelmesen az ötleteket. Aránylag hamar összeállt a fejünkben mik is kellenének, s a kis helynek köszönhetően az elrendezés is adta magát. Van miből választani konyha témában, csak a minőségre kell odafigyelni. Azon nem szerettünk volna spórolni, mivel 5-10 évig szeretnénk legalább használni. Sok sok tétovázás után az egyik helyi lakberendezési áruház konyha részlege mellett tettük le a voksot . Az okok: karácsony előtti akció, jónak tűnő minőség, gyors szállítás.

Amint eldöntöttük a dolgot, pikk-pakk leszerveztek nekünk egy dizájnert, aki majd segít nekünk kitalálni mit is akarunk. A dizájner egy fiatal srác volt, érdekes jelenség. Kiritttyentette magát ahogy kell, nagyon modern (értsd: égnek álló :) frizura, kicsit a parfümtől meg is szédültünk, node meglássuk mit tud. Bevezetésnek elég sokat beszélt, meggyőzött róla, hogy ő ehhez nagyon ért és olyan konyhát tervez nekünk, ami minden szempontból tökéletes leszen. Ezek után nagynehezen sikerült kicsit megszakítani, és gyorsan elmondani mit szeretnénk. Sikeres volt a dolog, s úgy néz ki be is jött neki, mert azután visszamondta szépen a dolgot, hogy milyen nagyszerű lesz. Egyetlen módosítást javasolt, mégpedig, hogy a kis szigetünk alatt már ne legyen szekrény, mert az túlságosan zárttá tenné a konyhát. Mivel nagyon tetszett az ötlet, el is fogadtuk, s ő meg is rajzolta a terveket pikk-pakk. Ezek után az általa hozott mintákból kiválasztottuk az anyagokat. A munkalapot nem tudtuk eldönteni, hogy kő legyen-e vagy laminált, így mindkettőt felírta, hogy majd választunk. Azonnal össze is dobott nekünk egy árajánlatot, amit el is fogadtunk, s így az előleget már kérték is.

A dizájnerünk által készített rajz még nem műszaki rajz pontosságú volt, az csak az álmainkat rögzítette. A megvalósítás felé a következő lépcső Rodney volt, a szakifőnökünk. Ő a rajz alapján felmérte a helyiséget, bejelölte a konnektorokat, megnézte merre mennek a csövek-kábelek, mit hova kell kötni. Amint végzett azonnal adott is árajánlatot a munkaköltségekről. Minden opcionális: régi konyha bontása-elszállítása, konyhabeszerelés, villany-gáz-víz szerelés, … bármit tudott intézni. Noh itt már viszont néztük serényen min is lehetne spórolni, mert a munkának nagyon megkérik itt az árát. A kiszerelést meg tudjuk oldani, csak elszállítjuk valahol, van egy pompás vízvezetékszerelő barátunk, szal marad a villany és a beszerelés. IKEA-s bútorösszerakó korunkból tudjuk, hogy bár össze lehet rakni önerőből ügyesen a dolgokat, de azért az mindig jóval időigényesebb mint amilyennek látszik, szal azt is csinálja inkább más. Rod egyébként nagyon szimpi figura volt, még azon se nagyon csodálkozott, hogy nem tudtam beengedni a bejárati ajtón, mert épp akkor mondta fel benne a szolgálatot egy csavar, s akadt be az egész. Kifelé menet még segített is rendberakni. Felmerült újra a munkafelület kérdés, mert mint kiderült kedves tervezőnk az írta be, hogy azt mi szolgáltatjuk. Ráztuk is ám buksinkat, hogy nem-nem, lamináltat kérünk és csinálják csak!

Már csak egy lépés volt hátra, jóváhagyni a terveket. Azok el is készültek szépen lassan, módosítottunk rajta pár dolgot (lemondtuk a szekrényeket az egyik falról, pár szekrényből fiók lett), s el is fogadtuk. A tervek mentek is a gyártóhoz, s újabb kb. 1 hét múlva hívtak is a szállítási és a beszerelési dátumokkal. Az eredeti akció szerint karácsony előtt már meg kellett volna lennie a konyhánknak, de mi ugye decemberben utaztunk haza, így nem volt gond, hogy csúszott az egész januárra. A lényeg: gyártják a konyhánkat!

terv1 terv2