repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for September, 2008

itt a tavasz!

Sep 19th, 2008 by krisz | 3

A tavasz megérkezésére egy biztos jelünk van, mégpedig az, hogy Bourney, a kéknyelvű gyíkunk visszatért hozzánk:

bourney05

Már február vége óta nem láttuk, így igencsak nagy meglepetés, hogy ma délelőtt a kertben sütkérezett ismét. Nem tudjuk, hogy ilyen hosszú téli álmot aludt volna, vagy csak egyszerűen elköltözött egy időre. :)

Járom az utamat

Sep 10th, 2008 by krisz | 5

Ha már úgyis megtörtük a gold coast-i beszámolót az előző hírrel, akkor veszem a bátorságot és tovább írogatok erről-arról. (utibeszámolókból úgyis híresen gyorsak vagyunk…)
Többen kérdezték már milyen az új munkahelyem, az NDY, a Disney. Közel két hónapja kezdtem, így már kialakult bennem egy kép a cég életéről. Az már az első perctől kezdve látszott, hogy itt valami másba csöppentem végre. Egy jobban szervezett cégbe, ahol azért gondoskodnak a dolgozókról. Hogy ezalatt mit értek? Például rendszeresen részt kellett vennem munkafolyamat meetingeken, ahol ha valaki jelezte hogy túlterhelt, akkor azonnal kitaláltak valamit a megsegítésére. Mondjuk én egyszer se jelentkeztem, mert be kell vallanom, míg az előző cégnél a lelkemet is kihajtottam, és kihajtották belőlem, addig itt elégé langyos vízben totyogok, néha van meló, de megtanultam unatkozni is szépen. A cég is sokat nyújt a dolgozóknak: jártam tréningeken (volt köztük hasznos fajta is), kaptam reggelit minden nap, kaptam gyümölcsöt is, odafigyeltek rám, jártam építkezéseken, hogy lássam élőben a berendezéseket amiket rajzoltam az elmúlt hónapokban, havonta pedig még egy 20 perces hátmasszázzsal is megjutalmaztak. A sok nagyon jó dolog mellett voltak apró bosszúságok is persze, mint az hogy IT-sokkal nem sikerült zöldágra vergődnöm, holott folyamatosan gondok voltak a gépemmel, vagy az, hogy a cég méretéből (160 fő) adódóan nem sikerült munkahelyi barátokat szereznem, pedig próbálkoztam két-háromszor azért, szóval tettem erőfeszítéseket és mégis csak most, a 8. hétnél van 1 olyan ember akivel beszélgetni is szoktam a munkán kívüli dolgokról is.

Összességében tetszik a hely, végre nem buta rajzoló vagyok, hanem az a rajzoló, akinek elmagyarázzák miért csinálja úgy ahogy a mérnök, és aki nyomon tudja követni a projecteket, és nemcsak papíron, és akit hagynak tervezgetni is, akinek kikérik a véleményét. Végre emberként bánnak velem, amit nagyon hiányoltam az előző helyemről.

Mégis, valami nem stimmelt, valami nem volt jó, valami mást akartam, így múlt héten felmondtam. Igen, minden jó volt és én mégis azt választottam, hogy búcsúzom a cégtől.
Hogy mihez kedzek ezután? Tervek vannak, nem is kisszabásúak, eldöntöttem, hogy minden energiámmal azon leszek, hogy bekerüljek terméktervező körökbe. (product design vagy industrial design) Mert ez
lennék én végzettség szerint is, és vágyam szerint is. Az épületgépészet másfél év alatt sem keltette fel az érdeklődésemet, nem láttam értelmét tovább maradni benne. Ráadásul elég virágzó üzlet, azt gondolom, hogy ha elbuknék mint tervező, ide még mindig visszatérhetek, lesz helyem. Az idő is jónak látszik most arra, hogy önmegvalósítsak, mert nincs még családunk, akit el kellene tartani, akiért felelősséggel tartoznánk. Csak magunkért vagyunk felelősek, és ahogy osztottunk, szoroztunk az jött ki, hogy mi megleszünk szépen, addig, amíg nem találok másik állást.
Felmondás után azonnal cselekedtem is. Beiratkoztam egy tanfolyamra, ami nagy segítségemre lehet a szakmában. Végiglátogattam a helyi egyetemeket is, hogy milyen lehetőségek vannak számomra, mert ugye nagy hátrányom, hogy egyrészt már 4 éve végeztem, másrészt magyarul, így szakmai dolgokkal és szavakkal nem vagyok tisztában. Ezen kívánok javítani azzal, hogy eljárok az egyetemi könyvtárakba és átnézem a tananyagot önszorgalomból. Emellet sikerült megismerkednem két senior tervezővel is, akiktől igen sok tanácsot és útmutatást kaptam.
Néha megingok, hogy jó döntést hoztam-e. De ez most az “egyszer az életben” döntés volt, megpróbálom, beleteszek 120%-ot, és meglátjuk mi lesz. Ha nem jönne össze majd megyek másfelé, akkor sincs vége a
világnak. De ha most nem lépek, akkor talán örökre bánnám, hogy meg se próbáltam.
És hogy miért nem munka mellett csinálom ezt az egészet? Az ok egyszerű: az a tanfolyam amit kinéztem nappali, és nem olyan, hogy majd akkor leülök megtanulni esténként, és mert minden sejtemmel azon akarok lenni, hogy megtaláljam az utamat.

Breaking News

Sep 4th, 2008 by krisz | 9

Ma sikeres ausztrál állampolgársági tesztet tettünk!

Előkészületként elolvastuk a nem túl vaskos, de tömény felkészítő könyvet, meg csináltunk pár online tesztet is. A tesztre 45 perc áll rendelkezésre, és 20 feleletválasztós kérdésre kell jó válaszokat adni. Három kérdés a jogokat és a kötelességeket kérdezi ki, ezekre mindre helyes választ kell adni, a többi 17 kérdés általános és azok 60%-ára kell jót klikkelni.

Nekünk kb 5 perc volt a teszt amúgy, mert volt pár igen könnyű kérdés, és kb 2-3 volt olyan amin kicsit is gondolkozni kellett. Néhány példa: mik Ausztrália szinei (arany és zöld), mikor kezdődött meg hivatalosan Ausztrália betelepítése (1788), melyik városban található a Harbour bridge és az Operaház (Sydney), mi a helyi kormányzási/zati egység (Council, shire)…

Ezzel a teszttel még nem váltunk állampolgárokkal, arra külön kell jelentkezni, de azt is megcsináltuk a sikeres tesztek után. Úgyhogy most várnunk kell pár hetet mire kijelölik a ceremónia idejét, amin állampolgárokká avatnak minket.

A végrehajtás a hivatalhoz megfelelő szigorúsággal zajlott, sok papírmunka, a teszt közben nincs könyvbe nézés, mobiltelefon kikapcsolás, az illúzió a teszt utáni sorbanállás közben oszlott szét, mikoris az egyik hölgy sikertelen eredményeinek nyomtatása után kapott egy újabb sorszámot, elmondták neki, hogy a kötelező kérdéseket tanulja meg, s fél órával később már mosolyogva töltötte a jelentkezési lapokat. Igazából nem meglepő a dolog, hisz a tesztek lényege, hogy tanulunk/vizsgázunk, amíg nem sikerül.