repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for January, 2009

Egy kis esti romantika

Jan 30th, 2009 by krisz | 5

Még tart a hőség. Ezért tegnap este úgy döntöttünk, hogy a szabad ég alatt alszunk. A házban ugyanis 3-4 fokkal volt melegebb mint kint, ahol "csak" 27 fok volt a minimum és állt a levegő. Szerencsére hónapokkal ezelőtt begyűjtöttünk egy jó kis szófa ágyat az egyik lomtalanításon, amit a kertbe szántunk pihenő ágynak, és amire később vettünk új szivacsokat és varrtam rá új huzatot is. Eddig nem került ki az udvarra, mert nem volt meg a helye és a takarófóliája se, de most eljött az ideje a felavatásnak.

kanape

Az alvás végülis egész kényelmes volt a szabad ég alatt, csak egyszer keltem fel arra, hogy egy posszum ugrál a szomszéd tetőjén, míg végül reggel a vonatjáratok beindulásával keltünk mi is. Ahogy elnézem az időt (45.6 fok) ma is kint fogunk aludni, hacsak nem hűl le estére.

Ma viszont megrendeltük a légkondit a házba, amit szerdán jönnek és be is raknak. Igaz, addigra már nem lesz 40 fok, csak 30-35, de akkor is hasznát fogjuk még venni a dolognak. Úgyhogy strigulázzuk a napokat addig. :)

A posszumokról sajnos nemcsak az esti műsor jut eszembe, hanem az is, hogy szegények nem bírják a hőséget. Egyik barátunk írta, hogy feléjük a parkban hullanak az állatok. Nem jutnak vízhez és így hőgutát kapnak. Szegény állatokra eddig nem is gondoltam, bár az feltünt hogy a nagy reggeli madárcsicsergés két napja már nincsen. Próbálok segíteni ahogy tudok, a hirtelen túlérett paradicsomokat például kint hagyom nekik és vízhez is juthatnak nálunk.

Hőség

Jan 29th, 2009 by krisz | 1

Beköszöntött a nyár, nem is akaráhogyan. A héten nem jósolnak/jósoltak 30 fok alatti hőmérsékletet. Sőt, 4 egymást követő napra 40 fok alattit sem! Ez eddig be is jött sajnos a meterológusoknak, már a második 43-45 fokos napot éljük.

A tegnapi hőmérsékletváltozás, árnyékban mérve, 24 óra alatt. Azt hiszem nem kell magyarázni, hogy a 29.7 fok az éjaszakai minimum volt:

homero

Légkondink nincsen, úgyhogy igencsak nehézkes a megmaradás a házban, még teljesen besötétítve és bezárkózva is. Igaz, kb 10 fokkal van bent hűvösebb mint kint, de sajnos ez édes kevés amikor kint 45 fok van. Tegnap még csak szimplán rohadt meleg volt, ma pedig mindezt széllel is variálja a természetanya. Meleg széllel, mit meleg, forróval inkább. Egy hajszárító a szélhez mérten egészen hűvös…

A hőség sajnos nemcsak minket visel meg, hanem a kertet is. Haldoklik az egész. Szomorú is vagyok miatta, de sokat nem tudok tenni. Valószínűleg a 4. nap végére már minden ki fog pusztulni. Locsolunk, amivel csak lehet, minden vizet felfogunk és kiöntünk a kertre, mert ugye a vízkorlátozás miatt hetente csak kétszer lehet locsolni csapból. A csapból, amiből most forró víz folyik amúgy. Ezt a forróvizet fogom fel a lakás minden pontján és megy a kertre az egész, de kevés lesz ez is. :(

Tegnap, az első 40 fok feletti napon a yucca így nézett ki, szabályosan megégtek a levelei a naptól. Ma napernyő alatt pihen, hátha túléli a hetet:

yucca

Mi pedig várjuk a lehülést vasárnapra, akkor már csak 32 fokot jósolnak…

Rája kaland

Jan 19th, 2009 by krisz | 3

Hétvégén kicsit autókáztunk a közelben, mivel megfelelő tengerpartot kerestünk egy jó kis szörfözésre (akarom mondani boogie board-ozásra). Mivel ugye Melbourne egy nagy öbölben fekszik, ezért partjai nem a nagy hullámokról híresek, így az öblön kívülre kell menni egy kis kalandért. Mi most dél felé mentünk, felfedezni a Mornington félsziget keleti és déli partjait. Sajnos megfelelő, szörfözésre alkalmas helyet nem leltünk itt, de az egyik öbölben két hatalmas rája cirkált a vízben. Az egyikről videó készült, ő volt a kisebb, a másikról, aminek a fesztávja nagyobb volt mint az én fesztávom, egy távolabbi képet sikerült lőnöm.

Keresd a ráját a képen:

raja

Igen, az a hatalmas sötét folt amit a szörfös is figyel a hajó orránal az a rája!

 

Később megálltunk mi is megmártózni a vízben, egy másik parton persze, de ott is felbukkant egy kisebb rája a combközépig érő vízben. Steve Irwin halála óta azért nem szívesen úszkálok együtt velük, úgyhogy hamar végetért a mártózás.

Ez volt az első vadon élő rája amit láttunk itt.

Egy kerítés meséje

Jan 16th, 2009 by krisz | 5

Történetünk még tavaly áprilisban kezdődött, amikor is hőseink, azaz mi, elhatározták, hogy ki kellene cserélni a kocsibeállónál és a hátsó kertben lévő kerítéseket, mert szegények már a harmincadik évük felé közelítettek és ez bizony már nagy kor egy kerítésnél. Hőseinknek először is jó alaposan körbe kellett járniuk a témát, mivel nem tudtak semmit se az ausztrál kerítésépítés szabályozásáról illetve annak tulajdonlásáról. Hamar kiderült, hogy itt bizony a kerítés senki tulajdona, annak kicserélése a szomszédok megegyezésén vagy meg nem egyezésén múlik csak. Ez nem jó hír, mert az említett kerítések kicseréléséhez 6 szomszéd beleegyezését kellett kérniük.

A kocsibeallónál lévő kerítéssel indult a történet mozgalmasabb része, ehhez csak 4 szomszéd hozzájárulása kellett. Ennek megszerzése nem tartott sok ideig igazából, mert a kerítés igencsak ingatag lábakon állt, vagy inkább már düledezett. Nah de jó munkást találni, aki a kerítést meg is csinálja, annál nehezebb volt. Bár tele vannak az újságok számtalan kerítéskészítő hírdetéssel, próbálja csak meg a szerencsétlen flótás hivogatni őket és kicsalni egy árajánlat-felmérésre. Próbálhatja, mert nagy részben két kimenetele volt egy ilyen telefonálásnak: 1, Majd visszahívnak egyeztetni, és természetesen ekkor hallunk utoljára az említett cégről, vagy 2, Holnap jönnek és felmérnek és adnak ajánlatot, és persze szerencsétlen flótásunk még csak a kertbe se mer kilépni kiteregetni a friss mosást, nehogy lekésse a soha meg nem érkező jómunkásembert. Ez elég elkeserítő tud lenni, mikor az ember már az újságból a 8. céget hívja fel és reménykedik, hogy hátha ma valaki megszánja, és hajlandó neki dolgozni jó pénzért. Láss csodát, végül egy hónapon belül sikerült két cégtől is bekérni árajánlatot, amivel a szomszédokat már lehetett bombázni. A kocsibeállónál lévő kerítés építése innentől sínen volt, leszámítva, hogy négy szomszéd aláírását megszerezni eltartott két hétig és a kerítéses cég is csak 6 hét múlvára tudott jönni, amikor is hőseink a jól megérdemelt nyaralásukon voltak. Ez nem is lett volna gond, csak természetesen a 4 szomszéd közül senki se figyelt a jómunkásemberekre, akik azért nem végeztek tökéletes munkát, de ne reklamáljunk, a kerítés még áll, félév után is. (és a kedves szomszédok se reklamáljanak, ha nem vették a fáradtságot odafigyelni, hogy mi történik)

Az izgalmak és a vicces részek csak ezután jöttek, amikor is a hátsó kertnél lévő kerítést is le szerették volna cserélni hőseink. Ehhez 3 szomszéduk beleegyezését kellett kérniük, amiből kettőt sikeresen meggyőztek még áprilisban. A harmadik viszont kijelentette, hogy neki sajnos most nincs rá pénze, mert hát ő szegény anya, aki egyedül neveli a gyereket meg bla-bla. Jólvan, van ilyen, megértjük, de mi legyen a kerítéssel akkor? Térjünk vissza rá fél év múlva, addigra összeszedi az árát a szegény anya a medencés házból, aki a kerítés történet közepén azért vett egy kocsit a fiának. Szépen eltelt a félév, türelemmel kivárták hőseink a kínálkozó alkalmat amikor is újra felhozhatták a kerítés témáját a szegény anyának. Nem kellett sokat várniuk, mivel a szegény anyának van történetesen egy igencsak sok felfedező kedvvel megáldott ölebe, aki rájött, hogy hőseinknél bizony lenne mit felfedeznie és ezért rendszeresen átjárt a kerítés alatt. Természetesen visszafelé ezt a trükköt a kutya nem tudta, így egy alkalommal amikor hőseink átadták a kutyát a szegény anyának megemlítették a kerítés témát. A szegény anya nem tudott mit tenni, mikor már heti kétszeri rendszerességgel vitték haza a kutyáját hőseink, belement abba, hogy cseréljék a kerítést.

Itt szépen véget is érhetne a történet, de nem fog. Ugyanis megint jómunkásembert kellett találniuk hőseinknek, mivel az áprilisi ajánlatok már lejártak. Újabb hivogatások indultak, és sajnos a visszajelzési tapasztalataik most sem tértek el a korábban tapasztaltaktól. De nagyjából 6 hét alatt azért sikerült ismét két céget is kicsalniuk, akik ajánlatot is adtak nekik. Ezzel szépen át is kopogtattak a szegény anyához, aki ekkor közölte, hogy azért ez kicsit húzós árak, ő is ismer valakit, azt is megkérdezné. Hőseinknek ekkor azért kicsit bepirosodott a fejük, mert ugye 6 hétig küzdöttek azzal, hogy találjanak megfelelő céget a munkára, mire a szegény anya csak úgy közli velük, hogy ő ismer is valakit. De úgy voltak vele, hogy egye fene a dolgot, csak valaki csinálja már meg a kerítést.

Az uj kerites! 
Az uj kerites!

Közben teltek múltak a hetek, míg egy szép reggelen arra keltek hőseink, hogy valaki motorosfűrésszel játszik a szomszédban. A dolog nem volt nekik gyanús, mivel előtte már voltak építési zajok a szomszédságban. Azonban a hang forrását hamar felfedezték, mégpedig a szegény anya kertjéből. Alanyunk ugyanis úgy gondolta, hogy költségcsökkentés címmel nekiáll kigyomlálni a kerítésre függeszkedő közel két méteres sövényt. Ezt ugye elég gyorsan elintézte a motoros fűrésszel a szegény anya, nem ügyelve arra sem, hogy az ócska, de álló kerítés tetejét szépen levágta. Hőseink szeme igencsak forgott az eredmény láttán, főleg ismerve a kerítésépítő cégek gyorsaságát.  Kicsit siratták a régi kerítést, ami nemcsak hogy ócska volt mostmár, hanem mellig érő, de mit volt mit tenniük a tettek mezejére léptek és tovább keresték a megfelelő céget aki minél hamarabb új kerítést tud nekik csinálni. Teltek
a napok, hőseink egyszer csak feladni látták a dolgot, amikor is bánatukat, hogy nem találnak céget a munkára, megosztották a szegény aszonnyal.  A szegény aszonynak itt ötlött eszébe, hogy bizony neki még mindig megvan az ismerőse, akit korábban is javasolt, majd két héttel később már nehéz esetnek minősített. Hőseink kétkedve, de belementek abba, hogy mégis ezzel a céggel csináltassák a szóban forgó kerítést, csak valaki csinálja már meg.

Egy szép nyári napon, azaz kereken két napja, hőseink arra ébredtek, hogy bontják a kerítést. Hinni se mertek a szemüknek, még akkor sem amikor 32 órával később egy tökéletes kerítéssel néztek szembe, olyannal, amiről tavaly április óta álmodoztak.

Itt a történet vége, szép álmokat.

Csip-csup dolgok a ház körül

Jan 10th, 2009 by krisz | 1

Történt pár apró dolog, átalakítás, karbantartás a ház körül, amik megérdemelnek egy posztot.

Először is itt a kert, amiről utoljára október végén írtam, hogy végre elkészült. Azóta többnyire mindenki szépen növögetett és már "arattunk" is.

kertpano

A paradicsomunk már akkora, hogy lassan engem is túlnő, úgyhogy alaposan meg kellett metszenem. Viszont nagyon finom termést hoz, már legalább egy tucat szemet leettünk róla, és a nagyobb termések is kezdenek beérni. Erre a gyöngyszemre meg különösképpen büszke vagyok, a tökéletes fürt:

pari

Az első eperszemek is most kezdtek el beérni. Itt az egyik legnagyobb példány, amit sajnos azonban pár nappal később valaki orvul lelegelt előlünk:

eperke

A fűszernövényeink is szépen bokrosodnak, a kicsit hűvösebb, de esős idő jót tett nekik. Szépen aratunk is belőlük, ami nem fogy el, az egyenesen megy a fagyasztóba, eltéve későbbre. Amire igazán büszke vagyok, hogy végül a padlizsánpalánták is erőre kaptak, és nekiálltak virágot hozni. Remélem termés is várható hamarosan:

aratas  eggplant

A kert mellett a nyári karbantartást is elvégeztük a házon kívül. A kerti bútorok megkapták a nekik járó lemosást, majd olajozást, ugyanígy a deck is megkapta a maga kezelését erre az évre (szintén lemosás és olajozás). Szemmel látható a különbség:

deck01  deck02

A házon belül is szorgoskodtunk egy kicsit, mert már elég régóta gondot okozott a ruháink tárolása. Ugyanis bár minden szobában beépített szekrényünk van, azok kialakítása mégse volt megfelelő a mi igényeinknek, mivel csak egy polcot és egy hosszú akasztós részt tartalmaz mindegyik. Így keresgettük egy ideig a megoldásokat, hogy hogyan tudnák mi magunk praktikusan átalakítani a szekrényeket, míg végül ráakadtunk a "best of" megoldásra:

gardrob-elotte  gardrob-utana

Szóval nem unatkozunk, egy ház mindig mozgásban tartja az embert. :)