repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for April, 2009

Hálószobafestés

Apr 27th, 2009 by krisz | 21

Az egész házban egy nagyon szép, halvány sárga szín, magnólia szín uralkodik a falakon. Így “örököltük” vételkor, de nekünk is tetszik a színválasztás, jobb, mintha minden fal fehér lenne. Ráadásul teljesen új volt a festés amikor beköltöztünk, így nem is állt szándékunkban hozzányúlni.
Azonban ahogy telt-múlt az idő valahogy csak új színek után vágyakoztunk és úgy döntöttünk, hogy a hálószobánkat kicsit kuckósabbra, kicsit romantikusabbra, kicsit személyesebbre szabjuk át. A színválasztás nem volt egyszerű, mert a bútoraink vöröses árnyalatúak és a festményünk is, viszont az egyik falat is valami vörösesre akartuk festeni, de persze azt se akartuk hogy üsse egymást a két szín. Nagyjából 4 színminta felkenése után azonban megtaláltuk azt a kombinációt ami nekünk leginkább tetszett: világos egérszürke és mély rozsdavörös.

Emlékeztetőül, hogy hogyan nézett ki a hálószoba amikor beköltöztünk.

Első lépésként leragasztottunk a szegélyeket és a kereteket, majd középre húztunk minden bútort és letakartuk őket fóliával. Először a szürke színt festettük fel, két rétegben, ami eleinte nagyon lilásnak hatott, de amint kiszáradt már jól látszott hogy határozottan szürke.

haloszoba1

Másnap következett a második szín, a vörös felfestése szintén két rétegben, mert addigra már teljesen megszáradt a szürke, így a sarkokat egyenesen le tudtuk festeni.

haloszoba2Igazából a festés nem volt nagy dolog, 2 nap alatt megvolt úgy, hogy teljesen ki is száradtak a falak és kiszellőzött a szoba is, így vissza tudtunk bele költözni. Igen ám, de a festéssel nálunk nem ért véget a dekoráció, ugyanis kitaláltuk, hogy a nagy vörös felületet jó lenne valami motívummal megtörni. Innen pedig egyenes út vezetett az ebayre, ahol már korábban nézegettük a falmatricák lehetőségét. Gyorsan rendeltünk is egyet, ami aztán egy héten belül meg is érkezett Kínából. Azalatt az egy hét alatt pedig elkészültek az új függönyök és felkerült az új karnis is.

A matrica mellé használati utasítást is kaptunk, hogy hogyan kell felhelyezni. Egyszerűnek tünt mert azt írták, csak simítsuk a fóliát a motívumra, az így átragad rá, majd a fóliát simítsuk a falra és húzzuk le, így a matrica a falon marad. Ez így tényleg egyszerűnek hangzik, csakhogy a mi matricánk éppen két méter széles volt, tele apró részletekkel, így egy kicsit bírkózni kellett vele, hogy fentmaradjon a falon. Végülis 4 óra alatt felaplikáltuk és utólag azt kell hogy mondjuk, simán megérte a dolog!

haloszoba3

haloszoba4 haloszoba5

Ismét két kiállítás egy napra

Apr 20th, 2009 by krisz | Comments Off

Eredetileg három kiállítást néztünk ki a hétvégére, de idő hiánya miatt csak kettőre jutottunk el, ami kimaradt, azt majd legközelebb, az úgyis május közepéig tekinthető meg.

Amiről lemaradtunk: A vonalak mögött, azaz 2008 legjobb karikatúrái. Kalandozások a tavalyi év legjobb politikai karikatúrái között. Május 17-ig látagatható, érdekesnek tűnik, és viccesnek, persze csak akkor ha valamilyen szinten nyomon követtük az ausztrál politikai életet.

kiallitas

Amiről nem maradtunk le: Sony Fotó világkiállítás 2008 díjazottai, május 5-ig nézhető meg az Obscura Gallériában. Érdekesen alakult ennek a kiállításnak megnézése, mivel szombaton délben nyitott. Gondoltuk akkor ha 1-2 között megyünk az jó lesz, mert a nyitáskori tömeg hamar lemegy. Aztán meglepetés volt, hogy a galléria egy egyszobás lakásból volt kialakítva és amikor érkeztünk akkor rendezgették még a székeket és asztalokat a fórumhoz. Mindenesetre nem mi voltunk az egyetlenek akik ettől eltekintve szépen körbejárták a szobákat. Érdemes volt mindenképpen betérni ide!

Ez pedig nem is kiállítás, inkább vásár volt: Lakberendezés kiállítás a Kiállítási csarnokban. Ez sajnos a hétvégén már végetért. Mi tavaly is voltunk, de jövőre már nem valószínű hogy megyünk. Azoknak érdekes szerintem akik felújítanak, vagy bővítenek ill. építkeznek, esetleg lakberendeznek. Ugyanis a szőnyegkészítő manufaktúrától, a bőrgarnitúrán át a víztartályig minden van a shown, és általában szép kis kedvezményekkel. Ugyanis inkább expo ez, mint kiállítás, mindenki eladni van kint. Mi is csak pár ötletért és katalógusért ugrottunk ki.

Perth – Utolsó nap

Apr 15th, 2009 by krisz | Comments Off

Az utolsó napunknak néztünk elébe, amit igyekeztünk maximálisan kihasználni még a repülő indulása előtt. El is indultunk a szakadó eső ellenére Rockingham-be, ahol csodálatos természeti látványosságokat ígértek, de mi csak egy halom ipari épületet találtunk, meg egy egyutcás városkát. Biztos csak a szakadó eső tett minket ennyire kiábrándulttá, de a várost azzal a lendülettel ahogy jöttünk el is hagytuk. Inkább visszamentünk Perth-be, ahol a Hajózási múzeumot látogattuk meg.

Nem volt rossz választás, ugyanis éppen akkor volt a Felvilágosodás Útjai kiállítás, ami a francia felfedezők útjairól szólt. Igencsak érdekes volt látni, hogy milyen felszereletséggel és elszántsággal vágtak neki az emberek Ausztráliának, és milyen kincsekkel tértek vissza, vagy éppen maradtak és alakítottak ki saját életteret. A múzeum érdekessége még egy igazi tengeralattjáró is, ami a bátraknak belülről is megtekinthető.

Útban a repülőtér felé még megálltunk a Margaret River csokigyárnál is, ami közepesen volt csak jó. Két ablakon keresztül egy szeletnyi betekintést nyerhettünk a csokoládéöntés rejtelmeibe, de amúgy az egész épület csak egy nagy bolt volt, ahol a forrócsoki legalább igazi csokipasztillából készült és találtunk egy pár csokoládékülönlegességet is.

További képek a Gallériában!

Perth – Negyedik nap

Apr 12th, 2009 by krisz | Comments Off

A Joe-nál evést igazán reggel bántuk meg, de akkor úgy istenesen. Ugyanis erre a napra egy jó kis sivatagi buszos túrát néztünk ki, amit sajnos le kellett mondanunk, mert váltóőrségben jártunk a legkisebb helyiségre. Viszont késő délelőttre már kiürült belőlünk mindenféle rossz étel az előző napról, így nekivágtunk további perth-i látványosságok felfedezésének.

Első körben az Akváriumba látogattunk el. Ez mindenképpen megért egy túrát, ugyanis hihetetlenül igényes és látványos módon mutatja be a nyugat-ausztrál vizek élővilágát. Nemcsak egy halom akvárium halakkal, hanem széleskörű tájékoztatás is az 5 nyugati partvidékről és azok természeti kincseiről. A cápaalagút meg egyenesen lenyűgöző, tettünk is benne pár kört, mielőtt elhagytuk az akváriumot.

Mivel az akváriumban kicsit több időt töltöttünk el, mint amivel számoltunk, ezért a következő állomásra, a Caversham vadasparkra már kevesebb idő jutott. Ez viszont nem volt gond, mivel így legalább kevesebb ember volt már a parkban, nyugodtabban körül tudtunk nézni, sőt mivel zárás előtt voltunk, éppen etetési idő volt a legtöbb kifutóban. Így volt lehetőségünk megcsodálni, ahogy a kookaburrákat (kacagó jancsi) etetik egérrel, és az hogyan csapkodja rutinosan a már döglött egeret a faághoz, hogy összezúzza a csontját, ezáltal könnyebb legyen neki lenyelnie. Vagy hogy a frogmouth madarak (bagolyfecske) milyen kis finnyásak etetésnél, külön kérlelni kell őket, hogy egyenek egy kis naposcsibét. Meg láttunk kis quall-okat (pöttyös erszényes menyét) előjönni az oduból is. Valakinek mindez persze undorító, de számunkra meg pont ezek a dolgok érdekesek. Persze az érdekességek mellett simogattunk wombatot és koalát is, ami még mindig nagy örömet tud okozni nekünk. Egyszerűen imádjuk az itteni állatvilágot.

A napot a Cicerello’s-ban zártuk, ahol egy sokkal jobban sikerült vacsorát költöttünk el. Később pedig megismerkedtünk szállásunk társállatjával egy kis bandicoot-tal (erszényes rágcsáló), aki éppen az esti protyájára indult és nem volt túl szégyenlős megállni nekünk és pózolni kicsit a fényképezőnek.

További képek a Gallériában!

Perth – Rottnest sziget

Apr 10th, 2009 by krisz | Comments Off

Kora reggel már egy komphajón csücsültünk, ami a Rottnest szigetre vitt át minket. A sziget nem túl nagy, túristák körében igen kedvelt célpont, természeti kincsei mellett a quokka-ról híres leginkább. A quokka egy megtermett macskaméretű rágcsaló, ami leginkább éjszaka aktív. Elég szűk élettere van ma már, a Rottnest szigeten kívül alig pár nyugat-ausztrál szigeten található meg, a szárazföldön pedig csak egy rezervátumban élnek. A sziget báját azonban nemcsak ez adja, hanem az is, hogy nem található rajta egy autó se. Így a szigetet felfedezni kívánó túristáknak vagy biciklizniük kell egy kicsit, vagy körbehajózniuk, vagy ha elfáradtak akkor felülhetnek a menetrendszerinti buszjáratok egyikére.

Mi a biciklit választottuk, hiszen így lehet a legjobban körbejárni a szigetet. Számtalan képeslapra illő tengerpartot láttunk, gyíkok sütkéreztek az úton, megmásztunk egy világítótornyot, és végül láttunk egy pár quokkát is. Igazi kis kirándulást tettünk a szigeten, természetjáróknak mindenképpen javasoljuk.

A sziget szépségeinek élvezése mellett adódott egy nagy problémánk is, mégpedig az hogy az egyik biciklinek a lánca elszakadt kétszer is. Igazából a túra során jöttünk rá, hogy a szárazföldön bérelt biciklik állapota igencsak alulmúlja a szigeten bérelhetőkét, de sajnos mi ezt nem tudtuk előre. Az első láncszakadásnál éppen a sziget nyugati csücskében voltunk (kb 7km-re a központtól), ahol alig akadt pár ember már, se térerő nem volt már telefonáláshoz, se egy ivókút, se egy eldugott kis büfé, cserébe viszont ragyogó napsütés és milliónyi szemtelen légy várt minket. Vártunk egy ideig, hogy hátha jön valaki akinek tudunk szólni, hogy hozzon segítséget, mivel a kompunk másfél óra múlva indult vissza, de nem jött egy lélek se arra. Végül 30 perc alatt Teki valahogy összehegesztette ideiglenesen a láncot és nekivágtunk óvatosan a visszaútnak. Így a tervezett kör kisebb lett a sziget körül, de nem mertük megkockáztatni, hogy valahol még messzebb robbanjunk le. És ahogy az lenni szokott, a lánc megint elszakadt, de ekkor már csak másfél km-nyit kellett tolni a bringát, és persze lazán elértük a kompot is.

Este a Joe halászkunyhójában ettünk, ami egy híres étterem Freóban. Bár ne tettük volna…ilyen drágán ennyi olajat is ritkán eszünk.

További képek a Gallériában!

Perth – Red Bull Air Race

Apr 9th, 2009 by krisz | Comments Off

Korán indult a napunk ugyanis megkeződött a repülő show, ami a pit-walk-kal nyitott. Ezt semmiképpen nem akartuk lekésni mi se. Már előző nap tájékozódtunk afelől, hogy hogyan a legcélszerűbb eljutni a show helyszínére és azt a tanácsot kaptuk, hogy mindenképpen tömegközlekedéssel menjünk. Így a kocsit a közeli vasútállomásnál akartuk letenni, de a Pay’n Display automatáján és annak jegykiadásán és váltásán sehogy se tudtunk kiigazodni. Vártunk egy kicsit, hogy hátha feltűnik valaki aki tud tanácsot adni. Jött is egy öreg matróz figura, aki azt mondta hogy bár helyi, ő se tudja mit hogyan kell fizetni itt, nem szokott ő ilyesmivel törődni. De ha az air race-re igyekszünk, akkor szerinte menjünk el a Kings Parkig és ott próbáljunk meg parkolni, ő mindig ott szokott és sose volt még gondja belőle. Megfogadtuk tanácsát és milyen jól tettük, hiszen a park keleti oldalától nem messze találtunk is egy parkolóházat, ahol olcsó, átalánydíjas parkolás volt aznap. (olcsóbb volt mint 2 vonatjegy)

A parkolóháztól egy rövid kis sétára volt a race bejárata, ahol már megindult a show. Ugyanis a pit-walk alkalmával a rajongók és az érdeklődők közelről megcsodálhatják a repülőket és a pilótákkal is kezet rázhatnak. Mi se hagyhattuk ki, hogy ne találkozzunk személyesen Besenyeivel, legalább egy gratuláció és közös kép erejéig. Amúgy igen népszerű pilóta, nemcsak a magyarok körében, akik szép számmal képviseltették magukat a pit-walkon (is). Természetesen a többi járművet és pilótáját is megcsodáltuk, majd lesétáltunk a vízhez, hogy elfoglaljuk a megfelelő kilátást nyújtó helyeket és élvezzük az Air Race-t. A show jó volt, bár azért a közvetítésen jobban látni, hogy mi történik, ki hibázik, meg ilyesmi, de előben meg ugyebár egész más hangulata van, csak úgy mint a Forma 1-nek.

Az Air Race után, ha már úgyis a belvárosban voltunk, tettünk egy jó nagy sétát. Le-föl baktattunk a sétálóutcákon, amikből szemmel láthatólag errefelé több van, mint Melbourneben. Aztán egyszer csak kilyukadtunk a Nyugat-Ausztrália Múzeumnál, ami inkább természettudományi múzeum. Be is mentünk, mivel egy igen érdekes fotókiállításra invitáltak minket. Pont akkor volt az ANZANG kiállítás, ami Ausztrália, Új Zéland, Dél Sarkvidék és Új Guinea faunáját és flóráját mutatta be. Nagyszerű kiállítás volt, ez mindenképpen megérte a sétát a belvárosban.
Egyes részei a belvárosnak amúgy nagyon kis hangulatosak, más részei épülőben vannak, és az északi fele a belvárosnak pedig, hogy is mondjam, kicsit elhanyagoltnak tűnt. Melbourne belvárosa igencsak betondzsungel, metropolisz jelleggel, viszont mindenhol biztonságban érzi magát az ember és viszonylagos tisztaság van. Perth belvárosa ezzel szemben jobban a gyalogos közlekedésre koncentrál, ami tetszik, de ugyanakkor nincs meg az a metropolisz érzés mint Melbourneben, pedig felhőkarcolók itt is vannak.

Ezt a napot a Northbridge-i fesztivállal zártuk, ahol kirakodóvásár és utcai mutatványosok voltak.

További képek a Gallériában!

Perth – Első nap

Apr 8th, 2009 by krisz | Comments Off

A perth-i kirándulásra még tavaly novemberben került sor, amikor is a Red Bull Air Race zajlott a városban. Azonban az eseményekről csak most számolunk be.

Október utolsó napján, ami péntek volt, kilibbentünk a reptérre, hogy munka után egyből útnak tudjunk indulni Perth-be, ami jó 4 órai repülésre van tőlünk. Az út igen gyorsan eltelt, bár végig az motoszkált a fejünkben, hogy mekkora is ez az ország, hogy 4 órát repülünk és hogy Európában honnan hova kell repülni, hogy ugyanezt a távot megtegyük. (nem találtunk ilyet)

A landolás is simán ment, és hajnal 1 órakkor a csomagokkal együtt elhagytuk a repteret a bérelt autóval, nekivágtunk a közel egy órás utunknak a városon keresztül a lefoglalt szállásunkra. Két dolog tűnt fel így a hajnali órában: egy-két autót leszámítva egy teremtett lelket se láttunk a városban, ami igen meglepő volt, ugyanis Melbourne-ön keresztül nem lehet úgy jönni, hogy ne láss embereket, legyen bármennyire is kora hajnal. Kihalt volt szinte az egész út, a 2×3 sávon is csak mi döngettünk csendben. A második ami feltűnt, hogy úgy néz ki a város útjai, mintha rozsdás lenne. A finom vörös homok elég sok helyen lerakódott és elszínezte a padkákat, a villanyoszlopok alját és ettől olyan rozsdás hatású az egész.

Másnap nem keltünk túl korán, de így is elég tevékenyen telt a napunk. Elsőként az Armadale-i hüllőparkba látogattunk el. Nem egy nagy hely, hiszen családi vállalkozásként fut, de igen sokféle hüllővel talákhozhatunk a parkban. Voltak igazi ritkaságok is, és volt egy halvány reménysugár arra, hogy végre láthatok élőben egy moloch-ot is, amire mindig is vágytam. Sajnos ez nem jött össze, ugyanis szabadon engedték a kis hüllőt, mivel táplálása igencsak körülményes volt. (nagyjából 600-2000 hangya/nap) Ettől függetlenül igen megtetszett nekünk ez a kis park és elég sok érdekes állatot figyelhettünk meg.

A park után a város régi negyedébe, Fremantle-be mentünk, hogy tegyünk egy rövid történelmi sétát. A helyiek ezt a kerületet csak Freo-nak becézik. Nagyon hangulatos épületeket és utcácskákat fedeztünk fel. Sokkal jobb benyomást tett ránk ez az ó-város, mint nálunk a Willamstown. Sokkal jobban konzervált épületek vannak, sokkal több a sétálóutca, sokkal több a megnéznivaló is. Beleszerettünk a helybe, ahova később még párszor visszajöttünk.

Perth-nek mi két arcát fedeztük fel így az első nap: először is a folyamatosan bővülő és növő város képét láttuk meg, mert bármerre is néztünk hatalmas beruházásokat láttunk. Másodszor pedig a város mediterrán jellegét érzékeltük, ami nekünk nagyon hiányzik Melbourneben. Itt lehet látni, lehet érezni a házakon és azok környezetén, hogy a város a tenger mellett fekszik.

További képek a Gallériában!

Az új családtag

Apr 6th, 2009 by krisz | 5

Megszereztem az ausztrál jogsimat, elsőre, és ennek okán bővítettük is a család transzportkészletét:

kocsi

kocsi2

Neten már egy hete, merthogy egy hete van jogsim, nézegettük a kocsikat, természetesen csakis használt autókban gondolkoztunk, hiszen úgymond “tanulókocsinak” szánjuk, amin megszerzem a kellő vezetési tapasztalatot. Ugyanakkor nem akartunk nagyon idős, vagy elhasznált kocsit se venni, mert ha eladásra kerülne sor, akkor azért ne veszítsen túl sokat az értékéből. Nagyjából körvonalazódott is, hogy milyen márkák és típusok jönnek szóba és ennek tudatában vágtunk neki szombaton az egyik legnagyobb melbourne-i autókereskedésnek.

Előzetesen meg is beszéltük, hogy visszük a csekk-könyvet is, mert hátha szerencsével járunk és vételre kerülne sor. A megbeszélést azonban tett nem követte, és erre csak akkor jöttünk rá, amikor a lakhelyünktől 35 km-re lévő autókereskedőnél megkötetett az üzlet. (végülis nem arra a kocsira, amit kinéztünk neten, mert az nagyon lelakott volt belülről) Mivel hétvége volt és délután, már a közeli bankok se voltak már nyitva, így szépen hazabumszliztunk a csekk-könyvért, majd vissza a kereskedőhöz.

Így lett 140 km vezetés árán nekem autóm, amit aztán kapásból 35 km-en keresztül egyedül vezettem haza a kereskedőtől. Először vezettem és ültem életemben egyedül kocsiba és mindenki túlélte. :)

A kicsike adatai: ‘99-ben forgalomba helyezett Mazda metró 121-es Shades, 155e km-et futott, automata, légkondis és nagyon kis megkímélt állapotú, szeretem vezetni.