repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for July, 2009

Családi nyaralás

Jul 29th, 2009 by krisz | Comments Off

Ebben az évben volt egy nagyon boldog hónap, mégpedig a február. Ebben a hónapban járt kicsiny családom (Krisz) látogatóban nálunk. Sokminden programmal készültünk. Összeírtuk mik azok a helyek, amiket szeretnénk megmutatni nekik, de végülis a döntést, hogy mikor merre menjünk együtt hoztuk meg (így mindenkinek egy laza nyaralás volt a látogatás). Négy hetet töltöttek nálunk és Sydneyben és remélem, hogy minden percét élvezték, még azokat is amik nem pont úgy alakultak, ahogy elterveztük.

Az első hét elég döcögősen ment. Nemcsak az időeltolódásból adódó átállás okozott nehézségeket, hanem egy fránya vírus is körbement a családon. Felváltva dőltünk ágynak, a nem-betegek pedig járták a szűkebb környéket. Így jutottak el a Grants Picnic Ground-ra kakadukat és papagájokat etetni, a North road végén lévő pompás kilátást nyújtó játszótérre, jártak a nagy fák erdejében a Dandenong Ranges nemzeti parkban és a városra fantasztikus kilátást nyújtó obszervatóriumba. A betegek kibeszélgethették magukat, már amikor ébren voltak. Az első héten szerencsére volt olyan pillanat is, amikor mindenki talpon volt, ekkor mentünk be kicsit sétálni a városban, Akváriumot látogatni, a sarkvidéki pingvinjeiket megcsodálni, toronyból kilátást szemlélni és bámészkodni erre-arra. Szinte minden esténket bbq-val zártuk azon a héten. (jó kis ozzie szokás!)

A második hétre Great Ocean road-ot terveztük, aminek indulását aztán egy nappal kénytelenek voltunk eltolni. Ugyanis ízelítőt kaphatott a család, milyen az amikor bejön a 40 fokos meleg és a hajszárítószerű szél egy teljes napra. (Sajnos ez a nap Fekete Szombat-ként beírta magát Ausztrália történelmébe is) A csapból is az folyt, hogy aki teheti ne mozduljon ki, így mi is maradtunk hűsölni az addigra már légkondissá vált házunkban. Másnap azonban már semmi sem tartott vissza minket attól, hogy nekivágjunk a sziklák felfedezésének. (jelentős tüzek se voltak abban a térségben) Első szállásunk az erdő mélyén volt, ahol esténként világító kukacokat lehetett megfigyelni az árok partján, reggel pedig kookaburra kacajára keltünk. Jártunk az Otway Fly-s függőhídjain, kiautóztunk és sétáltunk az Otway világítótornyban és környékén is, ahol az út mentén számos koalát figyelhettünk meg. Természetesen a kötelező sziklaformációk, közöttük a 12 Apostol, se maradhatott ki az útból.


Második szállásunk egy nagyon modern tengerparti villa volt, ami, mivel hét közepén érkeztünk, fél áron adták ki. Le is csaptunk a lehetőségre, mert egyszer egy ilyen helyen is meg kell szállni. Sajnos az idő ezen a ponton elromlott, bejött egy hidegebb front esővel, így Warrnambool városka megnézése kimaradt, valamit tartogatni kell legközelebbre is! Warrnambool mellett  azonban van egy Tower Hill nevű hely, ahol nemcsak vad kengurukat, hanem emukat is lehet látni. Ezt a helyet mi sem hagyhattuk ki, márcsak azért se mert a helyszín egy nyugvó vulkán, igaz, ottjártunkkor nem volt víz a kráterban.


Innen egyenesen Halls Gap-be autóztunk, a Grampians Park lábához, ahol harmadik szállásunknak csodálatos kilátása volt, a nagy kenguru horda, ami az ajtótól 10 méterre tanyázott, pedig egyenesen lenyűgözte a családot. Innen kiindulva a következő napon apróbb kirándulásokat tettünk, kilátóztunk, vízesést néztünk és élveztük a környéket. Szerintem Halls Gap pont olyan hely, ahova sokadjára visszatérve is lehet újabb és újabb érdekességeket felfedezni és jobbnál-jobb kiránduló helyeket meglátogatni.


Utolsó, egyben negyedik szállásunk is igen érdekesre sikeredett. Ballaratba tartottunk, ahol egy művész kiadó házikóját foglaltuk le aznap estére. Érkezésünk előtt nem igen tudtunk semmit se, se a helyről, se annak tulajdonosáról. A háznak azonban minden sarka valami meglepetést rejtegetett, kemény órákba tellett átnézni mindent és rácsodálkozni minden apróságra. Természetesen Ballaratban járva a Sovereign Hill múzeumfalu se maradhatott ki. Nemcsak, hogy jártunk igazi aranybányában és láttunk aranyöntést, bizony mostunk magunk is aranyat a patakból! Mi, az igazat megvallva, egészen eddig azt hittük, hogy az aranymosás csak valami túristacsalogató tevékenység, egészen addig amíg meg nem mutatták a technikáját és nem találtunk magunk is apró szemcséket. Aztán annyira belejött a család az aranymosásba, hogy záráskor is alig akartuk elhagyni a falut.

Ballaratból egyenesen hazafelé vettük az irányt, és ahogy közeledtünk a város felé úgy vált egyre sűrűbbé a füst. A szombati tűzvész nyomai még mindig érződtek, a média is tele volt beszámolókkal és gyásszal. Szerencsénk volt, hogy sem azokon a vidékeken ahol jártunk, sem a lakókörnyezetünkben nem volt tűz, minket nem érintett a dolog. Igaz, volt két olyan látványosság, amelyeket meg szerettünk volna mutatni a családnak, de az egyik leégett, a másikat pedig nem volt biztonságos megközelíteni.

A harmadik hét számunkra viszonylag eseménytelenül telt, mivel a család elutazott autóval Sydneybe. Mi nem tartottunk velük, mert elfogyott az éves szabadságkerete Tekinek.

A negyedik és egyben utolsó hét pedig a pihenésről szólt. Tengerpartra jártunk pancsolni és egy éjszakai piacozás is belefért még az utolsó napokba.

További képek a Gallériában!