repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for March, 2011

Mount Macedon

Mar 23rd, 2011 by krisz | Comments Off

Tavaly húsvétkor a Macedon Ranges-ben töltött hosszú hétvégére az egyik napra csak a Mount Macedon-t és környékét terveztük be pár kisebb túrával. Ennek megfelelően az első megállónk a Camels Hump (Tevepúp) volt, ami a Macedon hegység legmagasabb csúcsa (1011m). Vulkanikus eredetű és még nyáron is kicsit hűvöskés az idő a csúcson. Megmászni nem egy nagy teljesítmény, a parkolótól kb fél km a csúcsig az út. Persze meredeken felfelé, de jól kiépített betonozott ösvényen.

Mivel éppen egy esősebb időszak után jártunk arrafelé, ezért az erdőben sok érdekes gombára akadtunk. Remek lehetőség volt fényképezgetni és megismerni a gombákat (már amelyiket be tudtuk azonosítani) Az ausztrál erdőkben nem sok gomba terem, a leggyakoribb amivel lehet találkozni azok a taplófélék és szegfűgombák. Úgyhogy igencsak örültünk, hogy ennyiféle gombához volt szerencsénk a fél km séta során.

A csúcs környékéről és a parkolóból egyébként több túraútvonal is indul, mi egyikre se vállalkoztunk, mert eléggé szeles és nyirkos idő volt aznap. Az aljzatnövényzet is csupa víz volt, és mi csak túra-félcipőkkel készültünk fel.

A következő megálló a Memorial Cross (Keresztfa) emlékmű volt. A kereszt 21 méter magas és az alapjait még 1935-ben fektették le. Emléket állít mindazok számára akik a háborúkban elhunytak. A kilátás az emlékmű mellől pazar, ezért mindenképpen megéri ellátogatni a helyre.

Az emlékműhöz vezető útról két kisebb túra is leágazik. Az egyik a Major Mitchell kilátó, amit a fák már annyira benőttek, hogy igazából kilátni is alig lehet tőlük. A másik pedig a Kuruna emléktábla, egy a környéken lezuhant kisrepülőnek és utasainak állít emléket.

Innen a Szanatórium tóhoz látogattunk el, ahol ígéretesnek hangzott az Eco-Túrizmus  nevű gyalogtúra. A valóságban azonban az egész annyi volt, hogy egy kisebb tavacskát lehetett körbejárni. Volt fa, pár bogár és madár, de ennyi kb. Hogy ez mitől eco-túrizmus, vagy miben másabb mint bármelyik gyalogtúra, arra nem sikerült rájönnünk sajnos. Úgyhogy kicsit csalódottan de továbbálltunk a Macedon falucska felé.

A falu maga nem nagy, mégis igen híres az angol kertjeiről. Évente többször tartanak nyílt napokat (persze nem akkor amikor mi ottjártunk éppen), amik során be lehet járni a kerteket. A falu nagy részét lombhullató fák övezik, így igencsak színpompás látványt nyújt ősszel. A környéket az amerikai filmipar is felfedezte magának. Itt forgatták a Macbeth, Knowing, Don’t be Afraid of the Dark és a Where the Wild Things Are című filmeket.

A falu mellett található a Stanley Park és vízesés, amit megtekinteni kb 5-10 perc. Többet nem is igen érdemel a hely, nem túl nagy a vízesés sem. Persze napos időben lehet hogy kicsit máshogy vélekedtünk volna.

Este ismét be szerettünk volna ülni az egyik spa-ba melegedni és ázni, de mivel 5 órakkor már zártak így ez kimaradt az életünkből. Igencsak furcsa koncepció ez azért, hogy a hosszú hétvége alkalmával a spa- és wellnessszolgáltatásról híres környék legnagyobb spa-ja 5 órakkor bezár. De hát ez biztos valami agyafúrt üzletpolitika része…Cserébe a szálláson letusoltunk és felfedeztük életünk első ausztrál kullancsát is a karomon. Még nem kezdte meg a vacsoráját így könnyen el tudtuk távolítani.

További képek a Gallériában találhatóak!

Lancefield, Hanging Rock és Spaland

Mar 2nd, 2011 by krisz | Comments Off

A Macedon Ranges-ben még tavaly áprilisban jártunk egy hosszú hétvége alkalmával. Már terveztük ide az utat egy ideje, ugyanis a hely híres az európai típusú fáiról, ahogyan azt a helyiek hívják. Ezeket a fákát pedig leginkább ősszel a legjobb megcsodálni. Mostmár kitaláltátok milyen fákról van szó? Igen, lombhullató fákról, amiből nincs igazán sok Ausztráliában.

Első megállónk Lancefield városkába vezetett. Lancefield az a típusú település ahol minden a főutcán található. A posta, a templom és a kocsma egy soron van, de még a fodrászat és a hentes is. Sőt, a híres termelői piac is szombatonként a főutcán van. Úgyhogy nem igazán tart sokáig itt bámészkodni, de a hangulatért mindenképpen megéri megállni.

Egészen véletlenül nekünk sikerült belefutni a helyi kutyakiállításba is, ami igazán érdekes élmény volt.

Egészen ledöbbentünk azon, hogy micsoda kutyaszállító utánfutók léteznek már:

A sok bámészkodást is meg lehet unni egyszer, mi pedig az erdők miatt jöttünk, úgyhogy tovább is álltunk a híres Hanging Rock felé.

A Hanging Rock egy vulkanikus eredetű sziklaformáció csoport, ami az ilyen párkányos sziklákról kapta a nevét:

A hely különös múlttal rendelkezik mind a fehér ember históriájában, mind pedig az aboriginalok álomtörténeteiben.
A Hanging Rock meghatározó szerepet töltött be a Kulin nemzetség férfitagjai között, ugyanis itt avatták őket fiúból férfivá. Az utolsó beavatási ceremóniát 1851-ben tartották a Wurundjeri nemzetség idősei, amin két fehér telepes gyermek is részt vett, ugyanis anyjuk halála után a nemzetség viselte gondjukat. A fehér telepesek 1844-ben fedezték fel a területet és innentől kezdve egyre jobban kiszorultak az aboriginalok a területükről.

Központi szerepet kapott a szikla a Piknik a Hanging Rocknál c. regényben is, ami 1900-ban játszódik és pár iskoláslány eltűnéséről szól. A regényt később meg is filmesítették, a filmből pedig részleteket lehet megnézni az információs pultnál. De nemcsak regényben és filmben jelenik meg a szikla, hanem számos szépművészeti alkotáson is láthatóak a különös alakzatok.

A Hanging Rock tetejére egy kicsit meredek, de jól kiépített kaptatón lehet feljutni és a teljes túra nem hosszabb 50 percnél. Mindenképpen érdemes felmenni, ugyanis nagyon érdekes a különböző sziklákat megcsodálni.

Innen Daylesford és Hepburn Springs felé vettük az irányt. Daylesford aranybányász falucska volt, ma pedig a túristákból tartja el magát. Ennek megfelelően igencsak nyüzsgő, de hangulatos kis település. Néhány km-re tőle található a természetes ásványivizü forrásáról híres Hepburn Springs, ahova évente több ezren látogatnak el élvezni a forrásra épülő spa- és wellness szolgáltatásokat. Itt minden a túristáknak és a túristákért van. Aki ezt keresi, annak nagyon tetszeni fog hely. Mi is beültünk az egyik spa-ba kicsit megmártózni és megmelegedni, de igazából kiemelkedő élményt nem nyújtott a hely. Azért a masszázst az élveztük így a nap végén!

További képek a Gallériában találhatóak!