repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for May, 2011

Tazmánia 02 – Irány Launceston

May 26th, 2011 by krisz | Comments Off

Hajnali 5 órakor arra ébredtünk, hogy a központi hangszóróból egy kellemes női hang ébreszti az utasokat és adja tudtunkra, hogy kb fél óra múlva megérkezünk Devonportba. A kellemes ébresztőt kb 10 perc múlva megismételték. Kicsit álmosan, de mi is összeszedtük magunkat és vártuk, hogy a kocsikhoz férhessünk. Nagyjából fél 6-kor be is futottunk és 20 perc várakozás után gurultunk is ki a komp belsejéből. Persze ekkora utasmennyiségnél nem várható el, hogy mindenki fel bírjon kelni 5:30-ra, ébresztővel se. Így akadt némi fennakadás amikor előttünk hárommal a kocsitulaj nem volt sehol se, mert persze a kocsik bő 10 centire lettek beparkolva. De azért  ügyesen megoldották a parkolást segítő emberkék a dolgot és végülis kijutott mindenki. Gondolom később az elaludt utas is.

Első dolgunk volt némi reggeliféleséget szerezni. Sajnos az élelmiszerboltok, mivel éppen dec 26. (Boxing Day) volt csak 8-kor nyitottak. Így nem maradt más mint az éjjel-nappali McDonalds, ahova úgy tűnt, hogy a komp teljes utasközönsége átvándorolt. Hagytuk az egészet a fenébe, inkább sétáltunk egyet a folyótorkolat mentén és kivártuk a boltok nyitását.

Sétálgatás közben betértünk az éppen nyitó TúristaInfóhoz is, hogy egy jobbfajta térképet és pár infót összegyűjtsünk még, de igazából csak az időt tölteni mentünk, amíg a család többi része megérkezik a repülővel. Rájuk se kellett sokat várni, menetrendszerint be is érkeztek Devonport nem túl nagy repterére.

Kicsit mindenki kinyújtózott, bekapott pár falatot és indultunk is az első állomásunkhoz az Anvers csokigyárba. Sajnos dec 26. lévén azzal szembesültünk, hogy maga a csokigyár nincs nyitva, nem dolgozik senki se, de a mintabolt és a kiállítóterem az nyitva volt. A kínálat nem volt rossz, vettünk egy-két finomságot, de igen hamar tovább is álltunk. A kertje igazából szebb volt a csokigyárnak, mint maga az épület vagy a kiállítás.

Következő megálló egy cseresznye farm volt. Sajnos a kínált árú nem volt éppen kifogástalan és az ára is magasabb volt, mint ahogy azt Melbourne-ben kínálták akkor, így üres kézzel távoztunk a helyről. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a cseresznyékre igencsak rá járt a rúd a karácsonyi szezon alatt, mert elég sok esőt kaptak, többször jegeset is, így elverte a rossz idő a szép kínálatot.

Harmadik megállónk az Ashgrove sajtgyár volt. Sajtkészítést élőben itt se láttunk az ünnepek miatt, azonban a kiállító terem plakátjai és folyamatos vetítései elhalmoztak minket információval. Ez volt az első hely, ahol 15 percnél többet tartózkodtunk! A kitett kóstolók is finomak voltak, úgyhogy fel is pakoltunk egy kisebb készletet. Külön tetszett, hogy nemcsak sajt- és egyéb tejtermékeket lehetett vásárolni, hanem a környező farmok termékeit is árúsították. A sajtgyár előtt pedig lehetőségünk volt egy kis pikniket is megejteni az igényesen kialakított teraszon, mivel már igencsak benne voltunk az ebédidőben. Így legalább a frissen vett sajtokat is újraízlelhettük.

Lakmározás után robogtunk tovább Launceston felé. Két dolog tűnt fel az utakat járva nekünk: az, hogy vannak fenyőfák Tazmániában, és milyen kis hangulatosak, mennyire hiányoztak a tájképből eddig (Ausztrália többi részén nem nagyon vannak) és hogy mennyi mákültetvény található a szigeten. Ráadásul a mák éppen virágzott, így hatalmas fehér területek voltak a települések között. A kisokosból megtudtuk, hogy nem véletlen, hogy ennyi mákültetvényt látunk az utak mentén, ugyanis Tazmánia szolgáltatja a világ gyógyszerészeti célú ópiumkészletének az 50%-át. Gondoltuk megállunk és fényképezünk pár jobb képet az ültetvényeken, mert olyan szépek voltak, de sajnos mindet elektromos kerítéssel védik és kemény büntetést szabnak ki azokra akik mégis bemerészkednek valahogyan.

Utolsó megállónk Launceston előtt a Christmas Hill málnafarm volt. Először a kávézójában telepedtünk le, hogy megkóstoljuk a helyi kínálatot. Az édességek finomak voltak, azonban az italok valami szörnyűek. Lehet hogy csak rossz napját fogtuk ki a pultosnak, mert tényleg ritka rosszra sikerült az összes turmix/limonádé amit rendeltünk. A kávézó felkészülten várta a kisebb vendégeket is, így a játszótéren igencsak tömeg alakult ki. A kóstolgatás után vettünk pár doboz friss málnát is, aminek az ára igencsak kedvező volt, az íze pedig mennyei. Tazmán utunk során szinte mindenhol vettünk málnát ahol kínáltak, mert egyszerűen lédús és mézédes volt.

Az ücsörgés után kicsit sétáltunk a kávézó melletti tóparton. Hangulatos kis hely volt. Bánatunkra azonban a farmra nem lehetett bemenni, így csak a távolból szemléltük azt. Ezután már meg se álltunk egészen Launceston városkáig, ahol az előre lefoglalt szálláson már várt minket a kulcs és pár kedves szó a tulajtól. A ház kicsit régies volt, de tele volt vicces házibarkács megoldásokkal és kényelmes volt a következő pár éjszakára. Altatni senkit se kellett aznap este, mivel a koránkelés mindenkit kicsit megviselt.

További képek a Gallériában!

Tazmánia 01 – Kifut a komp velünk

May 23rd, 2011 by krisz | 2

Amikor felmerült a kérdés, hogy hova is menjünk nyaralni amíg a család nálunk tartózkodik a Karácsonyi ünnepek alatt, szinte azonnal meg is volt a válasz: Tazmániába. Már egy ideje nézegettük a szigetet, tervezgettük az utat, sok jót hallottunk róla ami felkeltette a kíváncsiságunkat, így tényleg gyorsan adta magát mint célállomás. Abból a szempontból is ideális nyaralóhely volt, hogy a család ezúttal 4 felnőttből és két pici gyermekből állt, tehát a rohanás és kapkodás ki volt zárva, igyekeztünk lazára venni a dolgokat, hogy mindenki jó élményekkel térhessen haza. A tervezési fázisban még mi magunk se tudtuk, hogy ezúttal a saját tempónkból is kicsit lejjebb veszünk, ugyanis már nekünk is úton volt a baba a maga 3-4 hónapjával mire eljutottunk Tazmániába.

Kicsivel több mint 2 hétre terveztük a sziget felfedezését, ezért az is adta magát, hogy mindkét kocsinkat átvigyük komppal, amiben nemcsak hogy kényelmesen elfért a teljes család, de így annyi holmit is vihettünk magunkkal amit nem szégyeltünk. Lássuk be, azért két gyermekhez kell ez meg az, ami a nyaralást komfortossá teszi. Mivel nem akartunk minden nap csomagolni és pakolni, ezért felosztottuk Tazmániát régiókra és egy-egy régión belül egy bázist választottunk ki a napi túrákhoz, ahol átlagosan 3-4 napot tartózkodtunk. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult, mert így nem volt meg az a napi stressz, hogy már megint mindent össze kell pakolni.

A családi kupaktanács a tervezés közben azt a döntést hozta meg, hogy a gyermekek kényelme érdekében talán jobb lesz, ha komppal csak Teki és én megyünk át, illetve a kocsik a csomagokkal, a többiek pedig inkább repülnek. Felesleges egy 9 órás úttal kínozni a gyerekeket, amikor a repülő olcsóbb is és egy óra alatt ugyanott van. Mi viszont így az esti kompozás mellett szavaztunk, mert egy jó alvással az a 9 óra is gyorsan elrepült, a család pedig másnap reggel csatalkozott hozzánk a szigeten.

A Spirit of Tasmania II. nevű komp 19:30-kor futott ki velünk a fedélzeten. Már az indulás előtt 2.5 órával meg kellett jelenni, ugyanis nagyjából 1 órát vett igénybe mire a kocsikkal be tudtunk állni a komp hasába. Először volt egy kis sorbanállás a vámhoz, ahol megnézték a kocsik tartalmát nagyjából, meg a motorházat (gázüzemű kocsik nem utazhatnak), illetve nyilatkozni kellett arról, hogy miféle élelmiszereket kívánunk átvinni Tazmániába (gyümölcsöket és húsokat tilos), majd utunkra engedtek a következő sorig, ami már a komphoz állt be. Igazából jól szervezett volt minden, tekintve, hogy a komp nem szerény méretekkel rendelkezik: 10 emeletes, amiből 3 szint mind utaskabin és a szórakoztató részleg, 6 szint raktér, és a legfelső szint a szabadtéri nézelődő rész. Összesen 748 utast és személyzetet képes kiszolgálni. A raktereket indulás után lezárják, így az úthoz szükséges csomagot külön kellett pakolni és magunkkal vinni.

A saját kényelmünk érdekében mi egy 4 ágyas kabint foglaltunk le a kettőnk számára. Nem egy nagy kabin volt, de tartozott hozzá saját fürdőszoba wc-vel és tiszta volt. 9 órára tökéletesen megfelelt. A kabin elfoglalása után vacsorára vadásztunk, amiről a fedélzeten található 2 étterem és egy bár gondoskodott is gyorsan. Vacsora után be akartunk ülni az ingyenes moziba is kicsit, de mivel késve érkeztünk már nem volt szabad hely sajnos. Így kicsit üldögéltünk a fedélzeti fotelokban és bambultuk a tv-t, meg ahogyan kifut velünk a komp a Port Phillip öbölből. Az öbölből kiérni kb 2-3 óra volt, addig teljesen sima volt az út, mintha vonaton utaztunk volna. Az öblöt elhagyva azonban megindult egyfajta hullámzás, így gyorsan bekaptunk egy-egy gyomornyugtató gyógyszert. Már rutinból tudtuk, hogy nekünk erre szükségünk lesz úgyhogy kéznél volt. De a fedélzeten amúgy minden van, ha elfelejtett volna az utas valamit magával vinni. A kisboltban szinte minden apróság beszerezhető és a túristainformáció is készséggel várta az érdeklődőket. Aki pedig mégiscsak mozizásra vágyott, de nem tudott bejutni már a vetítésre, annak lehetősége volt hordozható dvd lejátszót is bérelni filmekkel. Szóval igazából elég jól ellátják az embert arra a 9 órára amit a fedélzeten tölt.

Minket se kellett sokáig szórakoztatni, mentünk korán aludni, mivel a komp menetrendszerint másnap reggel 5:30-kor futott be velünk Devonportba, Tazmániába.

További képek a Gallériában!

Babaszoba

May 10th, 2011 by krisz | 6

Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés az volt, hogy milyen színü lesz a babaszoba így, hogy nem tudjuk hogy fiú vagy lány gyermekünk fog születni. Mindenki megnyugtatására álljon itt egy bejegyzés akkor a szobáról.

Előre szögezzük le, hogy az egész házunk sárgás színű volt amikor megvettük. Frissen volt festve és a szín is kellemes, illeszkedik az ízlésünkhöz is. Az apróbb felújítások során néhány szoba ill. helység színét megváltoztattuk, de alapvetően maradt a sárga. Amikor kiderült, hogy babát várunk már akkor tudtuk, hogy az addig vendégszobaként funkcionáló szoba lesz majd a kicsi kuckója és hogy a falat nem fogjuk átfesteni. A sárga végülis eléggé nemtelen szín, és úgy voltunk vele, ha majd lesz saját akarata és ízlése a gyereknek, akkor majd festünk. Végülis én se rózsaszín szobában nőttem fel…bár ebbe a bátyámnak is lett volna némi beleszólása.

Ilyen lett a szoba:

babaszoba1

Előkészületek:

Első körben kipakoltuk a szobát, bár összesen egy nehezebb szófa és egy polcos szekrény volt benne. Mindkettőt eladtuk és vettünk helyette ebayen egy könnyebben nyitható és kényelmesebb szófaágyat, azokra a bizonyos nehéz éjszakákra. Második lépésként a dolgozószobába is licitáltunk egy szófaágyat, ha mégis vendég járna felénk akkor kényelmesen tudjon megszállni nálunk. Harmadik lépés volt a beépített szekrény átalakítása. Itt Ausztráliában baromira szeretik csak vállfás/akasztós megoldással ellátni a szekrényeket.  Mi pedig úgy gondoltuk, biztos nem lesz szükség közel 2 méternyi akasztós ruhának való helyre a babának, sokkal inkább ki tudnánk használni pár polcot. Így ismét a korábban már bevált megoldást alkalmaztuk és szépen bepolcoztuk a szekrényt.

Bútorok:

A szófát már említettem, hogy ebayről vettük, a párnahuzatokat viszont magam varrtam rá, hogy ne legyen annyira egyszínű az egész. A függöny is saját varrás, így egyszerű volt ehhez igazítani a szoba többi dekorelemét is. A kis komód olcsó, egyszerű IKEA darab, aminek a fiókjait szintén a függöny anyagával borítottam be, hogy kicsit feldobjam és ne lehessen látni azok tartalmát.

babaszoba4

A gyerekágyat és a pelenkázót a gumtreeről vadásztuk, mert teljesen felesleges pénzkidobásnak ítéltük meg újat venni ezekből, hiszen olyan gyorsan kinövi a gyerek. Sikerült ráakadni egy igazán masszív és jó állapotú darabra, aminek a színe is illeszkedik a szobához. A pelenkázóra csak új matrac kellett, meg pár kosárka a polcaira, amibe szintén magam varrtam az anyagbetéteket.

babaszoba2

Dekor:

Sose rajongtunk az aranyos, mosolygós állatfigurákért és a megszokott gyerekszoba díszítésekért, ezért ezekben nem is gondolkoztunk. Viszont a falmatrica még mindig nagy kedvenc nálunk, így ebből a szobából se maradhatott ki. Sikerült egy szép nagy darabot találni, ráadásul ez is tökéletesen illik az elképzelésünkbe. Ha a gyerek pedig pár év múlva sírna az autókért vagy hercegnőkért, akkor egyszerűen csak lehúzzuk a matricát a falról és megkapja amit akar. (vagy nem)

Valami színes, de nem hivalkodó képpel is szerettük volna feldobni a szobát, így kézenfekvő megoldásként jött, hogy a saját képeinkből válogatunk párat. Szerettünk volna vásznat előhívatni, de úgy voltunk vele, hogy a képek témája változhat az idő előrehaladtával és a vászon még árban nincs ott, hogy azt mondjuk egy év múlva, hogy már nem is tetszik, levesszük inkább. Így sima poszterként hivattuk elő a képeket és egyszerű clip-on keretekkel erősítettük fel a falra. Bármikor cserélhetőek a képek, ha nem tetszene, meguntuk volna, vagy fotóztunk valami jobbat.

A varrási mániának az ágynemű is áldozatul esett és vele együtt a zenélő körforgó is. Egyikből se találtam olyat ami nem rózsaszín, nem kék, nem sárga, nem cuki állatmintás. Így megalkottam a sajátunkat, olcsóbb is lett, mint venni és még élveztem is az alkotást.

babaszoba3babaszoba5

Egyéb:

Természetesen a babának szüksége lesz jópár ruhára és egyéb textilekre és apróságokra is. Barátainktól rengeteg mindent kaptunk kölcsön, például annyi ruhácskát és egyéb textilt, hogy nekünk szinte nem is kellett beszerezni semmit se. Ezúton is köszönjük nekik, nagy segítség minden!

A babakocsit, annak tartozékait, a mózeskosarat, meg egy halom más apróságot, amit nem érdemes részletesen felsorolni, szintén az ebayről vagy gumtreeről vettük. Sokmindent fele vagy éppen harmad áron meg tudtunk így szerezni. Minket nem zavar az ha már kicsit használt dolgokat használunk, ez nemcsak a pénztárcánkról szól, hanem arról is, hogy annyira gyorsan fog nőni a gyerek, hogy az új holmi nem lenne kihasználva úgyse. Az angolban van erre egy nekem tetsző kifejezés is amúgy: pre-loved. Szerintem ez mindent leír.

Végiggondolva a berendezkedést és átolvasva a posztot rá kellett jönnöm, hogy igazából csak két nagyobb dolgot vettünk boltból. Az autósülést, mert abból még nem nagyon van piacon használt, mivel csak ebben az évben kezdték el árusítani itt Ausztráliában. Meg a baba monitort/légzésfigyelőt, mert ebből nem bízunk meg a használt holmiban.

Szóval ilyen lett a mi babaszobánk, reméljük kis lakója is jól fogja magát benne érezni. Már nem sok van hátra a addig!

Macedon Ranges – Utolsó nap

May 5th, 2011 by krisz | Comments Off

A hosszú hétvége utolsó napját lazára fogtuk. Ismét ellátogattunk a Hanging Rockhoz, hogy ezúttal más szögből is lefotózzuk, illetve útközben több kisebb falucskában is megálltunk lombhullató színes fákat fényképezni.

Aztán kigondoltuk, hogy kicsit megjáratjuk Garyt terepen, így nagy reményekkel felkapaszkodtunk a McLaughlin kilátóhoz. Útközben több lelkes autóssal és motorossal is találkoztunk, gondoltuk ez akkor biztos jó hely lesz. Sajnos csalódás volt. Nemhogy kilátás nem volt, de a hegy tetején egy buli nyomaira akadtunk: kidobott, ócska fotelek, kanapék és sörösüvegek, tábortűz nyomai, meg szemét. Ez volt a kilátás. “Cserébe” Gary elvesztette az egyik vontatóhorogjának a takarólemezét, így fel lett végre avatva.

A kalandozás után Kyneton falucskában álltunk meg hosszabb időre. Aranybányász település volt, ami a hosszú hétvége miatt szinte teljesen üres volt, a boltok és kávézók se voltak nyitva. Több régebbi épület díszíti a főutcáját, hangulatos kis városka. Legnagyobb látványossága a “A Fekete Szombat után" mozaik emlékmű. Ez a 2009 február 7-én történt nagy erdőtűzről és áldozatairól (173 ember vesztette életét akkor) emlékezik meg. 280 csempéből áll a mozaik, nagy része a tűzben veszett házak maradványaiból származik. Önkéntesek készítették művészek irányításával. Az egyes csempékről és a mozaikról bővebben itt lehet olvasni.

További képek a Gallériában találhatóak!