repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Archive for August, 2011

Tazmánia 10 – Mt Field park

Aug 26th, 2011 by krisz | Comments Off

Erre a napra is egésznapos kirándulást találtunk ki mégpedig a Mt Field nemzeti parkba, ami Tazmánia legrégebbi parkja. Belépő ide is van (24$), de 2 parklátogatás után már megéri havi belépőt váltani. Szerencsére ebből itt nem csinálnak nagy problémát, csak meg kell őrizni a többi parkbelépőt és a harmadiknál már csak a különbözetet kell kifizetni.

Első túrának egy kisebb kört szemeltünk ki, 5.5km volt és kb. 2 óra alatt telejesítettük, mivel elég sokat nézelődtünk és fényképeztünk. A túra része volt a Russel vízesés, Patkó vízesés, a Magas fák és a Lady Barron vízesés. Jó kis út volt és sok állatkával is találkoztunk. Összesen 11 wallabyt, 1 echidnát és egy bébi wallabyt láttunk. Ez utóbbi majdnem el is gázolt minket, annyira el volt merülve az ugrándozásban. A mama wallaby is csak komótosan figyelt minket egy fatönk mögül, hogy vajon milyen szándékkal keveredtünk az ő területére. De mikor látta, hogy teljesen ártalmatlanok vagyunk, akkor folytatta a napi táplálékbevitelét.

A túra vége kicsit kaptatós volt, sok-sok lépcsővel, de egy kis kihívás pont belefért még.

Második túránk a Dobson tó körül volt. A tó maga 1031m-en fekszik, így alpesi növényzettel találkoztunk és bizony hűvös, alpesi széllel harcoltunk. De a környezet nagyon tetszett, minden olyan nyugodt volt. A túra maga se hosszú kb. 40perc alatt értünk körbe a tavon.

További képek a Gallériában!

Tazmánia 09 – Port Arthur

Aug 11th, 2011 by krisz | Comments Off

Ezt a napot Port Arthur és az odavezető út felfedezésére szántuk. Ez a múzemfalu jellegű hely, amely a Világörökség részét képezi ma már, Hobarttól mintegy másfél órára található. Útközben azonban érdemes több helyen is megállni, ugyanis a part mentén több érdekes sziklaformációt és geológiai képződményt láthatunk. Az első ilyen érdekesség a szinte szabályos,  csempeszerű természetes kőképződmény a Tessellated pavement. Erózió által alakult ki, nem sok helyen figyelhető meg a világon, és az egyik legszebb formája pont itt látható Tazmániában.

A másik érdekesség a Tazmán blowhole, ahol a víz utat tör magának a felszín alatt, hogy aztán egy beomláson keresztül újra "kiprüszkölhesse" magát. Nem is tudom, hogy a blowhole kifejezésre létezik-e egyáltalán magyar szó, ha igen, akkor valaki írja meg kommentben. További megállók voltak még a Tazmán boltív és az Ördög konyhája nevű helyek, illetve az azokhoz tartozó kilátók. Mindegyik hely igazából tartogatott valami érdekességet, ami miatt érdemes volt megállni. Ha maga a látványosság nem is volt újdonság számunkra, mivel a csipkézett partszakaszra itt Viktóriában is lehet találni szép példákat, a környezet, illetve a partszakaszhoz vezető utak nagyon szépek voltak a sok virágzó őshonos növénnyel.

Végül persze elértünk Port Arthur-ba is, ahol azonnal igyekeztek minket, látogatókat bevonni a hely szellemébe. Ugyanis Port Arthur fegyencetelep volt a 19. század folyamán. Ennek megfelelően minden látogató kapott egy kártyát, amin az egyik elítélt száma szerepelt. A számot kikeresve pedig megtudhattuk, hogy ki volt az elítélt, mi volt a vétke, mikor érkezett a félszigetre, illetve mivel foglalatoskodott a telepen.

Port Arthur a maga idején a legszigorúbban őrzött börtönök közé tartozott. A hely környezeti adottsága, hogy a telep egy félszigeten lett kialakítva, ahova az egyetlen bejárat egy igen keskeny földnyelv. Ezt a részt pedig fegyveres katonákkal, csapdákkal és kutyákkal őrizték. Nem is csoda, hogy ide már csak a többszörösen elítélt britt és ír börtöntöltelékeket küldték, illetve azokat, akik Ausztrália többi börtönében valamiféle kihágást vagy bajt követtek el. Persze az mondjuk nehezen fogható fel, hogy a börtönlakók egy jelentős része fiatal fiúk voltak, akiket teljesen elszeparálva tartottak a felnőtt elítéltektől. Nem egyet közülük játék lopása miatt küldtek ide. A hely nagyságát tükrözi az is, hogy temetőjében a Halottak szigetén 1646 fejfa található és ebből mindössze 180 börtönőr illetve katona. A telep 1833-ban fogadta az első elítéltet és 1877-ben zárták be.

1877 után a telep sokáig üresen állt, holott már egészen hamar felismerték a lehetőséget benne, mint túristalátványosság. Az épületek az elhagyatottság és a természeti katasztrófák miatt, úgy mint földrengés és tűzvész, hamar bomlásnak indultak. Végül a 20. század elején döntés született a hely államegőrzéséről és megnyitotta kapuit a túristák előtt.

Sajnos Port Arthur nevéhez egy szomorú esemény is kapcsolódik. Itt történt ugyanis 1996-ban Ausztrália törénetében a legkegyetlenebb mészárlás. Az ámokfutó Martin Bryant egy szép április napon besétált a múzeumfaluba és találomra nekiállt lelőni az útjába akadt bámészkodókat. Tette 35 halálos áldozatot követelt és további 21 embert sebesített meg. Azóta van fegyverviselési tilalom szinte egész Ausztrália területén.

További képek a Gallériában!

Tazmánia 08 – Hobart

Aug 7th, 2011 by krisz | Comments Off

Nyújtózkodós reggel után lelkesen vetettük bele magunkat a Salamanca piac forgatagába. Mindig nagy örömmel látogatjuk meg a helyi piacot, mert nagyon sokat hozzátesz a város képéhez a dolog. Az idő is igencsak kellemes volt, ismét huszonsok fok fogadott minket. A piac minden szombat reggel kerül megrendezésre a város szívében, ahol több mint 300 árus kínálja portékáját. A helyi termesztésű és készítésű dolgok mellett ugyanúgy megtalálható a kínai bóvli is a piacon, mint ahogyan az igényesebb szuvenír is. Igazán könnyű volt eltölteni pár órát a portékák között.

A piaci forgatag után a kikötő felé vettük az irányt, ahol a Rolex jachtverseny befutóit csodáltuk meg. Innen utunkat az óváros felé folytattuk, ahol a szűk, kanyargós kis utcácskák között hagytuk magunkat elveszni. Régimódi, de igényesen karbantarott házak és tökéletesen ápolt előkertek szegélyezték utunkat a város domboldalán. A gyomrunk azonban egy idő után visszavitt minket a kikötőbe, ahol az Ízfesztivál ínycsiklandozó illata minket is becsalogatott a sátorba egy késői ebédre. Rajtunk kívül még több százan próbáltak valami finomsághoz jutni, és szerencsére a tumultus ellenére senki se maradt aznap se éhen. Érdekes volt látni és megkóstolni egy helyen a tazmán különlegességeket.

Teli hassal mi is kicsit komótosabban vágtunk neki a Mt Wellington hegy kilátójának, ami a várostól kb 20 kmre található. Az út egy kanyargós szerpentínen vezet fel a hegy tetejére, ahol mi sajnos kifogtunk egy mazsola vezetőt, aki cammogva és félszegen vett be minden kanyart. Mire felértünk jó 15-en torlódtak fel a szerencsétlen mögött. De az elénk terülő látvány miatt megérte feljönnünk ide, ugyanis teljes képet kaphattunk Hobartról. A hegy tetején csontig hatoló jéghideg szél fogadott minket, amit igencsak zokon vettünk a városban tapasztalt nyári napsütés után. A hideg ellenére megtettünk egy kisebb kört a kilátó körül, majd átfagyva, de a gyönyörű látványtól megbabonázva hazamentünk.

További képek a Gallériában!