repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Tazmánia 09 – Port Arthur

Aug 11th, 2011 by krisz | 0

Ezt a napot Port Arthur és az odavezető út felfedezésére szántuk. Ez a múzemfalu jellegű hely, amely a Világörökség részét képezi ma már, Hobarttól mintegy másfél órára található. Útközben azonban érdemes több helyen is megállni, ugyanis a part mentén több érdekes sziklaformációt és geológiai képződményt láthatunk. Az első ilyen érdekesség a szinte szabályos,  csempeszerű természetes kőképződmény a Tessellated pavement. Erózió által alakult ki, nem sok helyen figyelhető meg a világon, és az egyik legszebb formája pont itt látható Tazmániában.

A másik érdekesség a Tazmán blowhole, ahol a víz utat tör magának a felszín alatt, hogy aztán egy beomláson keresztül újra "kiprüszkölhesse" magát. Nem is tudom, hogy a blowhole kifejezésre létezik-e egyáltalán magyar szó, ha igen, akkor valaki írja meg kommentben. További megállók voltak még a Tazmán boltív és az Ördög konyhája nevű helyek, illetve az azokhoz tartozó kilátók. Mindegyik hely igazából tartogatott valami érdekességet, ami miatt érdemes volt megállni. Ha maga a látványosság nem is volt újdonság számunkra, mivel a csipkézett partszakaszra itt Viktóriában is lehet találni szép példákat, a környezet, illetve a partszakaszhoz vezető utak nagyon szépek voltak a sok virágzó őshonos növénnyel.

Végül persze elértünk Port Arthur-ba is, ahol azonnal igyekeztek minket, látogatókat bevonni a hely szellemébe. Ugyanis Port Arthur fegyencetelep volt a 19. század folyamán. Ennek megfelelően minden látogató kapott egy kártyát, amin az egyik elítélt száma szerepelt. A számot kikeresve pedig megtudhattuk, hogy ki volt az elítélt, mi volt a vétke, mikor érkezett a félszigetre, illetve mivel foglalatoskodott a telepen.

Port Arthur a maga idején a legszigorúbban őrzött börtönök közé tartozott. A hely környezeti adottsága, hogy a telep egy félszigeten lett kialakítva, ahova az egyetlen bejárat egy igen keskeny földnyelv. Ezt a részt pedig fegyveres katonákkal, csapdákkal és kutyákkal őrizték. Nem is csoda, hogy ide már csak a többszörösen elítélt britt és ír börtöntöltelékeket küldték, illetve azokat, akik Ausztrália többi börtönében valamiféle kihágást vagy bajt követtek el. Persze az mondjuk nehezen fogható fel, hogy a börtönlakók egy jelentős része fiatal fiúk voltak, akiket teljesen elszeparálva tartottak a felnőtt elítéltektől. Nem egyet közülük játék lopása miatt küldtek ide. A hely nagyságát tükrözi az is, hogy temetőjében a Halottak szigetén 1646 fejfa található és ebből mindössze 180 börtönőr illetve katona. A telep 1833-ban fogadta az első elítéltet és 1877-ben zárták be.

1877 után a telep sokáig üresen állt, holott már egészen hamar felismerték a lehetőséget benne, mint túristalátványosság. Az épületek az elhagyatottság és a természeti katasztrófák miatt, úgy mint földrengés és tűzvész, hamar bomlásnak indultak. Végül a 20. század elején döntés született a hely államegőrzéséről és megnyitotta kapuit a túristák előtt.

Sajnos Port Arthur nevéhez egy szomorú esemény is kapcsolódik. Itt történt ugyanis 1996-ban Ausztrália törénetében a legkegyetlenebb mészárlás. Az ámokfutó Martin Bryant egy szép április napon besétált a múzeumfaluba és találomra nekiállt lelőni az útjába akadt bámészkodókat. Tette 35 halálos áldozatot követelt és további 21 embert sebesített meg. Azóta van fegyverviselési tilalom szinte egész Ausztrália területén.

További képek a Gallériában!

Comments are closed.