repcsi.hu

Négy éve már annak, hogy utoljára havat láttunk, így épp itt volt az ideje annak, hogy egy jó kis szánkózós hétvégét szervezzünk barátainkkal. A szállásfoglalás nem volt egyszerű menet, szinte mindenhol teltház volt, mivel Melbourne kétórás körzetében csak három kisebb, sielésre és szánkózásra is alkalmas hegy van, és a szezon se hosszabb 8-10 hétnél. Végül mégiscsak lett valami.

A tervünk az volt, hogy szombaton a szálláshoz közeli kölcsönzős cégnél találkozunk barátainkkal, megebédelünk együtt, és amíg ők ebéd utáni pihenésüket töltik a babájukkal, addig mi meglátogatjuk az egyik havas csúcsot (Mt. St. Gwinear), másnap délelőtt pedig felmegyünk együtt a másik, kiépítettebb csúcsra is (Mt. Baw Baw). Aztán máshogy alakultak a dolgok.

Szombaton találkoztunk a kölcsönzős cégnél, ahol a hóláncokat foglaltuk (időjárástól függetlenül kötelező hóláncot tartani a kocsiban az Alpesi Régióban) és ahonnan mi két szánkót is kölcsönöztünk. Utána átmentünk ebédelni a szemben lévő étterem-hotelbe, ahol ilyen finom kis lávaköves húsokat lehet kérni:

Utána nekivágtunk a hegynek. Izgatottan vártuk a kanyargó földúton az első előbukkanó hókupacot vagy havas csúcsot.

Felérve a csúcsra 15 centi hó fogadott minket és kellemes 5 fok. A nap is szépen sütött, ezért kásássá vált a hó hamar, úgyhogy a saját hóember építéséről lemondtunk. (pedig répával is készültünk)

Gyorsan feltérképeztük a szánkólehetőségeket (két pálya) és bemelegítettünk a lankásabb, lassabb pályán.

Ezután átmerészkedtünk a gyorsabb pályára, ahol alig egy óra alatt csuromvizesre izzadtuk magunkat a mókában.

Azonban egy szerencsétlen csúszásnál (pont úgy ahogy Teki is csinálja a videón) talppal egy oszlopnak ütköztem. (akkor már nem fedte a szalmabála sajnos). A végeredmény: zúzódás a jobb bokán. A hegyen szerencsére van elsősegélyszolgálat is, úgyhogy jöttek is “megmenteni”, mivel nem tudtam lábra állni.

Ezen a járművön nagyon frankó volt utazni!

A másnapi közös programot így sajnos le kellett mondanunk, és robogtunk vissza Melbourne-be, ahol beugrottunk a helyi kórházba is, hogy megnézzék röntgennel is a bokámat. Ott 1 hét mankózásra és lábadozásra ítéltek.

Ettől még nem ment el a kedvünk a szánkózástól, jövőre újra megyünk! :)