repcsi.hu

by krisz & teki
Bp  03:10
Mel 11:10

Még élünk!

May 8th, 2013 by krisz | Megjegyzések:Comments Off

Úgy látszik ezt a tazmán utibeszámolót csak nem akaródzik befejeznem. Valahogy elfogyott a szussz. Nem kell ezt annak magyarázni aki valaha is vezetett blogot, vannak leülős időszakok, de örömmel jelentem hogy még élünk és utazgatunk is bizony. Gondoltam ha már nem írunk, akkor legalább a képeinket mutassam meg azokról az utakról amiket az elmúlt pár évben tettünk meg.

Kezdjük először is egy kis Vegyes albummal még 2008-ból, minden olyan kép abból az évből, ami máshova nem fért be már:

További képek a Vegyes 2008 albumban itt.

2011 Húsvétján úgy döntöttünk, mivel elég hosszú hétvégére esett, hogy ellátogatunk kocsival fővárosunkba, Canberrába kicsit körbenézni. Jó kis hétvége volt, sok mindent láttunk:

További képek a Canberra albumban itt.

Kisfiúnk, Vincent, kiállta a “tűzkeresztséget”, 5 hónaposan jól viselte a magyarországi hazalátogatásunkat, így gondoltuk ideje beavatnunk egy kicsit komolyabb útba is, úgyhogy nekivágtunk a partnak kocsival és meg se álltunk Batemans Bay-ig. Eredetileg Sydney-ig terveztünk eljutni, de egyrészt sok látnivaló volt útközben, amit inkább megnéztünk mint hogy átszaladjunk rajta, másrészről ez volt az első utunk babával, bele kellett jönni a rutinba újra. :)

További képek a Melbourne – Batemans Bay albumban itt.

Ezután lelkes tervezésbe és készülődésbe kezdtünk, ugyanis egy nagyobb nyaralást terveztünk 2012 szeptemberére. Gondoltuk elhagyjuk kicsit a szigetet, hogy egy hónapot Kaliforniában töltsünk, ahol csatlakozott hozzánk a Bátyám és családja is, így igazi kis családi nyaralás kerekedett ki a körútból. Az egy hónap alatt kocsival körbejártuk Kalifornia nevezetességeit, kicsit átugrottunk Nevadába is, hiszen Las Vegast se hagyhattuk ki, de az arizónai levegőbe is beleszagoltunk, mert a Grand Canyon is a listánkon volt. Szuper jó nyaralás volt, annyi mindent láttunk, csodás helyeken jártunk!

További képek a Kalifornia albumban itt.

Végül pedig a 2012-es év végén ellátogattunk Swan Hillbe és térségébe, hogy ott töltsük a Karácsonyt. Nyugis kis nyaralás volt, de nagyon jókat túráztunk.

További képek a Swan Hill albumban itt.

Nagy terveink vannak az oldal átalakítására, de nem ígérem, hogy a közel (vagy akár a távoli) jövőben meg lesz valósítva. Ebben a formájában már tuti kimerült, megérett egy átalakításra. :)

Tazmánia 12 – Strahan

Nov 2nd, 2011 by krisz | Megjegyzések:Comments Off

Rövidnadrágos időre ébredtünk, így örömmel vágtunk neki Strahan városka felfedezésének gyalog. Nem kell nagy felfedezésre gondolni, mivel az egész városka egy fő utcából áll, amin kb 30 percig tart végigsétálni. Aranyos kis házacskák övezik a főutat, és jó pár vendéglő, így nem kicsit egy nyaraló falunak hat az egész hely. Gyorsan betértünk a hajóutakat szervező irodába is, hogy lefoglaljuk a másnapi Gordon River kirándulásra a helyeket, illetve szerettünk volna egyet sétarepülni is, de arra már nem volt lehetőségünk.

Végül végigsétáltunk a városka ösvényén és betértünk megnézni a Hogarth vízesést is. Könnyű kis séta a vöröses színű folyó mentén, de egy kis szúnyog etetésre azért fel kell készülni alaposan.

További képek a Gallériában!

Tazmánia 11 – Úton Strahan felé

Sep 15th, 2011 by krisz | Megjegyzések:Comments Off

Hosszű kocsiútnak néztünk elébe ezen a napon, így korán indultunk. Annyira viszont nem siettünk, hogy egy-két kisebb túrát ne iktattunk volna közbe. Először a Lake St Clair nemzeti parkban álltunk meg, ahol a Watersmeet és a Platypus Bay túrákat jártuk végig. Egyik sem egy hosszú túra,  a kettő együtt nem több mint 1 óra, viszont nem is túl érdekesek. Persze kacsacsőrű emlőst itt sem láttunk, bármennyire is meresztettük a szemünket.

Ezután kicsit szkeptikusan vágtunk neki a Franklin Gordon Wild River túrának, de az legalább egy szép erdőn vezetett keresztül. Ez is egy gyors túra, nagyjából 25 perc alatt körbe lehet menni a meder mentén. Az erdő viszont mesébe illően zöld.

Végül pedig beugrottunk megnézni a Nelson völgyet és vízesését, ami szintén alig 20 perc alatt megtekinthető egy jól kiépített ösvényen keresztül.

A három rövid kis túra után már csak Queenstown városka "bevétele" maradt hátra Strahan előtt. A város maga bányaváros volt, ebből adódóan az odavezető út igencsak kacskaringós, tele hajtű kanyarokkal. Amióta a bánya megszűnt, azóta a város is hanyatlásnak indult és manapság túrizmusból próbálja meg fenntartani magát.

További képek a Gallériában!

Vegyes képek 2008-ból

Sep 8th, 2011 by krisz | Megjegyzések:Comments Off

Újabb képválogatás, ezúttal 2008-ból.

A képek a Gallériában tekinthetőek meg.

Tazmánia 10 – Mt Field park

Aug 26th, 2011 by krisz | Megjegyzések:Comments Off

Erre a napra is egésznapos kirándulást találtunk ki mégpedig a Mt Field nemzeti parkba, ami Tazmánia legrégebbi parkja. Belépő ide is van (24$), de 2 parklátogatás után már megéri havi belépőt váltani. Szerencsére ebből itt nem csinálnak nagy problémát, csak meg kell őrizni a többi parkbelépőt és a harmadiknál már csak a különbözetet kell kifizetni.

Első túrának egy kisebb kört szemeltünk ki, 5.5km volt és kb. 2 óra alatt telejesítettük, mivel elég sokat nézelődtünk és fényképeztünk. A túra része volt a Russel vízesés, Patkó vízesés, a Magas fák és a Lady Barron vízesés. Jó kis út volt és sok állatkával is találkoztunk. Összesen 11 wallabyt, 1 echidnát és egy bébi wallabyt láttunk. Ez utóbbi majdnem el is gázolt minket, annyira el volt merülve az ugrándozásban. A mama wallaby is csak komótosan figyelt minket egy fatönk mögül, hogy vajon milyen szándékkal keveredtünk az ő területére. De mikor látta, hogy teljesen ártalmatlanok vagyunk, akkor folytatta a napi táplálékbevitelét.

A túra vége kicsit kaptatós volt, sok-sok lépcsővel, de egy kis kihívás pont belefért még.

Második túránk a Dobson tó körül volt. A tó maga 1031m-en fekszik, így alpesi növényzettel találkoztunk és bizony hűvös, alpesi széllel harcoltunk. De a környezet nagyon tetszett, minden olyan nyugodt volt. A túra maga se hosszú kb. 40perc alatt értünk körbe a tavon.

További képek a Gallériában!

Tazmánia 09 – Port Arthur

Aug 11th, 2011 by krisz | Megjegyzések:Comments Off

Ezt a napot Port Arthur és az odavezető út felfedezésére szántuk. Ez a múzemfalu jellegű hely, amely a Világörökség részét képezi ma már, Hobarttól mintegy másfél órára található. Útközben azonban érdemes több helyen is megállni, ugyanis a part mentén több érdekes sziklaformációt és geológiai képződményt láthatunk. Az első ilyen érdekesség a szinte szabályos,  csempeszerű természetes kőképződmény a Tessellated pavement. Erózió által alakult ki, nem sok helyen figyelhető meg a világon, és az egyik legszebb formája pont itt látható Tazmániában.

A másik érdekesség a Tazmán blowhole, ahol a víz utat tör magának a felszín alatt, hogy aztán egy beomláson keresztül újra "kiprüszkölhesse" magát. Nem is tudom, hogy a blowhole kifejezésre létezik-e egyáltalán magyar szó, ha igen, akkor valaki írja meg kommentben. További megállók voltak még a Tazmán boltív és az Ördög konyhája nevű helyek, illetve az azokhoz tartozó kilátók. Mindegyik hely igazából tartogatott valami érdekességet, ami miatt érdemes volt megállni. Ha maga a látványosság nem is volt újdonság számunkra, mivel a csipkézett partszakaszra itt Viktóriában is lehet találni szép példákat, a környezet, illetve a partszakaszhoz vezető utak nagyon szépek voltak a sok virágzó őshonos növénnyel.

Végül persze elértünk Port Arthur-ba is, ahol azonnal igyekeztek minket, látogatókat bevonni a hely szellemébe. Ugyanis Port Arthur fegyencetelep volt a 19. század folyamán. Ennek megfelelően minden látogató kapott egy kártyát, amin az egyik elítélt száma szerepelt. A számot kikeresve pedig megtudhattuk, hogy ki volt az elítélt, mi volt a vétke, mikor érkezett a félszigetre, illetve mivel foglalatoskodott a telepen.

Port Arthur a maga idején a legszigorúbban őrzött börtönök közé tartozott. A hely környezeti adottsága, hogy a telep egy félszigeten lett kialakítva, ahova az egyetlen bejárat egy igen keskeny földnyelv. Ezt a részt pedig fegyveres katonákkal, csapdákkal és kutyákkal őrizték. Nem is csoda, hogy ide már csak a többszörösen elítélt britt és ír börtöntöltelékeket küldték, illetve azokat, akik Ausztrália többi börtönében valamiféle kihágást vagy bajt követtek el. Persze az mondjuk nehezen fogható fel, hogy a börtönlakók egy jelentős része fiatal fiúk voltak, akiket teljesen elszeparálva tartottak a felnőtt elítéltektől. Nem egyet közülük játék lopása miatt küldtek ide. A hely nagyságát tükrözi az is, hogy temetőjében a Halottak szigetén 1646 fejfa található és ebből mindössze 180 börtönőr illetve katona. A telep 1833-ban fogadta az első elítéltet és 1877-ben zárták be.

1877 után a telep sokáig üresen állt, holott már egészen hamar felismerték a lehetőséget benne, mint túristalátványosság. Az épületek az elhagyatottság és a természeti katasztrófák miatt, úgy mint földrengés és tűzvész, hamar bomlásnak indultak. Végül a 20. század elején döntés született a hely államegőrzéséről és megnyitotta kapuit a túristák előtt.

Sajnos Port Arthur nevéhez egy szomorú esemény is kapcsolódik. Itt történt ugyanis 1996-ban Ausztrália törénetében a legkegyetlenebb mészárlás. Az ámokfutó Martin Bryant egy szép április napon besétált a múzeumfaluba és találomra nekiállt lelőni az útjába akadt bámészkodókat. Tette 35 halálos áldozatot követelt és további 21 embert sebesített meg. Azóta van fegyverviselési tilalom szinte egész Ausztrália területén.

További képek a Gallériában!

Tazmánia 08 – Hobart

Aug 7th, 2011 by krisz | Megjegyzések:Comments Off

Nyújtózkodós reggel után lelkesen vetettük bele magunkat a Salamanca piac forgatagába. Mindig nagy örömmel látogatjuk meg a helyi piacot, mert nagyon sokat hozzátesz a város képéhez a dolog. Az idő is igencsak kellemes volt, ismét huszonsok fok fogadott minket. A piac minden szombat reggel kerül megrendezésre a város szívében, ahol több mint 300 árus kínálja portékáját. A helyi termesztésű és készítésű dolgok mellett ugyanúgy megtalálható a kínai bóvli is a piacon, mint ahogyan az igényesebb szuvenír is. Igazán könnyű volt eltölteni pár órát a portékák között.

A piaci forgatag után a kikötő felé vettük az irányt, ahol a Rolex jachtverseny befutóit csodáltuk meg. Innen utunkat az óváros felé folytattuk, ahol a szűk, kanyargós kis utcácskák között hagytuk magunkat elveszni. Régimódi, de igényesen karbantarott házak és tökéletesen ápolt előkertek szegélyezték utunkat a város domboldalán. A gyomrunk azonban egy idő után visszavitt minket a kikötőbe, ahol az Ízfesztivál ínycsiklandozó illata minket is becsalogatott a sátorba egy késői ebédre. Rajtunk kívül még több százan próbáltak valami finomsághoz jutni, és szerencsére a tumultus ellenére senki se maradt aznap se éhen. Érdekes volt látni és megkóstolni egy helyen a tazmán különlegességeket.

Teli hassal mi is kicsit komótosabban vágtunk neki a Mt Wellington hegy kilátójának, ami a várostól kb 20 kmre található. Az út egy kanyargós szerpentínen vezet fel a hegy tetejére, ahol mi sajnos kifogtunk egy mazsola vezetőt, aki cammogva és félszegen vett be minden kanyart. Mire felértünk jó 15-en torlódtak fel a szerencsétlen mögött. De az elénk terülő látvány miatt megérte feljönnünk ide, ugyanis teljes képet kaphattunk Hobartról. A hegy tetején csontig hatoló jéghideg szél fogadott minket, amit igencsak zokon vettünk a városban tapasztalt nyári napsütés után. A hideg ellenére megtettünk egy kisebb kört a kilátó körül, majd átfagyva, de a gyönyörű látványtól megbabonázva hazamentünk.

További képek a Gallériában!

Tazmánia 07 – Bay of Fires és érkezés Hobart-ba

Jul 19th, 2011 by krisz | Megjegyzések:Comments Off

Reggel elautóztunk a Binnalong öbölbe, ahonnan a Bay of Fires természeti látványosság is indul. A vakítóan fehér homok és a türkizkék tenger mellett a sziklákat vörös algamaradványok borítják az öbölben és innen kapta a hely a nevét is. Gyönyörű látvány, mindenképpen érdemes megnézni ha az ember Tazmániában jár! Mi csak később, pár óra séta után jöttünk rá, hogy a Binnalong öböl csak a kezdete ennek a csodának, és hogy a part mentén húzódó kocsiútról több helyen is megtekinthető a több kilóméternyi látványosság. Végig a part mentén vad kempingek vannak és szinte mind tele is volt emberekkel. Érthető a dolog, tényleg úgy érezni, hogy a Paradicsomba csöppentünk. Mi is eltöltöttünk itt 2-3 órát és csak azért álltunk tovább mert egy nagyobb autóút állt előttünk még Hobartig. De a sziklák között bóklászva ez a pár óra alig tűnt pár percnek igazából.

Ebédelni és kinyújtózni Swansea-ben álltunk meg, ahol a helyi fish&chips-es kínálata tűnt a legjobbnak, de igazából csalódás volt. Először ettünk nem valami jó fogást a keleti part mentén, holott ez a vidék híres arról, hogy tengeri herkentyűkben bővelkedik. Úgy tűnik mégse minden hely tudja ezt a lehetőséget jól kihasználni. Desszertnek pedig Kate bogyófarmján költöttünk el pár finom süteményt. Ez végre nem volt csalódás, igazi gyümölcsökkel teli házisütésben volt részünk, amellett hogy a farmhoz tartozó bolt is tartogatott jópár finomságot, amiből vásároltunk egy keveset otthonra. De nemcsak a finomságok határozták meg a helyet, hanem maga az egész környezet nagyon kis hangulatos volt, arról nem is beszélve, hogy a kiszolgálás is kedves volt.

Innen már meg se álltunk Hobart-ig, ahova érkezvén az első ami feltűnt nekünk, hogy ismét rengeteg egyirányú utca határozza meg a város kialakítását. Másrészről pedig Hobart-ot nagyon hangulatos helynek találtuk. Az egész egy szép kis öböl köré épült, de az öböl maga egy lankás hegyoldal, így szinte minden pontjáról a városnak lelátni az öbölre. Sok régi típusú ház is található a városban, ami még inkább európaibbá teszi a hely megjelenését.

A szállásunk is éppen az öbölre nézett, így mind a 9:30-as gyerekeknek szóló, mind az éjféli tüzijátékot a teraszról néztük meg. A városban persze fesztiválhangulat uralkodott, nemcsak a szilveszter miatt, hanem az évenkénti megrendezésre kerülő Tazmán Ízfesztivál miatt is.

További képek a Gallériában!

Gólyahír

Jul 11th, 2011 by krisz | Megjegyzések:6

Minden kedves olvasónkkal örömmel tudatjuk, hogy Vincent fiúnk június 30­-án este megszületett! (52cm & 3.36kg)

A szülést egészségügyi okokból meg kellett indítani a 40. héten és 21 óra eredménytelen vajúdás után végül császármetszéssel segítették világra a kis kópét. Ennek okán közel egy héten át élvezhettük a kórház nyújtotta kényelmet, ahol Teki is velünk maradhatott a teljes benntartózkodás ideje alatt.

Így nézett ki a kórházi szobánk, amihez külön fürdőszoba is tartozott. Az első este kivételével Vincent is itt aludt velünk.

Így nézett ki a szülőszoba, amihez szintén tartozott egy külön fürdőszoba, illetve egy másik, vajúdókáddal ellátott fürdő is, amin a három vajúdó osztozott közösen.

A kórházzal és személyzetével mi teljes mértékben meg voltunk elégedve. Az elején kicsit talán sokszor jöttek be csekkolni, hogy minden rendben van-e, de aztán ahogy teltek a napok úgy hagytak minket békén. Minden segítséget megkaptunk amire szükségünk volt, mindenki kedves volt hozzánk. Nekünk sokat jelentett, hogy együtt hárman kezdhettük meg a családi életet, egy olyan környezetben, ahol nyugalom van, de ugyanakkor gombnyomásnyira van a nővér ha kell. Az ellátás is profi volt, napi három főétkezés menüválasztásos rendszerben, plusz tízórai és uzsonna is járt ha kértünk. Lehetőség volt szoptatási tanácsadáson is résztvenni, illetve volt fizioterápiás oktatás is.

Tazmánia 06 – Freycinet Nemzeti Park

Jun 27th, 2011 by krisz | Megjegyzések:Comments Off

Reggel egy kis családi ünneplés után a Freycinet nemzeti parkot vettük célba, mint aznapi túra állomásunkat. A Coles Bay-ig mentünk, ahol is a park bejárata található. Itt az infópultánál begyűjtöttük a szükséges brossúrákat a lehetséges túrákról, jól kifaggatuk a park őrét arról is, hogy kisgyerekekkel illetve babakocsival mely utakat javasolja, majd 24$/autó leperkálása után bebocsájtást nyertünk a parkba.
Itt jegyezném meg, hogy Tazmániába szinte minden nemzeti parkba belépő van. Ezt meg lehet vásárolni egyesével is, vagy lehetőség van kéthavi illetve éves bérlet kiváltására is. Mi először úgy voltunk vele, hogy kéthavi bérletet nem éri meg venni nekünk, de aztán hamar kiderült, hogy három parkba a belépő ugyanannyi, mint a kéthavi bérlet. Szerencsére megőriztük a korábbi parkbelépőket, így a harmadik parknál egyszerűen csak kéthavi bérletre váltottuk be azokat és csak a különbözetet kellett kifizetnünk.

Egy könnyű kis túrával indítottuk a park felfedezését, így először a Cape Tourville kilátóhoz és világítótoronyhoz autókáztunk el. Voltak egy páran, de még éppen nem volt zavaró a többi túrista jelenléte. A séta is igen kis könnyed volt, kb. 20 percig tartott körbemenni a torony körül kiépített ösvényen. A híres Wine Glass öböl fele látható ebből a kilátóból, de a többi partszakasz látványa is igen impozáns volt.

Ezután a Wine Glass öböl kilátójához mentünk, ahol a parkoló szinte csurig tele volt. Nem volt meglepetés a dolog, elvégre csúcsidőben látogattunk el Tazmániába, a Freycinet nemzeti park legnagyobb látványossága pedig ez a borospohár alakú öböl. A család kisgyerekes fele úgy döntött, hogy elmennek tengerpartozni és sétálgatni inkább, mivel a kilátóba vezető út szinte csak felfelé menésből áll és a prospektus szerint kb másfél órát érdemes rászánni a mászásra és lejövetelre, ami nekik már túl sok lett volna. Teki és én pedig nekivágtunk a kaptatónak és nem is bántuk meg, hogy így döntöttünk. Bő fél óra menetelés után el is értük a csúcsot, ahol rengetegen voltak, de azért lehetőségünk volt egy-két jobb fotót csinálni. Csak addig maradtunk a kilátónál amíg kifújtuk kicsit magunkat, megnéztük jól a környéket és jöttünk is le, teret engedve a többi túristának. Lefelé az út persze már gyorsabb volt, bő 15 perc alatt lent is voltunk. Ekkor már délutánba hajlott az idő, így magához az öbölhöz nem ereszkedtünk le, mert az még a kilátótól kb 1-1.5 óra lett volna oda-vissza, amire nem volt időnk, illetve nem is akartuk nagyon megerőltetni magunkat. (igyekeztünk vigyázni a babára a pocakomba és nem túllőni a limitet, annak ellenére hogy jó erőben voltam és mindeféle rosszullét elkerült)

A családot végül az infócentertől nem messze lévő öbölben leltük meg, a Nagy Osztriga nevü öbölben. ATazmán tenger jéghideg volt, de azért egy láblógatásig muszáj volt megmártózni benne. Volt aki kicsit bátrabb is volt és teljesen bele is ment a vízbe.
Hazafelé menet megálltunk Bicheno-ban a Seaview nevű étteremben vacsorázni, ahol a tengeri ételek csodálatosak voltak, a berendezés viszont iszonyat egyszerű, a kiszolgálás pedig pocsék. Először nem is akartak nekünk asztalt adni, annak ellenére, hogy az étterem bő egyharmada/fele még üres volt. Aztán mikor mellesleg megemlítettük, hogy hatan vagyunk, akkor hirtelen lett valahogy mégis asztal. Azt persze nem vallottuk be, hogy a hat emberből kettő kisgyerek… De a friss osztriga és a homár miatt megérte megállni itt. Aki Tazmánia keleti felén jár, és szereti a tengeri ételeket, annak szinte kötelező egy ilyen helyre legalább egyszer beülnie!
Bicheno amúgy egy aranyos és jól kiépített tengerparti üdülővároska. Eredeti tervünk az volt, hogy mi is itt szállunk meg, de sajnos egy-két hónappal az indulás előtt nem találtunk már szállást a városkában. Pedig éttermek és túristacsalogató helyek szempontjából abszolute verte St. Helens kínálatát, de sajnos csúcsidőben igencsak felkapott hely.

További képek a Gallériában!